A nyelvészetben a hiba terminus általában a nyelvhasználat valamelyik szabályától való eltérést nevez meg.^[1][2] A hibáról több kérdés tehető fel:

• Mihez képest hiba a hiba?
• Mi a hiba oka?
• Milyen típusú a hiba?
• Hogyan viszonyulnak a nyelvészek a hibához?

A nyelvi hibák általában akaratlanok, de olykor tudatosan használják egyes írók stilisztikai funkcióval.^[2]

A hibával kapcsolatban az az egyik kérdés, hogy hol van az a szabály, amelyhez képest hibázik a beszélő. Ez attól a nyelvészeti irányzattól függ, amelyben szó van róla. A normatív nyelvészet vagy a nyelvtanítás, főleg ha idegen nyelvről van szó, a sztenderd nyelvváltozatot veszi alapul, és azt kezeli hibaként, ami ebben megállapított szabálytól tér el. Például Bokor 2007 szerint hibás az igealak az Elkészítsük a teát mondatban, és elkészítjük a helyes.^[3] Ellenben a tisztán leíró, nem normatív, nem előíró, nem kijavító nyelvészet ebben csak a sztenderdtől lát eltérést, nem a nyelv szabályaitól általában. Nézetében mindegyik nyelvváltozatnak, köztük a dialektusoknak is megvan a saját normájuk. Következésképpen ebben a nézetben a Bokor 2007 által elítélt jelenség például Tolcsvai Nagy Gábor szerint nem hiba egyes dialektusokban, és a magyar nyelvben sem általában.^[4] Ennek a nyelvészeti irányzatnak a nézetében egyetlen anyanyelvét használó normális felnőtt nyelvhasználata sem tekinthető hibásnak, ha nem nyelvbotlás.^[5] Szerinte csak az hiba, ami a nyelv egészének a szabályaitól tér el, például ha valaki magyarul a házból szóalak helyett a házből szóalakot mondja.^[4]

Hibák létezhetnek a nyelvhasználat mindegyik területén.^[6]

Egyes hibák a nyelvi kompetenciát érintik. Ilyenek a kiejtési hibák, a nyelvtani (alaktani és mondattani) szerkezetek szabályaitól való eltérések, valamint a szemantikai hibák, például szavak használata olyan jelentésekkel, amelyekkel nem rendelkeznek.

Más hibák a kommunikatív kompetenciára vonatkoznak. Ezek olyan nyelvi elemek, amelyek nem felelnek meg a beszédhelyzetnek. Ilyen hiba például ha a beszélő nem udvariassági grammatikai alakot használ olyan címzetthez szólva, akivel ilyet kellene használnia az adott nyelvközösség civilizációs normái szerint. Példa erre a magyar nyelvben a tegezés a magázás vagy az önözés helyett.

A nyelv írott aspektusát is érintik hibák a többi kompetenciát illetően kívül a normatív nézet szerinti helyesíráshoz viszonyítva.

A tisztán leíró nyelvészet szempontjából tekintett hibáknak több okuk lehet.

Anyanyelvüket használó egyes személyek nyelvi hibái megsérült agyuk rendellenes működésének tudhatók be. Ilyeneket okoz például a Broca-afázia. Az ebben szenvedő beteg részben vagy teljesen mellőzi a mondattani szabályokat, a viszonyszókat, a ragozást stb., pl. Két…. orvos, és ... harminc perc ... és ... igen ... és ... kórház.^[7]

Akármelyik anyanyelvét beszélő normális személy véthet alkalmi hibákat, azaz nyelvbotlásokat, amelyekről tudja, hogy hibák, és rendszerint azonnal kijavítja őket. Angol példák:

• szóeleji beszédhangok felcserélése két olyan szó között, amelyek alakját csak ezek különböztetik meg: left hemisphere ’baloldali agyfélteke’ helyett heft lemisphere;^[8]
• szó végződésének áttevése a következő szóra: It's not telling us anything new ’Ez nem mond nekünk semmi újat’ helyett It's not tell ussing anything new;^[8]
• szó helyettesítése olyannal, amellyel valamilyen szemantikai viszonyban van, például antonimájával: sure ’biztos’ helyett unsure ’bizonytalan’;^[8]
• szavak felcserélése úgy, hogy értelmetlenek lesznek az egyébként helyes grammatikai alakjukkal a szemantikailag értelmetlenné lett mondatban: Take the steaks out of the freezer ’Vedd ki a hússzeleteket a mélyhűtőből’ helyett Take the freezes out of the steaker;^[8]
• véletlenszerű szóalakvegyülés: Mozart’s symphonatas ’Mozart szimfonátái’ ← symphonies ’szimfóniák’ + sonatas ’szonáták’;^[8]
• szavak szegmenseinek felcserélése úgy, hogy értelmes szavakat eredményez, és a szószerkezet vagy a mondat is értelmes marad magában, de értelmetlen lesz a kontextusában: the key of my flat ’a lakásom kulcsa’ helyett the flea of my cat ’a macskám bolhája’.^[9]

Az anyanyelvüket tanuló gyerekek is hibáznak. Egyes hibáik analógián alapulnak, például amikor szabályosakká tesznek rendhagyó alakokat: kötjed meg a cipőmet, festjed be a házat, öltöztets át.^[10]

Az analógia lehet az oka olyan normális felnőtt nyelvi hibájának is, akinek nem sztenderd nyelvváltozati az anyanyelve, és nem ismeri eléggé a sztenderdet, de meg akar felelni neki. Az ilyen hiba neve „hiperkorrekció (túlhelyesbítés)”. Példa erre a suksükölő alakot létrehozó szabály kerülése felszólító módú alakokban is, mint az Azt akarom, hogy ő nyitja ki az ajtót mondatban.^[11]

A számukra idegen nyelvet beszélők is hibáznak, főleg a tanulása időszakában, mivel nem ismerik a szabályokat, vagy még nem gyakorolták be őket. Ennek is oka lehet az analógia. Például a francia nyelvet tanuló szabályossá teszi a rendhagyó többes számú alakokat. Ebben a nyelvben szabály szerint ez az alak nem különbözik a beszédben az egyes számútól, csak írásban, pl. le mouton ’a birka’ – les moutons ’a birkák’. Analógia útján ezzel le cheval ’a ló’ rendhagyó les chevaux (ejtsd lésvo) többes száma a szabályos les chevals alakúvá válik.^[12]

Az idegen nyelvet beszélők hibáinak egy másik oka az ún. „interferencia” vagy „negatív transzfer”. Ez abban áll, hogy az anyanyelvük egyik vagy másik szabályát alkalmazzák az idegen nyelvre. Ilyen hibák előfordulnak a nyelv mindegyik aspektusában. Példák:

• hangtani interferencia, például idegen beszédhang kiejtése úgy, ahogy az anyanyelvben: a spanyol vagy orosz [r] kiejtése [ʁ]-ként a francia ajkúak által;^[12]
• alaktani interferencia például főnév nemének alkalmazása a megfelelő, de más nemű szóra az idegen nyelvben: le mort (hímnemben, mint a német der Tod) a francia nőnemű la mort ’a halál’ helyett;^[12]
• mondattani interferencia, pl. I am going at school francia beszélő használatában az angol I am going to school ’Iskolába megyek’ helyett, mivel a két angol elöljárószónak csak egy francia felel meg;^[12]
• lexikai-szemantikai interferencia, amit az ún. „hamis barátok” okoznak, azaz olyan szavak, amelyek alakja azonos vagy hasonló, esetleg közös eredetű is két nyelvben, de különböző jelentésűek, például:

(magyarul) gimnázium vs. (angolul) gymnasium ’tornaterem’;^[13]

(angolul) figure ’szám’ vs. (franciául) figure ’arc’;^[14]

(angolul) cold ’hideg’ vs. (olaszul) caldo ’meleg’;^[14]

(spanyolul) presidio ’börtön’ vs. (németül) Präsidium ’elnökség’;^[14]

(olaszul) macchina ’gép’, ’autó’ vs. (franciául) machine csak ’gép’.^[12]

A tisztán leíró nyelvészet úgy viszonyul az anyanyelvét használó személy sztenderd nyelvváltozat szabályaitól való eltéréseihez, mint akármelyik nyelvi elemhez, és csak megállapítja, hogy melyik nyelvváltozathoz tartozik egyikük vagy másikuk. Ezzel szemben a normatív nyelvészet előírja a sztenderd szabályokat, és hibákként ítéli el az ezektől való eltéréseket annak nevében, amit nyelvművelésnek nevez.^[15][16]

Az idegennyelv-oktatás alapja általában a sztenderd nyelvváltozat, de ezen a területen nincs szó a hibák elítéléséről. Ezzel kapcsolatban létezik egy ún. „köztes nyelv” elmélet, amely a hibaelemzést propagálja. Ez olyan módszer, amellyel azonosítják, osztályozzák és rendszeresen értelmezik a tanulók hibáit. Ez arra hivatott, hogy tükrözze a tanuló által elért kompetenciaszintet, és hogy tanítási módszerek és anyagok kidolgozásának legyen az alapja.^[1][17][18] Eszerint az elmélet szerint a hibák olyan ún. „köztes rendszerek” részei, amelyek a tanulás folyamatában vannak jelen. Azt nevezik köztes nyelvnek, amit e folyamat időszakában használ a tanuló.^[19][20]

Mivel a nyelv folyamatosan változik, mindegyik változás hibának számíthat, amikor megjelenik. A nyelvtörténet során sok hiba elterjedt, meghonosodott, és ha a nyelvnek van sztenderd változata, az is befogadott belőlük.

Ennek egyik példája az a népetimológiai jelenség, amely alapja a szószerkezetek tagjai közötti határ hibás értelmezése. Például az angol nyelvben adder egyes kígyófajok elnevezése. Az óangolban ez naddre volt, határozatlan névelővel a naddre, majd ezt a szószerkezetet an adder-ként értelmezték.^[21] A franciában ilyen eset a griotte ’meggy’ szóé. Az ófranciában határozott névelővel l’agriotte volt, de a modern franciában la griotte lett.^[22]

Hiperkorrekció egyes esetei is bekerültek a sztenderdbe, főleg jövevényszavak. Például a söntés szó a német Schenktisch (< schenken ’tölteni’ + Tisch ’asztal’) származéka. A magyar - és szóvég részben hiperkorrekcióval, részben az -és/-ás névszóképzős főnevek analógiás hatására alakult.^[23] A magyar szám szót átvette a román nyelv előbb a samă hasonló hangzású alakban, majd ezt a moldvai nyelvjárások sajátosságaként értelmezték, amely nincs meg a munténiai nyelvjárásokban, és, mivel ez a sztenderd alapja, a neki megfelelő seamă alakban fogadta el.^[24]

Metatézis, azaz hangok vagy hangcsoportok felcserélése a szóban gyakran fordul elő nyelvbotlásként, ezért sok metatézises szóalak keletkezett az alapnyelvből örökölt egyes szavakban, valamint jövevényekben is, és ilyenek a sztenderdben is vannak, például:

(magyarul) féntereg vagy fentereg > ténfereg;^[25]

(latinul) formaticum > (franciául) fromage ’túró, sajt’;^[26]

(latinul) periculum > (spanyolul) peligro ’veszély’;^[26]

(latinul) integrum > (románul) întreg ’egész’;^[27]

(óangol) brid > (modern angol) bird;^[21]

(protoszláv) *berza > ószláv brěza > (BHMSZ)^[28] breza ’nyírfa’;^[29]

• Albertné Herbszt Mária. Gyermeknyelv. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 687–704. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• (angolul) Andersson, Lars – Trudgill, Peter. Bad language (Rossz nyelv). Oxford (Anglia) – Cambridge (Massachussets, USA): Blackwell. 1990
• (románul) Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). 2. kiadás. Bukarest: Humanitas. 1997. ISBN 973-28-0769-5
• Bánréti Zoltán. 23. fejezet – Neurolingvisztika. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár Archiválva 2019. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Letölthető PDF. 460–514. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• (románul) Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. ISBN 973-440229-3 (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• Bokor József. Szóalaktan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 254–292. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• (angolul) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics Archiválva 2022. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. ISBN 0-203-98005-0 (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• (angolul) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. ISBN 978-1-4051-5296-9 (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• D. Magyari Imre. Ha csak a suksükölés lenne (Tolcsvai Nagy Gábor nyelvész, egyetemi tanár). Magyar Narancs. 2007. 25. sz. (június 21) (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
• (franciául) Grevisse, Maurice – Goosse, André. Le bon usage. Grammaire française (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles: De Boeck Université. 2007. ISBN 978-2-8011-1404-9
• Holló Dorottya. 32. fejezet – Idegennyelv-tanulás, idegennyelv-oktatás. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár Archiválva 2019. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Letölthető PDF. 718–731. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• Kontra Miklós. 19. fejezet – A határon túli magyar nyelvváltozatok. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár Archiválva 2019. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Letölthető PDF. 380–401. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• (angolul) Nordquist, Richard. What Is a Grammatical Error? (Mi grammatikai hiba?). Thought.Co. Frissítve: 2020. február 5) (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• Sándor Klára. 31. fejezet – Nyelvtervezés, nyelvpolitika, nyelvművelés. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár Archiválva 2019. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Letölthető PDF. 693–717. o. (Hozzáférés: 2020. március 15.)
• Zaicz Gábor. (szerk.) Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Budapest: Tinta, 2006, ISBN 963-7094-01-6 (Hozzáférés: 2020. március 15.)