Hauer Lipót 1854-ben született Buda városában.[5] Apja báró Hauer István császári és királyi kamarás, anyja gróf welsersheimbi Welser Antónia volt. Alapfokú iskoláit feltehetően szülőhelyén végezte, 1864-től pedig a marburgi gyalogsági hadapródintézet növendéke volt. Itt 1868-ban fejezte be tanulmányait, s még ebben az évben a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémiára ment, ahol további négy évet tanult. Ezt követően a 11. császári és királyi huszárezredhez osztották be, amelynek állomáshelye Nyíregyháza volt.
Pályafutása
1876-ban Hauert a tizenegy éves Jenő főherceg nevelőjévé választották.[5] 1877-ben császári és királyi kamarássá nevezték ki. Három éven át volt a főherceg nevelője, majd visszatért alakulatához a 11. császári és királyi huszárezredhez. 1881-ben Bécsbe, a Katonai Lovaglótanár Intézetbe ment, ahol egy kétéves képzést végzett el. 1892-ben Stefánia főhercegné szolgálati és udvari kamarása lett. Hauer 1911-ben elvesztette feleségét, ám 1921-ben újranősült.[5]
1910–1927 között a magyar lovasság főparancsnoka volt. Részt vett az első világháborúban, ahol a császári és királyi 11. lovashadosztály parancsnoka volt az orosz fronton.[5] 1914 októberében a Hauer-lovashadtest parancsnokává nevezték ki, s novemberben pedig címzetes lovassági tábornokká léptették elő. 1917-ben a 4. hadsereg parancsnokává nevezték ki, s megkapta a vezérezredesi címet is. 1917 novemberétől szabadságra ment, majd rendelkezési állományba helyezték, így Hauer Lipót 1918. december 1-jén visszavonult.[5]
Kitüntetései
Hazai
Bronz Katonai Érdemérem (1895)
Katonai Tiszti Szolgálati Jel 3. osztálya (1897)
Katonai Érdemkereszt 3. osztálya (1898)
Jubileumi Emlékérem a fegyveres erő számára 1898 (1898)
.svg)
.png){kind=small}
