Feröer földrajza

Feröer
Feröer térképe
Feröer térképe
é. sz. 61° 59′ 53″, ny. h. 6° 46′ 23″61.998056°N 6.773056°W
KontinensEurópa
SzubrégióÉszak-Európa
Főbb területi jellemzők
Teljes terület1395,74 km²
Partvonal1 289 km
Szárazföldi határ0 km
Környező országokIzland
Extrém területi jellemzők
Legmagasabb pontSlættaratindur 882[1][2] m
Legalacsonyabb pontAtlanti-óceán 0[2] m
Legnagyobb szárazföldi vízfelületSørvágsvatn 3,4 km²
Használatban levő terület
Megművelhető terület2,14[2] %
Állandó termőföld0[2] %
Egyéb terület97,86[2] %
Egyéb jellemzők
Éghajlatenyhe telek, hűvös nyarak; általában borult; ködös, felhős[2]
Domborzategyenetlen, sziklás, alacsony hegycsúcsok, szirtek a partvonal legnagyobb részén[2]
Természeti kincsekhal, cetek, vízenergia, lehetséges kőolaj és földgáz[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Feröer témájú médiaállományokat.

Feröer egy vulkáni eredetű szigetcsoport az Atlanti-óceán északi részén, nagyjából félúton Norvégia, Skócia és Izland között.[3][4] A szigetcsoportot az Északi-Atlanti-óceán veszi körül; tőle északra kezdődik a Norvég-tenger.[5] Koordinátái é. sz. 61° 59′ 53″, ny. h. 6° 46′ 23″61.998056°N 6.773056°W. Területe 1395,74 km²,[6] melyen sem nagyobb tavak, sem jelentősebb folyók nem találhatók. Kiterjedése észak-déli irányban 118, kelet-nyugati irányban 78 km[3][7]> Partvonala 1289 km hosszú.[6]

Domborzat

Feröer Izlandhoz hasonlóan a Grönlandtól Skóciáig húzódó, forróponttevékenység során keletkezett vulkanikus tenger alatti hátságon emelkedik. Egy 50-60 millió évvel ezelőtt kihunyt hatalmas rétegvulkán maradványa.[7] A vulkán központi része a mai szigetektől nyugatra helyezkedett el. A szigeteket főként bazalt alkotja. A szembeötlő, sima, párhuzamos bazaltrétegek kelet felé lejtenek.[8]

A vulkánmaradványt a jégkorszak egy részében összefüggő jégtakaró fedte; a melegebb időszakban csak a legmagasabb részeket fedte jégsapka. A jégsapkákból minden irányba leereszkedő gleccserek U alakú gleccservölgyeket vájtak ki, a tengerszint alatt is folytatódó glaciális erózió fjordokat alakítottak ki, amelyek a vulkánmaradványt részekre vágták.

Szabadon álló sziklaszirt, Vestmannai madársziklák

Az abrázió folyamatosan pusztítja a szigeteket.

A szigetcsoport 18 szigetből áll, amelyeket néhány kilométer, esetenként néhány száz méter széles tengerszorosok választanak el egymástól.[3][4] Az egyes szigetek partvonala rendkívül tagolt, bonyolult. A szigeteken kívül 11 holm és 750 sziklazátony tartozik Feröerhez. A partvonal hossza összesen 1289 km;[6] a szigetek egyetlen pontja sincsen 5 km-nél messzebb az óceántól.[9]

Feröer legmagasabb csúcsa a Slættaratindur (882 m) Eysturoy szigeten,[1] amelyet a Gráfelli, a Villingadalsfjall, a Kúvingafjall és a Teigafjall követ, valamennyi 800 m feletti magassággal.[10] A szárazföld átlagos magassága 300 m.[11][4] A szigetek domborzatát jégformálta, merész sziklagerincek és csúcsok, és köztük széles, U alakú völgyek jellemzik. Vízszintes területek alig vannak. Az abrázió, elsősorban a nyugati partokon, több száz m magas sziklafalakat (Vestmannai madársziklák), sziklakapukat, tengerrel elöntött barlangokat, látványos sziklatornyokat (Óriás és Boszorkány) alakított ki.

Lásd még: Feröer hegyei

Vízrajz

Az Eiðisvatn

A szigetcsoportot az Északi-Atlanti-óceán veszi körül. tőle északra kezdődik a Norvég-tenger, melynek határa a Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet lehatárolása alapján érinti Fugloy északkeleti csúcsát.[5]

Feröeren jelentős folyók vagy tavak nem találhatók, csak számos apró patak és kisebb állóvíz. Legnagyobb tavai a Sørvágsvatn (3,6 km²), a Fjallavatn, a Sandsvatn, a Toftavatn és az Eiðisvatn.[10]

Éghajlat

Feröer éghajlata a Golf-áramlatnak köszönhetően a földrajzi szélességhez képest enyhe. Tórshavnban az évi középhőmérséklet 6,6 °C (januárban 3 °C, júliusban 11 °C).[12][4] Az évi csapadékmennyiség eléri az 1500 mm-t. Minden hónapban gyakori a csapadék, de a tél a legcsapadékosabb. Évente átlagosan 280 napon esik eső vagy hó. Állandóan hóval vagy jéggel borított területek nincsenek a szigeteken. A legrövidebb nappal 5 óra, a leghosszabb 19 óra hosszú.[11]

Feröer fekvésének és az alacsony fényszennyezésnek köszönhetően ideális hely a sarki fény megfigyelésére, de az északi félgömb leglátványosabb csillagképei – a Nagy Medve, a Kis Medve és a Cassiopeia is tisztán láthatók. A 2015. március 20-i napfogyatkozás például mintegy 3000 látogatót vonzott.[13]

Növényvilág

A mocsári gólyahír, sokak szerint Feröer nemzeti virága

A szigeteken nincsenek erdők, fák csak a településeken nőnek. Az aljnövényzet tundra jellegű, mohák, gombák, zuzmók, fűfélék alkotják. Védettebb völgyekben változatos virágos növények, köztük apró orchideák is élnek.

Állatvilág

Fiatal kúpos fóka Sandvík tengerpartján

A szigetek elszigetelt fekvése miatt – a legközelebbi kontinentális szárazföld Norvégia, 500 km-re keletre – egyes fajok természetes úton egyáltalán nincsenek jelen: többek között a hüllők, teknősök, édesvízi halak és ragadozók. Utóbbiak közül két kivétel az őshonos kúpos fóka, valamint a fjordokban is megjelenő Hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfin. A feröeri vizekben előforduló többi cet, például a kardszárnyú delfin elkerüli a fjordokat.

A Polycera faeroensis nevű csigafaj révén Feröerről egy tengeri állatfajt neveztek el.

Híres Feröer madárvilága: ornitológusok mintegy 367 fajt figyeltek meg, melyek közül 40 rendszeresen itt fészkel.[8] Az ország nemzeti madara a csigaforgató.

A háziállatokat – juh, szarvasmarha, ló (a feröeri póni külön fajta[14]), kutya, macska – csak az ember hozta magával. A tavakba betelepített édesvízi halak a pisztráng és a lazac. Ezek mellett a nyulak, a patkányok és az egerek vadon is szaporodnak.

Egyes rovarfajok szintén nincsenek jelen a szigeteken: nincsenek példáuk szúnyogok, de méhek sem. Jellemző a nagy gyökérrágólepke, amely 2004 óta az új 200 koronás bankjegyen is látható. Új (az 1990-es évek vége óta) a darázs, amelyet feltehetőleg hajón hurcoltak be Európából, amikor építőanyagot szállítottak az új labdarúgó stadionhoz.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Eysturoy (angol nyelven). Faroe Islands Tourist Guide. faroeislands.com, 2016. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
  2. ↑ a b c d e f g h Faroe Islands (angol nyelven). The World Factbook. CIA, 2011. [2019. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  3. ↑ a b c Rasmus Ole Rasmussen: Factsheet Denmark – The Faroes (angol nyelven) (pdf). Ministry of Foreign Affairs of Denmark, 2009. augusztus. [2010. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
  4. ↑ a b c d 1. Land og natur, befolkning og historie, Beretning 2016 [archivált változat] (PDF) (dán nyelven), Koppenhága: Rigsombudsmanden på Færøerne, 9-11. o. (2016). ISBN 978-87-999565-0-0. Hozzáférés ideje: 2017. augusztus 10. [archiválás ideje: 2017. augusztus 11.] 
  5. ↑ a b Limits of Oceans and Seas (angol nyelven) (PDF). Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet, 1953. [2011. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
  6. ↑ a b c Oyggjastøddir (feröeri nyelven). Umhvørvisstovan. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
  7. ↑ a b Rolf Guttesen: Færøerne - geografi (dán nyelven). Den Store Danske. Gyldendal, 2017. augusztus 10. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)[halott link]
  8. ↑ a b The Natural Environment (angol nyelven). faroeislands.com / Faroe Islands Tourist Guide 2007. [2008. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 11.)
  9. ↑ Location & size (angol nyelven). visit-faroeislands.com. (Hozzáférés: 2007. június 11.)
  10. ↑ a b Faroe Islands in Figures 2017 (angol nyelven) (PDF) pp. 8. Hagstova Føroya, 2017. június. [2018. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. augusztus 10.)
  11. ↑ a b The Faroe Islands – Information Memorandum 2008 (angol nyelven) (PDF) pp. 7. Landsbanki Føroya, 2008. november. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 20.)
  12. ↑ Climate (angol nyelven). visit-faroeislands.com. (Hozzáférés: 2007. június 11.)
  13. ↑ Tamara Hinson: Out of the shadows: Solar eclipse shines a light on Faroe Islands (angol nyelven). CNN, 2015. március 19. (Hozzáférés: 2015. március 20.)
  14. ↑ The Characteristic Animals (angol nyelven). faroeislands.com / Faroe Islands Tourist Guide 2007. [2007. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 11.)

További információk