PROFILPELAJAR.COM

Hóhojsza
	Pihenő példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Viharmadár-alakúak (Procellariiformes);
Család:	Viharmadárfélék (Procellariidae); Leach, 1820
Nem:	Pagodroma; Bonaparte, 1856
Faj:	P. nivea;
Tudományos név
	Pagodroma nivea; (G. Forster, 1777)
Szinonimák
	;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hóhojsza témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hóhojsza témájú médiaállományokat és Hóhojsza témájú kategóriát.

A hóhojsza (Pagodroma nivea) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó Pagodroma madárnem egyetlen faja.^[1]

Rendszertani besorolása

A viharmadárféléken belül a monotipikus hóhojsza és a szintén monotipikus rokonai, a galambhojsza (Daption capense) és az antarktiszi hojsza (Thalassoica antarctica), valamint a nagytestű sirályhojszák (Fulmarus) és óriáshojszák (Macronectes) közös csoportba, azaz alcsaládi vagy nemzetségi szintre gyűjthetők össze.^[2]

Előfordulása

Az Antarktisz, Argentína, a Bouvet-sziget, Chile, a Falkland-szigetek, valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek területén honos.

Mivel hatalmas előfordulási területtel rendelkezik, továbbá becslések szerint 4 millió felnőtt példány van belőle a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a hóhojszát nem fenyegetett fajként tartja számon.^[3]

Alfajai

Pagodroma nivea confusa (Mathews, 1912)^[4] - a Déli-Sandwich-szigeteken és a Géologie-szigetcsoporton költ.^[5]
Pagodroma nivea nivea (G. Forster, 1777) - az Antarktiszi-félszigeten, a Déli-Georgia-szigeteken és a Scotia-szigetcsoporton költ.^[5]

Megjelenése

Testhossza 36–41 centiméter, szárnyfesztávolsága 76–79 centiméter. Teljesen fehér tollazata és kampós, fekete csőre, valamint szénfekete szeme van. A lábai kékesszürkék.^[6] Repüléskor többet ver szárnyaival, mint rokonai. A madárnak a viharmadár-alakúakra jellemző felső csőrkáváján egyenes, cső alakú, szarunemű nyúlványt visel. Zúzógyomrában olajat termel, melyet védekezésre (köpködés által) vagy a fióka táplálásakor használ fel; ha hosszabb vándorutat tesz meg, anélkül, hogy táplálkozzon, akkor ebből az olajból él.^[7] Az orrlyukai fölött sómirigyek találhatók, melyekkel a hóhojsza kivonja a sós óceán vízéből a fölös sót. Olykor magas sótartalmú nyálkát spriccel ki.^[8]

Életmódja

Halakkal, fejlábúakkal, puhatestűekkel és krillekkel táplálkozik, de dögöket is fogyaszt. A jéghatárt ritkán hagyja el. Gyakran megfigyelhetők, amint a jéghegyeken csoportosan pihennek.^[9] Feltételezések szerint a vadonban, körülbelül 20 évig él.

Szaporodása

Fészkét sziklák közé rakja. Kolóniákban költ; akár a vizek közelében, vagy beljebb a szárazföldön. Néhány madár az egész évet a költőterületeken tölti, többségük azonban szétszóródik. Főleg szeptember közepétől kora novemberig érkeznek a költőkolóniákba. A fészek egy mélyedésből áll, melyet kavicsokkal bélelnek ki. A tojó késő november és december közepe között, egy fehér tojást tojik. 41-49 napig kotlik a tojáson. A fióka 7 hetesen, azaz késő február és május közepe között tollakat növeszt.^[5]

Képek

Fészkén ülő madár
és egy fióka
tojása

Jegyzetek

↑ BirdLife International: 'Pagodroma nivea'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ Tree of Life (2008)
↑ BirdLife International (2009)
↑ Brands, S. (2008)
↑ ^a ^b ^c Clements, James (2007)
↑ ZipCode Zoo (19 Jun 2009)
↑ Double, M. C. (2003)
↑ Ehrlich, Paul R. (1988)
↑ Barbraud, C., Weimerskirch, H., Guinet, C., & Jouventin, P. (2000). Effect of sea-ice extent on adult survival of an Antarctic top predator: the snow petrel Pagodroma nivea. Oecologia, 125(4), 483–488.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 7.)
Gdargaud.net
BirdLife International: Snow Petrel Pagodroma nivea - BirdLife Species Factsheet. Data Zone, 2009. (Hozzáférés: 2009. július 17.)
Brands, Sheila: Systema Naturae 2000 / Classification - Pagodroma nivea -. Project: The Taxonomicon, 2008. augusztus 14. (Hozzáférés: 2009. február 22.)^{[halott link]}
The Clements Checklist of the Birds of the World, 6, Ithaca, NY: Cornell University Press (2007). ISBN 978-0-8014-4501-9
Double, M. C.. Procellariiformes (Tubenosed Seabirds), Grzimek's Animal Life Encyclopedia 8 Birds I Tinamous and Ratites to Hoatzins, 2nd, Farmington Hills, MI: Gale Group, 107–111. o. (2003). ISBN 0-7876-5784-0
The Birders Handbook, First, New York, NY: Simon & Schuster, 29–31. o. (1988). ISBN 0-671-65989-8
Albatrosses, Fulmars, Shearwaters, and Petrels, Latin Names Explained A Guide to the Scientific Classifications of Reptiles, Birds & Mammals. New York, NY: Facts on File, 191–192. o. [1979] (1995). ISBN 0-8160-3377-3
Tree of Life: Procellariidae. Shearwaters, Petrels. Tree of Life Web Project, 2008. június 27. (Hozzáférés: 2009. július 22.)
ZipCode Zoo: Thalassoica antarctica (Antarctic Fulmar). BayScience Foundation, 2009. június 19. [2012. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 19.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Snow petrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Képek az interneten a fajról
A voyage round the world, in His Britannic Majesty's Sloop Resolution, commanded by Capt. James Cook, during the years 1772 - 5. 1 p. 96,98
Comptes Rendus Hebdomadaire des Séances de l'Académie des Sciences [Paris] 42 p. 768