1871-ben született a szardíniai kisvárosban, Nuoróban, egy hétgyerekes földbirtokos család ötödik gyermekeként. Apja jómódú vállalkozó volt, és egy időben Nuoro polgármestere. Anyja mélyen vallásos volt, és gyermekeit is szigorú vallásos nevelésben részesítette.
Az elemi iskolát Nuoróban járta, azután magánúton folytatta tanulmányait egy olasz elemi iskolai tanárral, aki olasz-, latin- és franciaórákat adott neki. (Akkoriban nem volt szokás a lányokat az elemi iskolán túl taníttatni.) A későbbiekben autodidakta módon ismerkedett az irodalommal.
Íróként a L'ultima moda című folyóirat oldalain debütált néhány elbeszéléssel.
1899-ben Rómába költözött, és ezután több művét is kiadták: Anime oneste (1895), Il vecchio della montagna (1900).
1903-ban az Elias Portolu kiadó szerződtette, és több regényét és színházi darabját is megjelentette. Cenere (1904), L'edera (1908), Sino al confine (1911), Colombi e sparvieri (1912), Canne al vento (1913), L'incendio nell'oliveto (1918), Il Dio dei venti (1922). A Cenere című művéből filmet is forgattak.
Művészetét külföldön is elismerték, Gorkij és D. H. Lawrence is elismerően nyilatkozott róla.
Munkássága
Első igazi irodalmi sikerét az Elias Portolú (1903) című írásával érte el, melyet minden európai nyelvre lefordítottak.
Natalino Sapegno, Prefazione a Romanzi e novelle, Milano, Mondadori, 1972
Giulio Angioni, Grazia Deledda, l'antropologia positivistica e la diversità della Sardegna: Grazia Deledda nella cultura contemporanea, Nuoro, 1992, 299-306; Introduzione: Tradizioni popolari di Nuoro, Bibliotheca sarda, Nuoro, Ilisso, 2010
