Meggyőződése volt, hogy az Orosz Birodalommal való háború elkerülhetetlen, azonban nem hitte, hogy 1914 nyara a megfelelő időpont lett volna a német fél számára. Az első világháborút megelőző időben támogatta az Osztrák–Magyar Monarchia politikáját és törekvéseit. Emellett azonban erősíteni kívánta az angol-német kapcsolatokat, ezért elítélte Alfred von Tirpitz tengernagy ambícióit és angolokkal való haditengerészeti rivalizálását. A gyarmati politikát illetően is a megbékélésre törekedett.[6]
Fenti nézetei alapján óvatos, szinte pesszimista tanácsadója volt a kevésbé megfontolt II. Vilmos német császárnak. Angolbarát nézetei hatására, melyet a háború előtti német politikai elit többsége gyakorlatilag elutasított, kifejezésre juttatta azon véleményét, hogy a közvélekedéssel szemben egy kontinentális háború esetén Nagy-Britannia valószínűleg nem tudja majd megőrizni semlegességét. Ennek ellenére szerepe nem volt teljesen egyértelmű a júliusi válság idején.[7]
Mikor az I. marne-i csatát követően bebizonyosodott az, hogy Helmuth von Moltke nem tudja megvalósítani a Schlieffen-tervet, Jagow azonnali béketárgyalásokat javasolt. Tirpitz tengernaggyal való ellentéte végül pozíciójának elvesztésébe került 1916 novemberében. A háború után, 1919-ben Ursachen und Ausbruch des Weltkriegs címmel kiadta emlékiratait. További szerepet nem játszott a német politikában.[7]1935. január 11-én hunyt el Potsdamban.[5]
Jegyzetek
↑SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ abSpencer Tucker, Laura Matysek Wood és Justin D. Murphy. The European Powers in the First World War:An Encyclopedia. Taylor & Francis, 383. o. (1996). ISBN 081 5303 998
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png){kind=small}