A gyermekirodalom a gyermekek, a komolyabb művek befogadására még éretlen fiatalok számára írt, az ő igényeiket kielégítő szépirodalmi művek összessége. A gyermekirodalom alkalmazott irodalom is.
Gyermek, ill. ifjú főhőse van a legtöbb (ilyen) gyermekirodalmi műnek.
A németKinder- und Jugendliteratur fogalmához hasonlóan magyarul is gyakran együtt említik a két korosztálynak szóló műveket, míg az angol, francia és az orosz nyelv csak a gyermekirodalom kifejezést használja. Az ifjúsági irodalom kifejezés mellett lassan kezd meghonosodni a kamaszirodalom, kamaszkönyv fogalma is, amely a gyermekirodalom és az ifjúsági irodalom között helyezkedik el.
A gyermek- és ifjúsági irodalom fogalmának tágabb értelmezésében ide soroljuk az ismeretterjesztő irodalmat is, valamint a szórakoztató irodalom és az ismeretterjesztés határmezsgyéjén elhelyezkedő sci-fit is.
Helye az irodalom egészében
A gyermek- és ifjúsági irodalom a korszerűbb felfogás szerint a nemzeti irodalom és világirodalom integráns része, míg egy másik megközelítés csak mint a pedagógia szolgálatába állítható alkalmazott irodalmat tartja számon. Ez utóbbi felfogás szerint gyermek- és ifjúsági írónak lenni külön státusz, és szüksége van a gyermek- és ifjúsági irodalomnak saját intézményrendszerre is. Hazánkban azonban sem utóbbi, sem saját elméleti-kritikai fórum nincs; részben soha nem is alakult ki, részben pedig már megszűnt.
Sajátosságai
A gyermek- és ifjúsági irodalom normái hasonlóak a felnőttirodaloméhoz, ám olyan sajátosságokkal bírnak, melyek betartására különösen ügyelni kell.
A gyermekirodalom lírai és epikai csoportra osztható, azaz gyermekversekre és mesékre. A gyermekköltészet sajátja a nyelvi szépség, ritmikusság, énekelhetőség, az érzelmek tiszta megjelenítése. A mesék rácsodálkoztatják a gyermeket a világra, élesen elkülönülnek az ellentétpárok (jó–rossz, szép–csúf), s a jó gyermekmese vége mindig pozitív kicsengésű. A gyermekirodalom inkább összművészeti, mint az ifjúsági és a felnőttirodalom. Testvérműfajaival együtt jelenik meg a mesében, bábozásban, éneklésben stb.
A jó ifjúsági irodalom nem unalmas, különösen figyel a nyelvi szabályok betartására, szabatos, világos, nem félrevezető az élet, a történelem, a természet és a nyelv törvényeit illetően. Az ifjúsági irodalomban kevesebb mű születik mint a felnőttirodalomban, mivel nehezebb művelni, „jó” ifjúsági művet írni; azonkívül számos országban alacsonyabb az elismertsége és anyagi megbecsültsége is.
Története
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Világirodalom
Ókor
Aiszóposz (Ezópusz)
Phaedrus: Lejegyezte, verses formába öntötte, latinra fordította Aiszóposz műveit, valamint írt Aiszóposzról is történetet), ezeket nevezzük fabulának. Ilyen történetek pl. A szőlő és a róka, Aiszóposz és a rossz író.
A kamaszfiúk körében népszerű indiánregények közül a legnagyobb sikert J. F. Cooper művei (pl. Az utolsó mohikán, Nyomkereső stb.), a század végén Karl MayWinnetou-tetralógiája érték el.
A 19. század végének jelentős meseírója Oscar Wilde: A meséinek (pl. A boldog herceg) az önfeláldozás, a szegényekkel való együttérzés az egyik fő motívuma.
A gyermekeknek szóló irodalom csak a 19. század második felében vált jelentőssé. A korábban megjelent művek (mint pl. Fáy András mesegyűjteménye 1820.) elsősorban felnőtteknek szólnak. A kevés számú kivételek közé tartozik Bezerédj AmáliaFlóri könyve (1836.) című műve. Arany László vagy Benedek Elek mesegyűjteményeinek megjelenésével (1862., illetve 1885.) kezdődött csak tulajdonképpen el az időszak, amikortól önálló gyermekirodalomról beszélhetünk. Petőfi Sándor elbeszélő költeményét, a János vitézt (1844.) is felnőtt olvasók számára írta.
Szöveggyűjtemény a gyermekirodalom tanulmányozásához; szerk. Balkó Irén; Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, Nyitra, 2007
Bárdos József–Galuska László Pál: Jegyzet a Gyermekirodalom kurzushoz; Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, Kecskemét, 2007
Végh Balázs Béla: A gyermekirodalom változatai; Komp-Press–Korunk, Kolozsvár, 2007 (Ariadné könyvek)
Csokonai Attila: Hófehérke és a berlini fiúk. Egy hivatásos olvasó kalandozásai a gyermek- és ifjúsági irodalomban; Kiss József, Bp., 2010 (Könyvhét könyvek)
Végh Balázs Béla: Kalandozások a gyermekirodalomban; Savaria University Press, Szombathely, 2011 (Kézjegy)
Bárdos József–Galuska László Pál: Jegyzet a Gyermekirodalom kurzushoz; Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, Kecskemét, 2012
Kaland és mese. Körkép, 2016. A mai mese- és ifjúsági irodalom hazai nagyjai és nagy ígéretei. Könyvbarátoknak és leendő könyvbarátoknak 14 éves korig; Könyvmolyképző, Szeged, 2016
Mesebeszéd. A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve; szerk. Hansági Ágnes; FISZ, Bp., 2017 (Minerva könyvek)
Kertész Noémi: "A lengyelség iskolája". A lengyel romantika gyermekirodalma; Rézbong, Göd, 2018 (Felczak-könyvek sorozat)
"...kézifékes fordulást is tud". Tanulmányok a legújabb magyar gyerekirodalomról; szerk. Hansági Ágnes; Balatonfüred Városért Közalapítvány, Balatonfüred, 2018 (Tempevölgy könyvek)
Ölbeli játékoktól az iskolai játszmákig. Gyermek- és ifjúsági irodalom a közoktatás különböző szintjein; szerk. Baranyai Norbert, Gesztelyi Hermina; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2020 (Debreceni irodalom- és kultúratudományi tankönyvek)
Medialitás és gyermekirodalom; szerk. Hermann Zoltán; KRE–L'Harmattan, Bp., 2020 (Károli könyvek. Tanulmánykötet)
Elbe Hajnalka: Kárpátaljai magyar gyermekirodalom. Tanulmány; Intermix, Bp.–Ungvár, 2021 (Kárpátaljai magyar könyvek)