Gornji Muć falu Muć községben Horvátországban Split-Dalmácia megyében.
Fekvése
Split központjától légvonalban 20, közúton 31 km-re északra, községközpontjától 1 km-re keletre, a Dalmát Zagora központi részén, a Moseć és a Svilaja hegységek között, az 56-os számú főút mentén fekszik.
Története
Gornji Muć területe a régészeti leletek tanúsága szerint ősidők óta lakott. Az első ismert itt élő nép az illírek voltak, akiknek a település határában erődített településük állt. Az Andentrium nevű erődítmény volt a 6. és 9. között zajlott utolsó illír felkelés egyik végső támaszpontja. A római uralom idején Andentriumon haladt át a Salonából Burnum felé vezető hadi- és kereskedelmi út. Ennek az útnak a mentén, amelyet a nevezetes római VII. legio épített jelentős római városok, Magnum Munucipium, Synodium és Promona feküdtek.[2] Az Andentriumi római katonai tábor területén megtalálták az egykori erődítmény maradványait és számos sírkőlap is előkerült.[3] Mućko poljén, azaz a Mući mezőn egy római kori keresztény templomhoz tartozó oszlopfők is előkerültek, mely azt bizonyítja, hogy itt már a római korban is virágzott a kereszténység. A horvátok ősei a 7. században telepedtek le ezen a vidéken, majd áttérve a kereszténységre a 10. században megalapították a zminai plébániát. Muć régi elnevezése ugyanis Zmina (Smina) volt és ma újra kezd visszakerülni a köztudatba ez a régi elnevezés. Muć régi Zmina elnevezése már 1078. április 16-án feltűnik – akkor még várként – Zvonimir király egyik oklevelében. Zmina vára a tizenegy ősi horvát zsupánság egyikének székhelye volt. Muć település azonban ennél legalább kétszáz évvel régebbi, amit a Branimir fejedelem idejében a 9. században emelt Szent Péter templom régi oltár elő építményébe vésett, 888-ból származó felirata bizonyít. Ezt a feliratos követ 1871-ben a mai plébániatemplom építése során találták. Latin nyelvű szövege „Branimiri annor(um) Xpi (Christi) Sacra de Virg(ine) carne(m) ut su(m)ps(it) s(acrum) DCCCLXXX et VIII vi q(ue) indic(tione)” [2][3] az egyik legrégibb horvát kultúrtörténeti emlék, melyet ma a zágrábi régészeti múzeumban őriznek. A feltárás során egy ószláv temető is előkerült. Zmina neve 1083-ban is említésre kerül Zvonimir király egy adománylevelében, melyben a spliti érsekségnek a Zmina nevű helyen birtokot adományoz („teritorium in loco, qui Smina nuncupatur, illud quidem, quod Conustina niminatur“).[4] A szövegben "Conustina" a ma Klisszához tartozó Konjsko falunak felel meg. 1185-ben Klissza, Livno, Cetina, Mosor és Poljica mellett a zminai plébániát is megemlítik.[4] A török érkezésével a térség korábbi fejlődése megakadt. Zmina először már 1516-ban, jóval a közeli Neorić várának eleste előtt török kézre került. Neorić várának eleste után 1538-ban százötven évig török uralom alatt maradt. Az új hatalommal új lakosság is érkezett a településre. Bár valószínű, hogy a régi lakosság egy része is itt maradt, a jövevények kerültek többségbe. Ők adták a település új Muć nevét is, mely név a Boszniai szandzsák 1528-as összeírásában bukkan fel először. Az osztrák forrásokban 1587-ben II. Rudolf császár Faust Vrančićnak írt adománylevelében tűnik fel ezen a néven „Hmuuch” alakban. A Muć név a latin „monticellus” (hegyecske) névből rövidült a nép ajkán előbb „munćel”, majd „muć” alakra. A török uralom idején Muć náhije székhelye lett. A török uralom idején az itteni keresztények lelki gondozását misszionáriusok látták el. A török uralom utolsó éveiben 1679 és 1686 között működött a településen Bonaventura Bilglav atya, aki plébánosként a legrégibb anyakönyvi feljegyzéseket készítette. A török kiűzése után a település elveszítette korábbi jelentőségét. 1682-ben Cosmi spliti érsek csak a territóriumok között említi, míg a korábban vele egyenrangú Klissza, Cetina, Poljica és Livno „comitatus”, azaz grófságként szerepel. A 18. század elejétől a korábbi Zmina helyett már a Muć név marad használatban. 1709-ben Cupili érsek egyházlátogatása során feljegyzi, hogy a templom kőből épült, kőlapokkal fedett, kis méretű épület.[2] 1761-ben ezt az ősi templomot lebontották és helyén újat építettek. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A 19. században a templom közelében római termálvíz forrás és vízvezeték maradványait találták sok sírkőlappal.[2] 1869-ben a hívek Granić plébános vezetésével előbb a meglevő templom bővítését, majd új templom építését határozták el a településen.[2] Az alapok ásása közben került elő a 9. századi templom feliratos oltár elő építményének töredéke Branimir fejedelem nevével. A falunak 1857-ben 355, 1910-ben 854 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Ezután az addig egységes Muć helyett a Gornji Muć és Donji Muć került használatba. Lakossága 2011-ben 530 fő volt.
Lakosság
Nevezetességei
Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1871-ben épült az ekkor lebontott korábbi templom helyén. Az építés az alapok ásásával kezdődött el és szinte rögtön rátaláltak Branimir fejedelem 888-ból származó nevezetes feliratára.[2] Ezt Zágrábba szállították, ahol a szakemberek megállapították, hogy az oltár elő építményének a része. Granić plébános aki lelkes hazafi volt azonnal megkezdte a templom alapos régészeti feltárását. Előkerült az ősi templom apszisa, majd számos kőtöredék mellett a díszes oltár elő építmény további darabjai. A feltárásokat 1928-ban Frane Bulić atya és Ejnar Dyggve folytatta, majd 1975 és 1979 között újabb feltárások történtek.[2] Az ásatások során teljesen feltárták a mai templomra merőleges, észak-déli fekvésű ószláv templom alapfalait, melynek félköríves apszisa északra nézett. Méretei a mai templomhoz hasonlóak voltak.[7]
Jegyzetek
Split-Dalmácia megye közigazgatása |
|---|
| Községek | |
|---|
| Községközpontok és falvak | |
|---|
