Kóiosz

 Ezt a szócikket össze kellene dolgozni a Koiosz szócikkel. Az összedolgozás után az egyik lapot törölni kell, vagy – ha érdemes – átirányítássá alakítani. A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be.

A görög mitológiában Kóiosz (/ˈsiːəs/; ógörögül: Κοῖος, latinul: Koîos, jelentése: „kérdés, kérdező” vagy „értelem”) más néven Polosz, egyike volt a Titánoknak, akik az Uránosz (Ég) és Gaia (Föld) három gyermeki nemzedékének egyikéhez tartoztak.

Mitológia

Kóiosz homályos alak volt, és a Titánok[1] többségéhez hasonlóan nem játszott aktív szerepet a görög mitológiában – csupán a Titánok listáján említik –, de elsősorban leszármazottai révén vált fontossá. Testvérével, a „ragyogó” Phoibével két lányt nemzett: Létót és Asztériát. Létó Zeusszal (aki szintén Titánok, Kronosz és Rheia fia) nemzette Artemisz és Apollón isteneket[2]. Asztéria Hekatét[3][4] szülte Perszésznek (aki Kóiosz testvérének, Kriosznak és annak féltestvérének, Eurübiának a fia).

Kóiosz a többi Titánnal együtt a Titanomakhiában (Titánok és olümpiai istenek háborújában) vereséget szenvedett Zeusztól és az olümpiai istenektől. Ezután Zeusz Kóioszt és testvéreit (Ókeanosz kivételével) a Tartaroszba zárta. Később Kóiosz, őrületbe esve, megpróbált kiszabadulni, de Kerberosz visszaverte szökési kísérletét.

Végül Zeusz szabadon engedte a Titánokat, feltehetően Kóioszt is.

Etimológia

Tacitus római történetíró szerint Kóiosz volt a Kósz szigetének első lakója, amely állítólag lánya, Létó szülőhelyeként tartotta magát számon. Kóiosz nevét az ógörög Κοῖος (Koîos) névről Κῶιος (Kōios) formára módosították, ami a szigettel való kapcsolatát erősítette meg.

Jegyzetek

  1. ↑ Park, Arum (2014. december 11.). „Parthenogenesis in Hesiod's Theogony”. Preternature: Critical and Historical Studies on the Preternatural 3 (2), 261–283. o. DOI:10.5325/preternature.3.2.0261. ISSN 2161-2196. (Hozzáférés: 2024. december 11.) 
  2. ↑ Rutherford, Ian (1988. december 11.). „Pindar on the Birth of Apollo”. The Classical Quarterly 38 (1), 65–75. o. ISSN 0009-8388. (Hozzáférés: 2024. december 11.) 
  3. ↑ Warr, George C. W. (1895. december 11.). „The Hesiodic Hecate”. The Classical Review 9 (8), 390–393. o. ISSN 0009-840X. (Hozzáférés: 2024. december 11.) 
  4. ↑ Athanassakis, Apostolos N. (1977. december 11.). „Hekate Is Not the Daughter of Koios and Phoibe”. The Classical World 71 (2), 127–127. o. DOI:10.2307/4348800. ISSN 0009-8418. (Hozzáférés: 2024. december 11.) 

Források