A görög mitológia az ókori hellének vallásából származó mítoszok gyűjteménye. Ezeket a történeteket minden régi görög ismerte, és bár néhány korabeli filozófus megkérdőjelezte hihetőségüket, a hétköznapi emberek szertartásai és világnézete alapjául szolgáltak. Ma a nagyközönség leginkább a római költők, írók elbeszélései alapján ismeri ezeket a történeteket (sokuknak nincs is más forrása), leggazdagabb e tekintetben Ovidius római költőnagyság Metamorphoses (Átváltozások) című műve.
A környező népekhez hasonlóan a görögök is az élet bizonyos területeihez rendelt istenekben hittek. Például Aphrodité a szerelem istennője, míg Arész a háború, Hadész pedig az alvilág és a halottak istene volt.
A görög háromság és a Föld három királyságának eloszlása: Zeusz isten (égbolt), Poszeidón (tengerek és óceánok) és Hadész (alvilág). Theók (kisebb istenek) ennek a háromságnak a gyermekei.Zeusz mellszobra, (Sala Rotonda, Museo Pio-Clementino, Vatikán)PaiónioszNiké szobra. A fennmaradt felirat szerint a messzénéiek és a naupaktosziak ajánlották Zeusznak i.e. 425-ben, a péloponnészoszi háborúban a spártaiak feletti győzelmük hadizsákmányának a tizedéből
A tulajdonképpeni imádat mindössze néhány isten, különösen a tizenkét olümposzi felé irányult. Az olümposzi istenek (és például Perszephoné, az Eleusziszi misztériumok pártfogója) nagy pánhellén kultuszok központjai voltak. Sok területnek, sőt még egyes falvaknak is megvoltak a maguk kultuszai, melyek olyan nimfák és kisebb istenségek köré összpontosultak, akiket jóformán sehol másutt nem ismertek. A phrügiaiKübeléhez hasonló idegen isteneket jól ismerték szerte Hellaszban, de nem tisztelték őket.
A görög hiedelemvilág a hellenizmus korában nagyban közkinccsé lett a mediterráneumban, lásd bővebben: szinkretizmus.
A görög panteon isteneinek emberi alakjuk van (antropomorfizmus), ám legfőképpen ők az Univerzum megszemélyesített erői. Mint ilyenek, többé-kevésbé változatlanok. Míg néha úgy tűnik, van némi igazságérzetük, gyakran kicsinyesek vagy bosszúszomjasak. Az istenek kegyeit áldozattal és jámborsággal lehet elnyerni, de ez nem jelent garanciát, mivel hajlamosak a gyakori véleményváltoztatásra. A haragjuk kíméletlen és a szerelmük is legalább ilyen veszélyes lehet. A görög istenek egyetlen dologtól félnek, az aranyagancsú szarvas vérétől, amely eltörli az ereikben keringő folyadékból, az ikhórból nyert halhatatlanságukat.
A görög mitológia világa eléggé összetett. Tele van szörnyekkel, háborúkkal, intrikákkal és kotnyeles istenekkel. Emellett vannak a hérószok, akik segítenek az embereknek felülkerekedni ezeken a problémákon. Az emberek persze sokkal nagyobbak voltak akkoriban, ám a görögök nem láttak nagy szakadékot a történelmük és a vallásuk között (lásd az Iliaszt és az Odüsszeiát). A görögök a mítoszbeli hősök és az ő kultúrájuk egyenes ági leszármazottainak tekintették magukat.
A folyamatos használaton és irodalmi utalásokon túl a görög mitológia jó néhány csodálatos történettel szolgál, amelyek máig is élvezhetőek maradtak. Jóval a vele szorosan összekapcsolódó görög vallás eltűnése után is fontos kulturális hivatkozási alapul szolgál. Amikor a kereszténység államvallássá lett a Római Birodalomban, igyekeztek a régi vallások nyomait eltüntetni vagy démonizálni. Így lett például Poszeidón háromágú szigonyából a Pánról mintázott ördög vasvillája, vagy a téli napforduló ünnepe (Mithrász és a Nap születésnapja) a karácsony. Az irodalom már nehezebb feladatnak bizonyult a keresztények számára; ebben lehetetlen lett volna megszüntetni a görög befolyást Homérosz, Theokritosz, Vergilius, Ovidius és több száz más görög és római szerző műveinek félredobása nélkül. Így aztán a görög mitológia több mint egy ezredévvel túlélte a görög vallást. Még a leginkább klasszikus keresztény irodalom is tartalmaz utalásokat rá.
„Nem tudjuk, hogy e történetek mikor hangzottak el először jelenlegi formájukban; de bármikor is, az bizonyos, hogy a primitív életforma addigra már a távoli múltba merült. A mítoszok, ahogy ma ismerjük őket, nagy költők alkotásai. […] A görög mitológia meséi nem derítenek fényt arra, milyen is volt az ősi emberiség – de bőségesen rávilágítanak arra, hogy milyenek voltak a régi görögök. Ez pedig számunkra, akik intellektuális, művészi és politikai szempontból is örököseiknek tartjuk magunkat, jóval fontosabb. Nekünk semmi sem idegen, amit tőlük tanulunk.”
A görög mitológia isteneinek és utódaiknak családfája. Részlet.A hajdani 12 m magas Zeusz-szobor ábrázolása egy éliszi érménThanatosz a Halál megtestesítője a görög mitológiában. Nüx, az Éj istennőjének apa nélkül született fia és Hüpnosz, az Álom istenének ikertestvére, akiknek közös tartaroszi palotája a sötétség otthonaKalliopé a szép szavú múzsa, a görög mitológiában Zeusz és Mnémoszüné lánya, az epikus költészet múzsája
küklópszok: az egyszemű szörnyalakok, Gaia és Uranosz második gyermeknemzedéke. Uranosz utálattal nézi szörnygyermekeit, és az alvilág legsötétebb poklába, a Tartaroszba veti őket.
Kronosz: Zeusz apja, a legfiatalabb titán, Idő-atya.[1] Szétválasztotta egy sarlóval az Eget és a Földet. Megfosztotta atyját nemzőszervétől; az ekkor földrehulló vérből születtek az Erünniszek, a bosszú istennői, a tengerből kiemelkedve megszületett a csodálatos Aphrodité, a szépség és szerelem istennője. Később saját trónja védelmére valamennyi gyermekét felfalta, Zeusz kivételével.
Rhea: Kronosz felesége. Ő mentette meg legkisebb gyermeküket, Zeuszt, Kronosz elől, azzal, hogy Kréta szigetére rejtette.
Métisz: mikor Zeusz felnőtt, tőle kapott mérget, amit atyjának adott, mire az kihányta korábban lenyelt gyermekeit. Zeusz lenyelte őt mint első feleségét.
Az olümposzi istenkatalógus hellenisztikus kori fejlemény. Ugyancsak hellenisztikus kori fejlemény a görög mitológiai alakoknak a részben teljesen más gyökerű, részben rokon italikus-latin mitológiai alakokkal való „megfeleltetése”, mintegy nemzetközi „istenszótár” gyanánt, hogy a fogalmak (nagyjából) lefordíthatóak legyenek (a latin istenneveket zárójelben közöljük).[2]
Zeusz: a legfőbb isten az Olümposzon, Kronosz és Rhea fia, az istenek 3. nemzedékének vezetője, jelképe a villám (Jupiter)
Héra: 300 éves szerelem után Zeusz felesége és nővére, az Olümposz királynője, a család istennője. (Juno)
Poszeidón: Kronosz és Rhea gyermeke, a félelmetes természeti erők (pl. földrengés, tengeri vihar) istene, csak összefoglalva nevezzük a tenger istenének, jelképe a háromágú szigony, jelzője a Földrázó (Neptunus).
Aphrodité : a szépség és szerelem istennője. Mikor kardjával Kronosz kasztrálta apját, Uranoszt, egy kagylóhéjban emelkedett ki a tenger habjaiból. Az istennő neve is születésére utal, mert a görög aphrosz szó habot jelent(Venus) Arészt szerette, de Héphaisztosz felesége lett.
Héphaisztosz: Héra gyermeke, az istenek kovácsa, a tűz és minden mesterség istene (leginkább a kovácsoké), egyik lábára sántít (Vulcanus)
Apollón: Létó és Zeusz gyermeke, a költészet, nap, világosság, jóslás, zene istene, a Múzsák karának vezetője (Apollo)
Hermész: Zeusz és Maia gyermeke, az istenek hírnöke, a halottak követője, a kereskedők, szónokok, tolvajok védője, jelképe a caduceus (Mercurius)
Démétér: a termékenység, a nyár, a növények, az aratás istennője, Zeusz második legidősebb testvére, Kronosz és Rhea lánya (Ceres)
Artemisz: Létó és Zeusz gyermeke, a Hold, a vadászat és a vadállatok szűz istennője, Apollón ikertestvére (Diana)
Pallasz Athéné: Zeusz fejéből pattant ki. A városvédő mesterségek és tudományok védnöke, a bölcsesség, jog, az igazságos háború és a művészetek oltalmazó istennője. (Minerva)
Arész: Héra és Zeusz gyermeke, az értelmetlen vérontás istene (Mars)
Dionüszosz: Zeusz és a halandó Szemelé fia, a bor és szőlő istene (Bacchus)
Erinnüszök: Gaia és Uranosz gyermekei (Alektó, Tisziphoné és Megaira), a bosszúállás véres istennői. Ha valaki galádságot követ el (fiatalabb megsérti az idősebbet, házigazda a vendéget, rokon gyilkol rokont), megkeresik és őrületbe kergetik. Leghíresebb példa erre Oresztész esete. (Fúriák)
Hadész: Kronosz és Rheia gyermeke, az Alvilág ura. Az alvilágban lakik, Övé a Sötétség sisakja, ami a jeges rettegést árasztja magából (Pluto) Hadész ugyan nem lakik az Olimposzon az ókori görögök teljes jogú istenként tekintettek rá.
Hébé: Zeusz és Héra gyermeke, az ifjúság istennője. Héraklész felesége lett.
Hekaté: Asztéria és Perszész lánya. Háromfejű és háromtestű alvilági istennő, a varázslás, a boszorkányság, a sötétség, a hármas keresztutak és az éjszaka úrnője. A Tartarosz kormányzóasszonya.
Hesztia: Zeusz legidősebb testvére, Kronosz és Rhea lánya, a családi tűzhely istennője (Vesta)
Hügieia: Aszklépiosz leánya, az egészség istennője
Hüpnosz: az Éj istennőjének, Nüxnek a fia, az álom istene. Thanatosz ikertestvére.
Moirák: Zeusz és Themisz( vagy Nüx) leányai, a sors istennői. Hatalmuk az istenek sorsa fölé is kiterjedt. Nevük sorban: Klóthó (Fonó), Lakheszisz (Sorsjuttató), Atroposz (Kérlelhetetlen). (Párkák) (Nornák)
Mnémoszüné: az emlékezés és a jó memória titánja, a Múzsák anyja
Nemeszisz vagy Nemezisz: Nüx leánya, a megtorlás, bosszú istennője
Niké: a győzelem istennője,mindig Zeusz mellett ül szekerén. Jelképe a babérkoszorú ami az ókori Görögországban győzteseknek járt.
Pán: Hermész és Droüpé nimfa fia, kecskelábú, szőrös-szarvas pásztoristen, az érintetlen vadonok istene. Régebben neve azt jelentette: egyszerű, de már azt jelenti: minden
Perszephoné: Démétér és Zeusz gyermeke, a tavasz istennője, Hadész felesége. Az évből 9 hónapot tölt az Olümposzon, a maradék hármat férjével tölti az alvilágban, mint annak királynője.
Plutosz: a vagyon istene és megtestesítője, Démétér fia. Egyes források szerint a szerencse istennőjének, Tychének fia.
Hórák: Diké (jog), Eiréné (béke), Eunomia (törvényesség); Themisz és Zeusz gyermekei, a természet és az évszakok istennői. Az ókori Görögöknél csak három évszak volt. A tavasz a nyár és az ősz.
Khariszok: Zeusz és Eurünomé leányai, a báj és szépség istennői
Heszperidák: Atlasz leányai, akik egy sárkánnyal Héra aranyalmáit őrizték a világ nyugati szélén
Epimétheusz: titán, az ember formálója. Minden képességet és tulajdonságot elosztott, és kifelejtette az embert. Prométheusz testvére.
Prométheusz: titán, aki megkönyörült a védteleneken és ellopta nekik a tüzet, a kovácsmesterség titkát Héphaisztosztól, a bölcsességet és mesterségek ismeretét Pallasz Athénétől, és ezért 30 ezer évi szenvedés lett a büntetése: Zeusz a Kaukázushoz láncoltatta, ahol keselyű tépte a máját. Végül Héraklész szabadította meg: lelőtte a keselyűt, és szétzúzta a láncokat.
Pandóra: az ember büntetése: gyönyörű nő, akit Héphaisztosz vagy Prométheusz gyúrt agyagból és vízből, és az istenek ruházták fel földöntúli bájjal. A Zeusztól kapott szelencét kíváncsian felnyitotta, és emiatt a nyomorúság, baj, betegség és szenvedés a Földre özönlött, viszont a ládikában bent maradt a Remény.
Az emberiség korszakai:
Deukalión és Pürrha: csak ők élték túl az özönvizet, csónakjukkal a Parnasszosz hegyén kötöttek ki. Az emberi nem kövekből született újjá: a Deukalion (Prométheusz fia) által eldobott kövek lettek a férfiak, Pürrha (Epimétheusz és Pandóra leánya) kövei pedig a nők.
Parisz (vagy Alexandrosz): Priamosz fia, aki azzal, hogy magával vitte Helenét Trójába kirobbantotta a trójai háborút
Kasszandra: Priamosz leánya, akit Aiasz megerőszakolt és Agamemnón hadizsákmányként magával vitt
Görögök:
Menelaosz: spártai király Helené férje, aki felesége szökése után harcba hívta Trója ellen a görögöket
Helené: Zeusz és Léda leánya, Menelaosz szépséges felesége, akit Parisz Trójába szöktetett
Akhilleusz: Thetisz tengeristennő és a halandó Péleusz király fia, a legnagyobb hős a trójai háborúban, a mürmidónok vezére, Parisz nyila ölte meg teste egyetlen sebezhető pontján, a sarkán (Achilles-ín)
Patroklosz: Akhilleusz barátja és/vagy rokona, fiatal harcos, akit Hektór ölt meg, és akit Akhilleusz megbosszult
Agamemnón: Mükéné királya, Menelaosz testvére, a Trója ellen vonuló görög seregek vezére
Klütaimnésztra: Agamemnón felesége. Nem tudta megbocsátani férjének, hogy a háború sikere érdekében feláldozta volna leányukat, Iphigeneiát, részben ezért szeretőjével meggyilkolta a királyt, mikor ő hosszú idő után hazatért, fiukat pedig száműzte.
Polüphémosz: a leghíresebb küklópsz, akit Odüsszeusz vakított meg
Alkinoosz: a phaiák nép királya. Az ő udvarában mesélte el Odüsszeusz a történeteit.
Szkülla: hatfejű, tizenkét lábú szörny, felfalja az arra hajózókat
Szirének: asszonyfejű, madártestű szörnyek, akik énekükkel partra csalták és megölték a hajósokat
Kharübdisz: tengerörvény. Aki arra megy, annak a hajója elsüllyed. Szkülla testvére.
Laisztrügónok: óriások. A Télepülosz partszakasznál élnek, szokásuk a sziklák dobálása.
Teiresziasz: vak jós. Az alvilágban találkozott Odüsszeusszal, és megjósolta neki, hogy két olyan veszély van még hátra, ami feltartóztatja a hazatérésben.
Asztüanax: Hektór és Andromakhé gyermeke, a görögök ölték meg
Laiosz: Thébai második királya, akinek megjósolták az istenek, hogy óvakodjék a gyermekáldástól, mert saját fia, Oidipusz fogja megölni. Megszületett kisfia, a király pedig átszúrta bokáját, s kitette a Kithairón-hegy oldalához, hogy felfalják a vadak.
Mékiszteusz, Talaosz egyik fia, Adrasztosz testvére, a Hetek egyike.
Oidipusz: Thébai harmadik királya. Nevének jelentése „dagadt lábú”. A korinthoszi király udvarában nőtt fel. Megjósolták neki, hogy meg fogja ölni apját, és saját anyját veszi majd feleségül. Egy vita nyomán megölte Laioszt, akiről ekkor még nem tudta, hogy az apja. Thébaiban megölte a Szphinxet, s a nép királyaként ünnepelte. Oidipusz, miután kiderült, hogy megölte saját apját és anyjával hált, megvakította magát és elbujdokolt.
Eteoklész és Polüneikész: a testvérek között lobbant fel harc Thébai trónjáért, s egymás kezétől estek el.
Althaia, Thesztiosz és Eurüthemisz leánya, Oineusz első felesége. Öngyilkos lett, miután Meleagrosz meghalt.
Andraimón, Gorgé férje, amphisszai király. Diomédész neki adta át Oineusz megüresedett trónját.
Démoniké, Agénór és Epikaszté leánya, Arésztől született fia gyermekei okozzák Kalüdón vesztét.
Déianeira, Oineusz és Althaia leánya, Héraklész felesége.
Diomédész, Tüdeusz és Déipülé fia, az egyik legnagyobb görög hős a trójai háborúban. Előtte részt vett az argonauták vállalkozásában is, később argoszi király, majd kiszabadította nagyapját.
Meleagrosz, Oineusz és Althaia elsőszülött fia. A kalüdóni vadkanvadászat eseményei miatt anyja megátkozta, emiatt meghalt.
Oineusz, Porthaón és Eurüthé fia, kalüdóni király. Artemisz bosszújából miatta került sor a kalüdón vadkanvadászatra, amely nagy feszültségeket hozott felszínre. Először testvérei törtek trónjára, később Thesztiosz és Eurüthemisz fiai, az unokaöccsei, akik el is foglalták azt. Unokája, Diomédész szabadította ki, de Thesztiosz két életben maradt fia megölte.
A Rick Riordan által megalkotott Percy Jackson könyvsorozatban a görög mitológia számos mitikus lénye és istensége is megjelenik. A történet középpontjában a félistenek, vagyis a héroszok állnak. Ők az Olümposzi tizenkettő és a kisistenek (egyes esetekben természetszellemek) gyermekei, akiknek az egyik szülője halandó. Az író egy egészen új szemszögből alkotta újra a mondakört, hol humoros, hol világvége hangulatú eseményszállal. Az istenek maguk csak ritkán jelennek meg a könyvek során, de általában közvetve segítik a héroszok küldetéseit. Állandó helyszín a főhős, Percy Jackson szülővárosa Manhattan, valamint a félistenek menedékééül szolgáló Félvér Tábor (Camp Half-Blood). Eddig a könyvsorozat két részéből készült filmadaptáció, Logan Lerman (Percy Jackson Poszeidón fia), Alexandra Daddario (Annabeth Chase, Pallasz Athéné lánya) és Brandon T. Jackson (Grover a szatír) főszerepében.
Jegyzetek
↑
Robert Graves. A görög mítoszok (magyar nyelven). Budapest: Európa Könyvkiadó, 47. o. (1981) „A késői görögök Kronoszt Khronosz-nak, azaz sarlóval felfegyverzett könyörtelen "Idő-atyának” olvasták.”
↑Az imígyen előállott görög–latin megfeleltetési szótár azután a közép- és újkorban úgy elterjedt az európai kultúrában, hogy a nevek gyakorlatilag felcserélhetőek (az angolszász kultúrkörben például igen elterjedt szokás, hogy az összes olümposzi, illetve nem olümposzi, de megfeleltetett istenségre a latin nevük a bevett, emiatt gyakran nehéz eldönteni, melyik kultúrkör melyik képzetéről van szó). A megfeleltetés persze közel sem tökéletes, nem is lehetett volna az, és utólag eredményezett is egyfajta összemosódást a különféle képzetekben (lásd részletesebben szinkretizmus). Mars például eredetileg nem hadisten, a római vallásban ilyen istenség ugyanis nem létezett, hanem sejthetőleg egyszerűen Latium (egyik) területi védőistensége, akinek ebből a területvédő aspektusából lett a harccal kapcsolatos „feladatköre”. Hasonlóképpen területi védőistenség lehetett „eredetileg” Athéné, akinek a nevét Athén városa viseli.
.png)
