Gornje Selo (Šolta)

Ez a szócikk a Šolta községbeli Gornje Selo településről szól. Hasonló címmel lásd még: Gornje Selo (egyértelműsítő lap).
Gornje Selo
Gornje Selo látképe
Gornje Selo látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségŠolta
Jogállásfalu
Irányítószám21 432
Körzethívószám(+385) 22
Népesség
Teljes népesség262 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság144 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 21′ 11″, k. h. 16° 20′ 29″43.353050°N 16.341347°EKoordináták: é. sz. 43° 21′ 11″, k. h. 16° 20′ 29″43.353050°N 16.341347°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Gornje Selo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gornje Selo falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šoltához tartozik.

Fekvése

Splittől 18 km-re délnyugatra, Trogirtól 19 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre, Dalmácia középső részén, Šolta szigetének keleti felén, a Gornje polje alatt fekszik. Rajta is áthalad a szigetet átszelő aszfaltozott főút. Autóbusz forgalom köti össze Stomorska, Nečujam, Grohote, Srednje Selo, Donje Selo, Maslinica és Rogač településekkel, ahol Šolta kompkikötője található. A faluból makadám utakon kerékpáron vagy gyalog juthatunk el környező öblökbe.

Története

Az első ismert itt lakó nép az illírek voltak, akik elsősorban a magaslatokat alakították ki lakóhelyül. Erődített településük volt a falutól északkeletre emelkedő Vela Straža nevű magaslaton is. A legenda szerint a nyugatra fekvő Senjska-öböl felett állt az egyik híres illír uralkodó Teuta királyné palotája.[2] Római alapfalak találhatók Gornje Selo közelében Starinén és Ježán, ahol ókori temető is előkerült. A falu temetőjében római szarkofág maradványai találhatók. A középkori település a késő ókori falutól délre, stratégiailag kedvező helyen, az itt élő egyes nemzetségek házcsoportjaiból alakult ki, melyek közül a legjelentősebbek Garbinovi, Jakovčevića és Škrabanića dvori. Első írásos említése 1445-ben történt „Villa superior” alakban.[3] 1418-tól velencei fennhatóság alatt állt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falu templomát a helyi születésű gazdag kereskedő Marin Bavčević építtette 1857-ben. Bavčević sokáig élt Tuniszban, majd Törökországban gazdagodott meg és ott is temették el a konstantinápolyi Szűz Mária templomban. A faluban azt mesélik, hogy jótevőjük eredetileg sokkal nagyobb templomot akart építtetni, de az építők eltértek a tervtől és amikor Bavčević megérkezett a nyitóünnepségre azt meg sem várva eltávozott és ezután már soha többé nem tért vissza.[3] A falunak 1857-ben 356, 1910-ben 725 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A délszláv háború során 1991. november 14 és 15 között a jugoszláv haditengerészet hajói ezt a települést is támadták. Az ágyútűzben találat érte a plébániatemplomot is. Lakossága 2011-ben 238 fő volt, akik a turizmus mellett főként mezőgazdaságból (szőlő, olíva, füge, mandula) éltek. A faluban bolt és vendéglátó egység működik.

Lakosság

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
356 517 491 592 715 725 809 641 629 578 437 349 252 252 217 238

(1869-ben Stomorska adataival együtt.)

Nevezetességei

  • A falu központjában áll az 1857 és 1859 között épített Keresztelő Szent János plébániatemplom. Mellette áll a Keresztelő Szent János testvériség háza.
  • A stomorskai út mellett két fogadalmi kápolna áll, az egyiket a Bavčević család építtette.
  • A falutól északkeletre emelkedő 237 méter magas Vela Stražán illír erődített település és őrtorony maradványai,[6] valamint kereszt és kilátó található. Ez a sziget legmagasabb pontja.
  • Az 1216-ban alapított Szűz Mária bencés kolostor romjain építették fel 1776-ban a Stomorijai Miasszonyunk templomot.[7] A kolostort az 1260 és 1452 közötti dokumentumok említik. A templom a Šolta-sziget legmagasabb csúcsa, a Vela Straža alatt található. A régi bencés templomból fennmaradt a román stílusú apszis, míg a szentély gótikus stílusú. A legújabb rész, a templomhajó barokk stílusban épült. A templom mai megjelenését a 18. század végén nyerte el. Az oltáron egy régi festmény a Szűzanyáról gyermekkel, tempera a fán, egy helyi mester munkája a 15-16. századból. A templom körül temető található. A faluból a templomhoz vezető út mellett keresztek találhatók.
  • Ókori szarkofág a falu temetőjében.
  • Ókori kéttornyú erődítmény maradványai a Vela Straža alatti Starinén.
  • Ókori sírok Ježán.
  • Ókori mészégető maradványai Pod Gajon
  • A faluban a népi építészet több jellegzetes példája található.
  • Az elesett hősök emlékműve.

Galéria

  • A Keresztelő Szent János templom.
    A Keresztelő Szent János templom.
  • Látkép a település nyugati részével.
    Látkép a település nyugati részével.
  • Régi kőházak.
    Régi kőházak.

Jegyzetek

További információk

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gornje Selo (Šolta) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Commons:Category:Gornje Selo (Šolta)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gornje Selo (Šolta) témájú médiaállományokat.