PROFILPELAJAR.COM

	Hahn István
	Életrajzi adatok
Született	1913. március 28.; Budapest
Elhunyt	1984. július 26. (71 évesen); Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Ismeretes mint	történész; egyetemi oktató; rabbi; ókortudós;
Nemzetiség	magyar
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem; Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem;
	Pályafutása
Szakterület	történettudomány
Jelentős munkái	Az időszámítás története, Istenek és népek
	Szakmai kitüntetések
	Akadémiai díj (1970); Apáczai Csere János-díj (1974);
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hahn István témájú médiaállományokat.

Hahn István (Budapest, 1913. március 28. – Budapest, 1984. július 26.)^[1] magyar ókortörténész, rabbi, az ELTE BTK Történeti Intézet egykori egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1982).

Életpályája, munkássága

Zsidó családban, Hahn Dezső (1878–1940) és Herczogh Irma (1877–1948) orvosszülők gyermekeként született.^[2] 1935-ben Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen latin-görög-történelem szakos középiskolai tanári és bölcsészdoktori oklevelet, 1937-ben az Országos Rabbiképző Intézetben rabbioklevelet szerzett. 1953-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem esti tagozatán elvégezte az orosz szakot. 1937-től 1942-ig a Pesti Izraelita Hitközség oktatási osztályán beosztott tanár. 1942-től az Országos Rabbiképző Intézet Gimnáziumának tanára, 1948-tól a budapesti VIII. ker. Állami Goldziher Ignác Gimnázium megbízott igazgatója. 1949-től 1951-ig a VIII. kerületi Állami Fazekas Gimnázium igazgatóhelyettese. 1951-től a Zalka Máté Szakérettségis Kollégium tanára. 1952–55-ben a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola adjunktusa, majd docense. 1955–57-ben az Egri Pedagógiai Főiskola Történelem Tanszékének vezetője.

1957-től a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem görög-római történeti tanszékén adjunktus, 1959-től docens, 1963-tól tanszékvezető egyetemi tanár 1983. évi nyugdíjazásáig.^[3] Ezzel egy időben 1959–1962 között félállásban vezette a szegedi JATE Ókortörténeti Tanszékét és oktatta az ókori kelet, Hellász és a Római Birodalom történetét. Szoros szakmai kapcsolatot tartott Horváth István Károllyal, aki mint a szegedi JATE Klasszika-Filológiai Tanszékének adjunktusa görög-római irodalmat oktatott. Feltehetően a vallási néprajz tárgyában Bálint Sándorral is voltak szakmai megbeszélései. 1958-ban a történelemtudomány kandidátusa, 1962-ben pedig akadémiai doktora lett. Docensi kinevezést 1959. szeptember 1-jén, egyetemi tanári kinevezést pedig 1962. február 1-jén kapott. 1979-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1982-ben rendes tagjának.

Az ókori kelet és görög-római történelem és vallástörténet számos területével, köztük az ókori városi kultúra, azaz poliszok, az ókori hadtudomány, a mükénéi és a homéroszi kor, az athéni demokrácia, azaz Periklész kora, a görög és római mitológiával is foglalkozott. Bemutatta az ókori birodalmakat a születésüktől a bukásukig, munkáiban szívesen idézett ókori történetírókat, a görög Hérodotoszt és Thuküdidészt, vagy a római Appianoszt, a klasszikus ókortörténet számos vonatkozásban került általa új megvilágításba. Kutatói és oktatói portréjának fő jellemzői: széles körű nyelvismeret (huszonhat nyelven olvasott, és ezek közül sok nyelven írt és beszélt is^[4]), kiváló memória, lényegkidomborító képesség, szemléletes előadásmód és nagy munkabírás.^[5] A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.^[6]

Magánélete

Házastársa Kálmán Ödön rabbi és Strasser Margit lánya, Kálmán Judit volt.^[7]

Főbb munkái

Majmuni - Szemelvények (Budapest, 1935);
A világteremtés az iszlám legendáiban (Budapest, 1935);
A felavatott ifjú könyve (Fisch Adolffal, Budapest, 1938);
Zsidó ünnepek és népszokások (Budapest, 1940, 1995, 1997, 2004);
A fény ünnepe (Chanukka) (Budapest, 1941);
A zsidó nép története a babiloni fogságtól napjainkig (Budapest, 1947, 1995, 1996, 1998, 2004);
Történelem. A középiskolai általános továbbképzés és oktatókáderképzés tananyaga. Ősközösség, ókor, korai középkor (Budapest, 1953);
Az időszámítás története (Budapest, 1960);
Az ókor története (Az idő sodrában, I. Budapest, 1967);
Istenek és népek (Budapest, 1968; 2. átdolgozott, bővített kiadás, Budapest, 1980; németül is: Götter und Völker, Budapest, 1977);
Karthago (Máté Györggyel, Budapest, 1972);
Világtörténet képekben (I, Kulcsár Zsuzsannával és Szabó Miklóssal, Budapest, 1972);
Róma istenei (összeáll., bev., jegyz., Budapest, 1975);
Oikumené Studia ad historiam antiquam classicam et orientalem spectantia. 1-4. köt. szerk. Hahn István, Kákosy László. (Budapest, 1976, 1978, 1982, 1983)
Hitvilág és történelem. Tanulmányok az ókori vallások köréből (Budapest, 1982);
Világtörténet évszámokban 1789-ig/ összeáll. Engel Pál, lektorálta Hahn István, Hanák Péter, Komoróczy Géza (Budapest, 1982). ISBN 9632810546
Naptári rendszerek és az időszámítás (Budapest, 1983; 1998);
Álomfejtés és társadalmi valóság. Artemidorus Daldianus mint társadalomtörténeti forrás (Budapest, 1985).
A próféták forradalma (Budapest, 1998) ISBN 9638569786
Keresztények, zsidók az ókori Rómában (História, 2004/5. sz.)

Szervezeti tagság

Ókortörténeti Bizottság elnöke
Az Ókortudományi Társaság társelnöke (1979-től)

Díjak

Akadémiai Díj (1970)
Apáczai Csere János-díj (1974)
Munka Érdemrend arany fokozata (1970; 1983)

Emlékezete

2008-ban Hahn István emlékére volt tanszéke, az ELTE BTK Ókortörténeti Tanszék és a Non Omnis Moriar Alapítvány tudományos elismerést alapított az egykori professzor szakterületein jelentős életművet létrehozott tudósok elismerésére.

2013. március 22-23-án Hahn István születésének 100. évfordulója tiszteletére az ELTE BTK, az MTA II. osztálya és a Non Omnis Moriar Alapítvány vallástörténeti konferenciát szervezett.^[8]

Nevét viseli az ELTE BTK Ókortörténeti Tanszékének szemináriumi terme.

Jegyzetek

↑ Gyászjelentése (1984). (Hozzáférés: 2020. június 25.)
↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 499/1910. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
↑ Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 25. o. ISBN 963-547-414-8
↑ Beszélgetés dr. Németh Györggyel Archiválva 2013. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (haszehem, T. Szabó Csaba blogja; innen: Szabadság, 2010. január 9.)
↑ Szádeczky-Kardoss Samu, Berend T. Iván és Hahn tanítványainak véleménye nyomán
↑ Urnaház [Matzon Frigyes, 1978 11.]11: "Hahn István (történész, vallástörténész, műfordító, főiskolai és egyetemi tanár, tanszékvezető; az MTA Ókortörténeti Bizottságának elnöke, az Ókortudományi Társaság társelnöke, az MTA tagja; Magyarországon az egyetlen akadémikussá választott rabbi) 1913-1984."
↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest X. kerületi polgári házassági akv. 297/1942. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 25.)
↑ Hahn István - 100. Vallástörténet konferencia, írta Németh György, Szombat, 2013. március 13.

Források

Berend T. Iván: Hahn István. = Magyar Tudomány, 1984. 12. sz.
Szegedi egyetemi almanach /JATE Szeged, 1996. 1. köt. 559 o. ISBN 9634820379 Hahn István szócikkét ld. 126. o.
A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921-1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Officina Ny., 1999. 517 o. Szádeczky-Kardos Samu méltatja Hahn István oktatói és kutatói munkáját ld. 209. o.
Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 25–26. o. ISBN 963-547-414-8