A flórabirodalmak a Föld szárazföldiflórájának globális egységei. Határaikat a növénycsaládok határai alapján jelöljük ki. Elhatárolásuk jól tükrözi a földtörténeti múlt kéregmozgásainak hatását, így az északi félgömbön egyetlen flórabirodalmat találunk, az Egyenlítő mentén kettőt, a legrégebben szétvált déli szuperkontinens darabjain pedig hármat.
A flórabirodalmakhoz hasonlóan megkülönböztetik a faunabirodalmakat is; ezek határai azonban nemhogy nem esnek egybe, de többnyire metszik egymást. Ezért egyes szerzők nem választják külön a flóra- és faunabirodalmakat, hanem a növény- és állattani szempontokat figyelembe véve egységes biobirodalmakat jelölnek ki, és a növény-, illetve állattani felosztások ellentmondásainak áthidalására a területi rendszerbe a „birodalom” alá egy új hierarchikus szintet iktatnak: ezek a biorégiók.
Már a flórabirodalmak számában nincs konszenzus: egyes szerzők a Paleotropis keleti flóraterületének tekintik Indokínát és környékét, ami az itt elfogadott felosztásban külön, indo-maláj flőrabirodalomként szerepel.
Hasonló probléma az egyes birodalmak határainak megvonása azokban az esetekben, amelyekben ezek között nincsenek nyilvánvaló hézagok (pl. óceánok). Az eltéréseket markánsan példázza Turcsányi Gábor és Turcsányiné Siller Irén: NövénytanArchiválva2021. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben c. munkája, amelyben az itt mellékelttől némileg eltérő térképetArchiválva2021. január 8-i dátummal a Wayback Machine-ben találunk.
Az újvilági trópusok flórabirodalmának növényzete jelentősen különbözik az Óvilágétól. A trópusi nemzetségek 47%-a csak az Óvilágban, 40%-a csak az Újvilágban fordul elő (tehát mindössze 13%-uk közös).
Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területei tartoznak ide, beleértve az Antillák szigeteit is. Az ember beavatkozása előtt csak ebben a flórabirodalomban fordultak elő az epifitabroméliafélék(Bromeliaceae). E birodalom pozsgásai a kaktuszfélék(Cactaceae) és az agávéfélék(Agavaceae); itt élnek a pálmaliliomok(Yucca). Itt alakultak ki a kannafélék(Cannaceae), és ma is itt van elterjedési területük súlypontja.
Sok endemikus nemzetségük tartozik
Erről a területről származik a kaucsukfa(Hevea brasilensis) és a valódi mahagóni(Swietenia sp.). A hegyvidékeken él a burgonyafélék(Solanaceae) számos faja (innen származik a krumpli és a paradicsom is).
Australis
Az ausztrál flórabirodalomban annak izolált helyzete folytán rendkívül magas (86%) az endemikus fajok aránya. Ezek közül a mirtuszfélék családjába tartozó eukaliptusz(Eucalyptus) nemzetség mintegy 500 faja dominál a magashegységektől a forró égövig minden erdőben. Pozsgások ebben a birodalomban nem alakultak ki; helyüket az igencsak kiterjedt arid területeken a mályvafélék és a keserűfűfélék közé tartozó szklerofil cserjék töltik be. Az ausztrál és az indo-maláj flórabirodalom határa az indonéz szigetvilágban húzódó Wallace-vonal.
A legkisebb a fokföldi flórabirodalom, amit – akárcsak a Holarktiszt – sivatagok választanak el a Paleotropisztól. Klímája mediterrán jellegű, és a növényzet is ehhez alkalmazkodott. A kevés fás szárú növény közül jellegzetesek az endemikusprótea(Protea) fajok.
Itt él a hanga(Erica) nemzetség fajainak több mint háromnegyede. Specifikus családok:
Az antarktikus flórabirodalom konszenzussal Dél-Amerika déli csücskét (Chile déli részén Valdiviát és a Tűzföldet), valamint az Antarktisz körüli szigetvilágot foglalja magába. Ebből magán az Antarktiszon gyakorlatilag nincs vegetáció. Dél-Amerika óceáni-szubantarktikus esőerdeiben több bipoláris elterjedésű nemzetséget (Empetrum, Ranunculus) is találunk; ezek az Andok vonulatán végigvándorolva jutottak el délre. A fás flórában jelentősek a délibükk(Nothofagus) fajok. Innen származnak az araukáriák(Araucaria spp.) és a veronikaformák(Veroniceae), innen kerültek kertjeinkbe a fukszia fajok (Fuchsia spp.).
Turcsányi Gábor[1] ide sorolja Új-Zélandot és a környező szigeteket is–ez az új-zélandi flóraterületaz általunk elfogadott felosztásban az ausztrál flórabirodalom része.