A Vörös Sas-rend (németül: Roter Adlerorden) Poroszország katonai és polgári kitüntetése volt, a második legmagasabb a Fekete Sas-rend után. Az 1792-ben alapított rend az első világháború után a Porosz Királysággal együtt megszűnt létezni.
Története
A Vörös Sas-rend elődjét 1705. november 17-én alapította György Vilmos brandenburg-bayreuthi őrgrófOrdre de la Sincerité (Őszinteség-rend) néven. Csak rövid ideig adományozták, majd a rendet 1712-ben, utána pedig 1734-ben is újraalkották, utóbbi alkalommal a Brandenburg-Ansbachi Hercegségben Brandenburgi Vörös Sas-rend néven. 1777-ben megváltoztatták az alapszabályt és a nevét is Vörös Sas-rendre rövidítették. Ekkor a rendnek egyetlen osztálya és maximum ötven tagja volt.[1]
Miután 1792 januárjában a brandenburgi hercegségek beolvadtak a Porosz Királyságba, 1792. június 12-én II. Frigyes Vilmos porosz kitüntetésként élesztette fel a lovagrendet. A Fekete Sas-rend után a Vörös Sas-rend lett a királyság második legmagasabb állami elismerése.[1]
1810-ben III. Frigyes Vilmos háromra bővítette az osztályok számát. 1830-ban a II. osztályhoz is bevezették a csillagot és az Általános Érdemrend(Allgemeines Ehrenzeichen) keresztje a Vörös Sas negyedik osztályává vált.[1] 1861-ben megalkották a nagykeresztet, a rend legmagasabb osztályát; egyúttal azontúl a Fekete Sas-rend minden kitüntetettje automatikusan megkapta a Vörös Sas nagykeresztjét is. 1918-ban bevezették a rend legalacsonyabb, érem fokozatát, amelyet közkatonák is megkaphattak.
Az első világháború után, 1919-ben a Porosz Királyság megszűnt létezni és a kitüntetést többé nem adományozták.
Fokozatok
Az első világháború idejére a Vörös Sas-rend már hat osztályra tagozódott:
Nagykereszt - zománcozott máltai kereszt, amelyet különleges alkalmakkor nyakban láncon viseltek; vagy a jobb vállon átvetett szalagot és a mellkas bal oldalára tűzött nyolcágú, aranyozott csillagot. Általában a királyi család férfitagjai, a Fekete Sas-rend tulajdonosai, német nemesek vagy külföldi uralkodócsaládok tagjai kapták.
I. osztály - nagy méretű, zománcozott talpaskereszt, amelyet szalagon a nyakban vagy a jobb vállon átvetett széles szalagon viseltek; hozzá tartozott még egy nyolcágú ezüstcsillag, amit a mellkas bal oldalán hordtak. Az I. osztályt katonatisztek, magas rangú nemesek, külföldi államfők kapták.
II. osztály - nyakban viselt zománcozott talpaskereszt és egy ezüst négyágú csillag. Katonatisztek és nemesek kaphatták.
III. osztály - a mellkas bal oldalán viselt zománcozott talpaskereszt. Alacsonyabb rangú tisztek és nemesek kaphatták.
IV. osztály - a mellkas bal oldalán viselt zománcozatlan talpaskereszt. Alacsony rangú tisztek (hadnagyok) számára.
Érem - aranyozott kerek érem, amelyet a közkatonák is megkaphattak.
Ezenkívül számos kisebb további fokozat, díszítmény létezett:
háború idején az érem kivételével valamennyi fokozat adható volt kardokkal (két keresztbe tett karddal a kereszten)
a IV. osztály fölött adható volt "karddal a gyűrűn", ami azt jelentette, hogy a tulajdonos korábban már megkapta az egyik korábbi fokozatot kardokkal
minden fokozat adható volt koronával
a nagykereszt, az I. és II. fokozat adható volt gyémántokkal
a nagykereszt, az I. és II. osztály adható volt tölgyfalombbal, amely azt mutatta, hogy a tulajdonos már megkapta valamelyik kisebb fokozatot gyémántokkal
nagyon ritkán (pl. Paul von Hindenburg esetében) marsallbotokkal is adták a nagykeresztet
a szalaggal adott III. osztály azt jelezte, hogy a tulajdonos előzőleg megkapta a IV. osztályt
A Máltai Lovagrend sebesülteket segítő tagjai kis máltai kereszttel kapták a Vörös Sas-rendet
50 évnyi szolgálat után a Vörös Sas-tulajdonosok kis kerek medált kaptak, rajta egy 50-es számmal, amit a kitüntetésükre erősíthettek
A nagykereszt jelvénye és csillaga
Az I. osztály jelvénye és csillaga 50. jubileumi éremmel
A II. osztály jelvénye és csillaga
A III. osztály jelvénye
A IV. osztály jelvénye
A közkatonák érme
A rend jelvényei
A nagykereszt egy arany (1916 után aranyozott) máltai kereszt volt, amelyet fehérre zománcoztak. A kereszt szárai között vörös sasok voltak láthatóak, középen pedig kékkel keretezett aranymedál, rajta a királyi monogram. A kereten a rend jelmondata a Sincere et Constante volt olvasható.
Az I-III. osztály jelvénye fehérre zománcozott, arany (1916 után aranyozott) talpaskereszt volt (IV. osztály hasonló volt, de egyszerű, ezüstfelülettel). A kereszt közepén babérkoszorút tartó koronás vörös sas volt található, fekete-fehér címerpajzzsal. A hátoldalán a királyi monogram és a porosz korona volt látható. A közkatonák kerek érmén a magasabb osztályok keresztje volt látható, a tetején pedig a porosz korona.
A csillag a nagykereszt esetében arany volt és nyolcágú, az I. osztálynál ezüst nyolcágú, a II. osztálynál pedig ezüst négyágú, rajta a talpaskereszttel. Mindegyik közepén kerek fehér alapon vörös sas, körülötte fehér (a nagykeresztnél kék) alapon a rend mottója: Sincere et Constanter.
A rend szalagja hagyományosan narancs-fehér-narancs volt, de a harci teljesítményért adott kitüntetéseknél a Vaskereszthez hasonló fekete-fehér szalagot is használtak.
Albrecht von Roon (1803–1879) – tábornok és hadügyminiszter. A Fekete Sast (és a vele járó Vörös Sast) a porosz-osztrák háború alatt győzelmeiért kapta
Ez a szócikk részben vagy egészben az Order of the Red Eagle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
