I. Eleonóranavarrai királynőnek és IV. Gastonnak, Foix grófjának a lánya. Anyjának, I. Eleonórának a trónra lépte nyitott utat 1479-ben a Foix grófi ház felemelkedésének, hiszen I. Eleonóra királlyá koronázásával a gyerekei navarrai királyi hercegek és hercegnők (vagy más néven infánsok és infánsnők) lettek, míg addig csak a grófi címet viselték apjuk, IV. Gaston, Foix grófja után. Foix Katalin is ekkortól lett navarrai királyi hercegnő, és a 8. helyen állt a trónöröklési sorban anyja, I. Eleonóra királynő trónra léptekor.[1] Egy hónappal később, anyja halálakor és unokaöccsének, a szintén a Foix-Grailly-házból származó I. Ferenc Phoebus navarrai királynak a trónra léptével a 7. helyre került, de Ferenc király halála után 1483-ban, unokahúgának, I. Katalinnak a trónra kerülése sem változtatott nagyban a trónöröklési sorrendjén. I. Katalin volt a második, és egyben utolsó navarrai király a Foix-Grailly-házból, amely 1479–1517 között uralta Navarrát.[2] Foix Katalin hercegnő esetleges navarrai trónöröklése azonban nem csak attól függött, hogy hányadik helyen áll a rangsorban, hanem hogy melyik frakció[3] volt éppen hatalmon, amelyek más-más trónjelöltet támogattak. Katalin bátyja, János, Narbonne algrófja (1450 után–1500) ugyanis vitatta a nők trónöröklési jogát a férfiakkal szemben, így önmagát tekintette Navarra jogos királyának 1483-ban, unokahúga trónra léptekor, ezért a királyságban egészen 1494-ig, I. Katalin királynő pamplonai megkoronázásáig polgárháború dúlt. Katalin infánsnőnek sem életében nem volt esélye a navarrai trón betöltésére, sem gyerekei nem kerültek hozzá közel, viszont lánya, Candale-i Anna királyné révén az utódai a Habsburg–Jagelló házassági szerződésnek köszönhetően a spanyol Habsburgok révén navarrai királyok is lettek.
1475-ben eljegyezték Laval Péterrel, Montafilant urával, XIV. Guidónak, Laval grófjának a fiával, aki azonban az eljegyzés után még ugyanabban az évben meghalt. Így a következő, 1476-os évben eljegyezték nővére, Foix Margit egykori vőlegényével, Foix Gaston Jánossal, I. Jánosnak, Kendal (Candale) és Benauges grófjának, valamint De la Pole Margitnak, Kendal grófnőjének a fiával, akivel másod-unokatestvérek voltak, mivel nővére 1471-ben II. Ferenc breton herceg felesége lett.[4] Gaston Jánossal végül 1479. június 5-én kötötték meg a házassági szerződést.[5] Férjével mindketten a Foix-Grailly-házból származtak, de csak Katalin volt az uralkodóház királyi ágának tagja. Az első Foix grófi ház I. Mátyás grófnak – és feleségének, Johanna aragón infánsnőnek, I. János aragóniai király lányának a jogán aragón trónkövetelőnek – (1363–1398) a gyermektelen halála után 1398-ban a nővérének, Foix Izabellának (Erzsébet; 1361–1428) Archambaud de Graillyvel, Benauges algrófjával (1330/45–1412) történt házassága révén átadta helyét a Grailly-háznak, azaz a második Foix grófi háznak, ezért használják mindkét megjelölést külön-külön, vagy éppen a kettőt kombinálva az új uralkodóház megjelölésére.
Az uralkodócsalád már a királyi cím megszerzése előtt is a francia főnemesség tagja volt, viszont birtokaiknak dél-franciaországi elhelyezkedése miatt az occitán nyelvterülethez is erősen kötődtek,[6] így a családtagok mindenképpen kétnyelvűek lehettek.
Katalin halála után férje újra megnősült, majd mikor gyerekei apjuk halálával elárvultak, a lánya, Candale-i Anna a francia udvarba került Bretagne-i Anna királyné pártfogása alá, aki II. Ulászlóhoz adta feleségül.
↑A Navarrai Királyságban, az egyetlen baszk alapítású államban, a hagyományos matriarchátus továbbélésének tekinthető, hogy a nőknek kitüntetett szerep jutott, és hogy nem tekintették tragédiának, ha egy nő foglalta el a trónt.
↑1512-től ténylegesen csak az ország északi részét.
