Úgy tartják, hogy a valódi lófélék a Merychippus három csoportjából fejlődtek ki, melyek a következők: Hipparion, Protohippus és Pliohippus. A Merychippustól a legeltérőbb a Hipparion volt. A legnagyobb eltérést a fogzománc képezte: eltérően a többi lófélével, a fog nyelv felőli részén egy teljesen elkülönült „fal” helyezkedett el. Az Észak-Amerikában talált teljes és jól megmaradt csontváz azt mutatja, hogy az állat mérete egy kisebb póniéval egyezett meg. A Hipparionok karcsúak, inkább antilopszerűek voltak, és jól alkalmazkodtak a száraz prérinek megfelelő életmódhoz. Vékony lábaikon három ujj ült, ezek patákban végződtek, de csak a középső érte a földet.
Észak-Amerikában a Hipparionból és rokonaiból (Cormohipparion, Nannippus, Neohipparion és Pseudhipparion) sok más lóféle fejlődött ki, és legalább egy ezek közül átvándorolt Eurázsiába a miocén kor idején.[6] Az európaiHipparionok abban különböznek az észak-amerikai fajoktól, hogy kisebb a testük - a legismertebb európai HippariontAthén közelében találták meg.
Az állatok átlagos marmagassága körülbelül 1,4 méter volt, és testtömegük fajtól függően 62,8-118,9 kilogramm közötti lehetett.[7] A Hipparion-fajokat meg lehet találni Észak-Amerika, Ázsia, Európa és Afrika területén is. A Hipparion emlősnem, körülbelül 22 millió évig élt a Földön, azaz 23 millió és 781 ezer évvel ezelőtt.[1]
