PROFILPELAJAR.COM

	Felszabadítás ; (Освобождение)
	1970-es szovjet–jugoszláv–olasz–német–lengyel–keletnémet filmsorozat
Rendező	Jurij Ozerov, Julius Kun
Producer	Dino De Laurentiis, Ligyija Kanarejkina
Műfaj	háborús filmsorozat, dokumentumjátékfilm sorozat
Forgatókönyvíró	Jurij Bondarev, Oszkar Kurganov, Jurij Ozerov
Főszerepben	Nyikolaj Oljalin(wd)
Hang	6 csatorna (70 mm-es kópia), monó (35 mm-es kópia)
Narrátor	Artyem Jakovlevics Karapetján
Zene	Jurij Levityin
Operatőr	Igor Szlabnyevics
Vágó	Jekatyerina Karpova
Díszlettervező	Alekszandr Mjagkov
	Gyártás
Gyártó	Moszfilm, Deutsche Film (DEFA), PRF „Zespol Filmowy”
Ország	Szovjetunió
Nyelv	orosz, magyar szinkron
Játékidő	5 × kb. 85 perc (88, 85 perc)
Képarány	2,35:1
	Forgalmazás
Forgalmazó	MOKÉP
Bemutató	1969. - 1971. március 27. 1969.-
Korhatár	korhatár nélkül (Magyarország, 1970-es évek)
	Kronológia
Következő	A szabadság katonái
	További információk
	IMDb; PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Felszabadítás témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

A Felszabadítás (Освобождение – Oszvobozsgyenyije) Jurij Ozerov 1969-ben (1., 2. és 3. rész) és 1971-ben (4. és 5. rész) bemutatott ötrészes, filmszínházi bemutatásra szánt szovjet–német–lengyel–olasz koprodukcióban készült háborús filmsorozata, mai szóhasználattal dokumentumjátékfilm sorozata.

A filmet jó minőségű 70 mm-es színes nyersanyagra forgatták és 6 csatornás hangot kevertek hozzá, de televíziós bemutatás és kisebb mozik számára készült 35-mm-es kópia is. A történelmi személyiségeket alakító színészekkel rekonstruált archív felvételszerű betéteket fekete-fehér filmre vették fel. A sorozatban szerepelnek rövid régi archív filmrészletek is. Néha az archív csatajelenetek vöröses színszűrővel átszínezve.

A kelet-európai mércével gigantikus költségvetés mellett is felmerült, hogy a szovjet és esetleg más baráti hadseregek díjmentesen vagy jóval a valóságos díj alatt működtek közre korabeli harci eszközök, tankok, repülőgépek, grandiózus pirotechnika és statiszták biztosításával.

Az alkotók a filmet igyekeztek az adott résznek megfelelő eredeti helyszínen forgatni. Azonban a kurszki csata felvételeit Ukrajnában, a Kijevhez közeli Perejaszlav-Hmelnickij környékén rögzítették, mivel az eredeti, hatalmas hadszínteret még ekkorra sem tudták teljesen mentesíteni.

A sorozat elsősorban a keleti hadszíntér sztálingrádi fordulat utáni eseményeit dolgozza fel. A kurszki csata, az átkelés a Dnyeperen a kapcsolódó hadmozdulatokkal és csatákkal, a Bagratyion hadművelet, a Visztula–Odera-offenzíva, végül a berlini csata története mellett sorra veszi az adott időszak világpolitikai, katonai jelentőségű eseményeit is.

A monumentális csatajelenetek, politikusok és katonai vezetők tárgyalásai, történetei között megjelennek a háború, a véres csaták hétköznapi hősei, szovjet sorkatonák, partizánok, ápolónők, sok egyszerű ember története is.

A rendező, Jurij Ozerov nyilatkozata szerintː „Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy objektíven ábrázoljunk, … ez azt jelenti, hogy igyekeztünk az ellenséget olyannak mutatni, amilyen valóban volt: okosnak és erősnek – hiszen éppen az Ilyen ellenség feletti győzelem értékes.”^[1]

A főcímzene a szovjetek méltán nagy becsben tartott és a Nagy Honvédő Háború idején egyfajta háborús himnusszá vált A szent háború (Священная война – Szvjasennaja vojna) című dalának merészen modern hangzású zenekari átdolgozása.

A sorozat részei

I. Lángoló ív (Огненная дуга – Ognyennaja duga)

Hitler 1943. március 25-n Rastenburgban dönt a Citadella hadműveletről, amely a kurszki csata néven vonult be történelembe. A Voronyezsi Front előrenyomulása következtében Kurszk körül a keleti hadszíntér arcvonalában egy hatalmas kiszögellés alakult ki. Az 1943. július 12-én kezdődött náci offenzíva a kurszki kiszögellésben lévő szovjet erők bekerítésére és megsemmisítésére irányult, és végül a második világháború legnagyobb tankcsatájává vált. Az offenzíva a nácik számára eredménytelen volt. A szovjet Vörös Hadsereg a keleti hadszíntéren stratégiailag véglegesen átvette a kezdeményezést.

Cvetajev, a 206. tüzérezred tisztje társaival a német támadást várja.

II. Áttörés (Прорыв – Proriv)

Orjol, Belgorod és Harkov visszafoglalása. Ezekkel a hadműveletekkel párhuzamosan zajlott Olaszországban a nyugati szövetségesek szicíliai partraszállása nyomán Pietro Badoglio marsall hatalomátvétele, és Benito Mussolini letartóztatása. Adolf Hitler parancsára Otto Skorzeny különleges kommandója szabadította ki a Ducét, német csapatok törtek be Olaszországba és állították helyre a fasiszta rendszert. Szovjet támadás a Dnyeper irányába. Kijev felszabadítása.

A film a teheráni konferenciával fejeződik be.

III. A főcsapás iránya (Направление главного удара – Napravlenyie glavnava udara)

A szovjet hadvezetésnek döntenie kell, hogy milyen irányban folytassák a németek kiűzését hazájukból. Több ígéretes terv mellett eleinte értetlenül fogadják Rokosszovszkij javaslatát, hogy a legváratlanabb támadás Belorusszia mocsaras, járhatatlannak tűnő vidékein keresztül intézhető. A Bagratyion hadművelet. Merénylet Hitler ellen.

IV. Harc Berlinért (Битва за Берлин – Bitva za Berlin)

A Visztula–Odera-hadművelet. A harc a nácik fővárosának bevételéért. A jaltai konferencia. Heinrich Himmler parancsára Karl Wolff SS-tábornok érkezik Bernbe, hogy felvegye a kapcsolatot Allen Dullesszal, és tárgyalásokat kezdjen a náci Németország kapitulációjáról a nyugati szövetségesek előtt.

V. Az utolsó roham (Последний штурм – Poszlednyij sturm)

Házról házra folyó harc Berlinben, a földalatti vasút alagútjaiban, a berlini állatkertben, a Brandenburgi kapunál, a Kancelláriánál. Hitler öngyilkossága. Végül a szovjet lobogó a kitűzése a Reichstagra.

Szereplők

Szovjet színészek

Szergej Cvetajev tüzér százados – Nyikolaj Oljalin
Zoja, ápolónő, Cvetajev menyasszonya – Larisza Golubkina
Orlov őrnagy, zászlóaljparancsnok – Borisz Zajdenberg
Szása, szárnysegéd – Szergej Nyikonyenko
Georgij Konsztantyinovics Zsukov – Mihail Uljanov
Konsztantyin Rokosszovszkij – Vladlen Davidov
Ivan Sztyepanovics Konyev – Jurij Legkov (1. és 2. rész)
Ivan Sztyepanovics Konyev – Vaszilij Suksin (3., 4. és 5. rész)
Alekszandr Mihajlovics Vaszilevszkij – Jevgenyij Burenkov
Pavel Szemjonovics Ribalko(wd), a 3. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Dmitrij Franko
Vasziljev harckocsizó hadnagy – Jurij Kamornyij
Jarcev hadnagy – Mihail Nozskin
Dorozskin őrmester, rádiós Vasziljev tankjában – Valerij Noszik
Lukin ezredes – Vszevolod Szanajev
Vlagyimir Nyikolajevics Gromov ezredes – Vlagyimir Szamojlov
Leontyiev hadnagy – Igor Ozerov
Sztálin – Buhutyi Zakariadze
Vaszilij Ivanovics Csujkov(wd) altábornagy, a 8. gárdahadsereg parancsnoka – Ivan Pereverzev
Alekszej Innokentyjevics Antonov, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének helyettese – Vladiszlav Sztrzselcsik
Vaszilij Mitrofanovics Satilov(wd) vezérőrnagy, a 150. gyalogoshadosztály parancsnoka – Anatolij Romasin
Mihail Fjodorovics Panov(wd) altábornagy, a Doni 1. gárda harckocsihadtest parancsnoka – Nyikolaj Ribnyikov
Sztyepan Andrejevics Nyeusztrojev százados, az 1. lövészzászlóalj parancsnoka (150. gyalogoshadosztály, 756. gyalogezred – Vlagyimir Korjenyev
Alekszej Prokopjevics Bereszt hadnagy, az 1. lövészzászlóalj (150. gyalogoshadosztály, 756. gyalogezred) politikai helyettese – Eduard Izotov
Nyikolaj Fjodorovics Vatutyin, a voronyezsi és később az 1. Ukrán Front parancsnoka – Szergej Harcsenko
Kirill Szemjonovics Moszkalenko, a 38. hadsereg parancsnoka – Nyikolaj Ruskovszkij
Mihail Jefimovics Katukov(wd), az 1. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Konsztantyin Zabelin (hangja – Konsztantyin Tirtov)
Pavel Ivanovics Batov(wd), a 65. hadsereg parancsnoka – Vlagyimir Zamanszkij
Szergej Matvejevics Styemenko, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökségének hadműveleti vezetője – Kljon Protaszov
Dmitrij Danyilovics Leljusenko(wd), a 4. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Alekszandr Afanaszjev
Pantyelejmon Kondratyevics Ponomarenko(wd) – Alekszandr Glazirin
Pavel Alekszejevics Rotmisztrov(wd), az 5. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Pjotr Glebov
Mihail Szergejevics Malinyin(wd) – Grigorij Mihajlov
Konsztantyin Fjodorovics Telegin(wd) vezérőrnagy, a voronyezsi és később az 1. Ukrán Front Katonai Tanácsának tagja – Pjotr Scserbakov
Alekszej Alekszejevics Jepisev(wd) vezérőrnagy, a 38. hadsereg Katonai Tanácsának tagja – Roman Tkacsuk
Szemjon Iljics Bogdanov(wd), a 2. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Szergej Ljahnyickij
Andrej Antonovics Grecsko, az 1. Ukrán Front helyettes parancsnoka – Lev Poljakov
Mihail Mihajlovocs Barszukov(wd) vezérezredes, a 3. Belorusz Front tüzérségének parancsnoka – Alekszandr Szmirnov
Grigorij Orjol(wd) altábornagy, az 1. Belorusz Front harckocsi egységeinek parancsnoka – Viktor Borcov
Alekszej Szemjonovics Burgyejnyij(wd) tábornok, a 2. gárda harckocsihadtest parancsnoka – Vjacseszlav Voronyin
Ivan Hrisztoforovics Bagramjan tábornok, az 1. Balti Front parancsnoka – Valerij Karen
Vjacseszlav Molotov, a Szovjetunió külügyi népbiztosa – Viktor Bajkov
Kliment Jefremovics Vorosilov – Nyikolaj Bogoljubov
Makszimov őrnagy – Viktor Avdjusko
Kruglikov hadnagy – Vlagyimir Geraszimov
Rjazsencev őrmester – Mihail Gluzszkij
Josip Broz Tito – Nyikolaj Jeremenko
Korkin ezredes – Pjotr Ljubeskin
Szavcsuk – Ivan Mikolajcsuk
A német tomács, aki lelőtte Makszimov őrnagyot – Roman Homjatov
Vaszilij Ivanovics Kuznyecov(wd) vezérezredes, a 3. csapásmérő hadsereg parancsnoka – Alekszej Alekszejev
Anatolij Jemeljanovics Golubov(wd) alezredes, Zaharov helyettese – Vagyim Gracsjov
Gromov segédtisztje – Jurij Martinov
Andrej Andrejevics Vlaszov, az Orosz Felszabadító Hadsereg parancsnoka – Jurij Pomerancev
Vaszilij Danyilovics Szokolovszkij tábornagy, az 1. Belorusz Front helyettes parancsnoka – Mihail Posztnikov
Szergej Ignatyjevics Rugyenko(wd), a 16. légi hadsereg parancsnoka – Alekszej Presznyecov
Arthur von Christmann – Olev Eskola
Georgij Nyefjodovics Zaharov(wd) vezérőrnagy, a 303. harci repülő osztály parancsnoka – Anatolij Kuznyecov
Sztyepan Akimovics Kraszovszkij(wd), a 2. légi hadsereg parancsnoka – Nyikolaj Lebegyev
III. Viktor Emánuel olasz király – Georgij Tuszuzov
Magda Goebbels – Julija Diosi (Diósi Júlia)
Winston Churchill – Jurij Durov
Eleanor Roosevelt – Jelizaveta Alekszejeva
Alan Francis Brooke – Alekszandr Barusnoj
Szergej Teodoroszovics Galadzsev(wd) altábornagy, az 1. Belorusz Front parancsnokának politikai helyettese – Leonyid Dovlatov (a feliratokban L. Davlatov)
Szidorenko altábornagy – Nyikolaj Szimkin
Gorohov, harckocsi vezető – Viktor Sahov
Jakov Dzsugasvili – Joszif Gogicsajsvili
Zajcev hadnagy, a „Normandie” francia ezred pilótája – Vlagyimir Razumovszkij
Jacques („Romaska”), a „Normandie-Niémen” francia ezred pilótája – Lev Prigunov
Tanya, híradós – Iren Azer
„Gulja”, szakács – Alekszandr Kuznyecov
Őrmester – Georgij Burkov
A Száska által elfogott vlaszovista katona – Jurij Nazarov
A Leontyievhez küldött hírvivő – Jurij Dubrovin
Partizán parancsnok (3. rész) / katona Nyeusztrojev zászlóaljából (5. rész) – Jevgenyij Sutov
Vasziljev tankjának szerelője – Bolot Bejsenaliev
Leontyiev rádiósa – Valentyin Gracsjov
Vatutyin segédtisztje – Vlagyimir Protaszenyko
Német nő, aki Vasziljev hadnaggyal beszélt – Ingrida Andrinja (Ingrīda Andriņa)
Német tiszt egy koncentrációs táborban – Tinu Aav (Tõnu Aav)
Cvetajev tüzér százados – Mihail Koksenov
Szanitéc – Jurij Kirejev
Molotov teheráni tolmácsa – Jurij Bogoljubov
Fényképész Nyeusztrojev zászlóaljánál – German Kacsin
Katona – Vlagyimir Kaspur
A Hitler bunkerébe küldött híradós – Leonyid Kuravlev
Nyeusztroev százados – Nyikolaj Szmorcskov
Katona – Viktor Uralszkij
Tábornok a Voronyezsi Front vezérkaránál – Konsztantyin Tirtov
Német nő a berlini házban – Olga Prohorova
Őrnagy, tüzérzászlóalj parancsnok a Ribalko-hadseregnél – Jurij Leonyidov
Kiabáló német tiszt a koncentrációs táborban – Bruno Oja (Bruno O’Ya)
William F. Stewart százados – Voldemar Akuratersz (Voldemārs Akurāters)
Sztyepan Makszimovics Lialko másodosztályú kapitány – Anatolij Szolovjov
German Apityin
Jevgenyij Vlaszov
Jurij Jemeljanov
Vlagyimir Zaporozsec
Jurij Kozlovszkij
Fjodor Zincsenko ezredes – Lev Lobov
Vatutyin segédtisztje – Szergej Malisevszkij (3. rész)
Viljam Rejsvic
Csujkov tolmácsa – Georgij Ribakov
Alekszandr Tyitov
Meliton Kantarija – Georgij Harabadze
Mihail Egorov – Gennagyij Krasenyinnyikov
Ervin Knausmjuller (Erwin Knausmüller^[2])
Narrátor – Artyem Jakovlevics Karapetján

Német (NDK) színészek

Adolf Hitler – Fritz Diez^[3]
Heinrich Himmler – Erich Thiede
Günther von Kluge – Hannjo Hasse
Hadifogoly utász (1. rész) / Joseph Goebbels (3.-5. rész) – Horst Giese
Wilhelm Keitel vezértábornagy – Gerd Michael Henneberg
Hermann Göring – Kurt Wetzel
Martin Bormann – Joachim Pape
Ernst Busch – Erich Gerberding
Eva Braun – Angelika Waller
Hans Krebs – Hans-Hartmut Krüger
Ludwig Beck(wd) – Werner Wieland
Wolfram Röhrig – Willi Schrade
Erwin von Witzleben(wd) – Otto Diriks
Walter Model vezérezredes – Peter Sturm
Heinz Wilhelm Guderian – Herbert Körbs
Claus von Stauffenberg – Alfred Struwe
Erich von Manstein – Siegfried Weiß
Theodor Busse(wd), Manstein vezérkari főnöke – Peter Marx
Sepp Dietrich – Fred Mar
Alfred Jodl – Werner Dissel
Adolf Heusinger vezérkari tábornok – Rolf Ripperger
Elias Bazna („Cicero”), német ügynök – Fred Alexander
Karl Wolff – Josef Klose
Friedrich Olbricht – Wilfried Ortmann
Werner von Haeften – Hans-Edgar Stecher
Albrecht Mertz von Quirnheim (3. rész), Arthur Axmann(wd) (5. rész) – Paul Berndt
Otto-Ernst Remer – Heinrich Kyon
SS-Scharführer a Hitler-bunkerben – Ernst-Georg Schwill
Otto Günsche(wd), Hitler segédtisztje – Horst Gill
Heinz Linge / Allen Dulles – Otto Busse
Idős hölgy Berlinben – Martha Beschort-Diez
Gustav Schmidt(wd) altábornagy, a 19. páncéloshadosztály parancsnoka – Hans-Ulrich Lauffer
Carl Friedrich Goerdeler(wd) – Max Bernhardt
Heinz Brandt(wd) ezredes, Heusinger helyettese – Fritz-Ernst Fechner
Hoyrich hadnagy – Willie Spade
Bock hadnagy – Ulrich Teschner
Goebbels titkárnője – Regina Beyer
Helmuth Weidling tábornok – Gert Hensch
Pap – Günther Polensen
Willy, antifasiszta – Gerd Staiger
Német katona a metróban – Ingolf Gorges
Walter Wagner(wd) jegyző, anyakönyvvezető Hitler és Eva Braun esküvőjénél – Georg-Michael Wagner

Lengyelországból

Franklin Delano Roosevelt – Stanisław Jaśkiewicz
Henryk Dombrowski harckocsizó – Daniel Olbrychski
Pelka őrmester – Franciszek Pieczka
Janek Wolny, harckocsizó a Katukov-hadseregből – Jan Englert
Stanisław Mikulski
Helena – Barbara Brylska
„Öreg” – Ignacy Machowski
„Kovács” – Wieńczysław Gliński
A sípályán fütyörésző német tiszt – Adam Pežik
A német tiszt, aki visszatartotta Henryket – Cezary Julski
Aleksander Zawadzki – Maciej Nowakowski
Zygmunt Berling – Tadeusz Schmidt

Olaszországból

Benito Mussolini – Ivo Garrani

Romániából

Otto Skorzeny – Florin Piersic

Díjak

1972 – Lenin-díj az utolsó két rész, a Harc Berlinért és Az utolsó roham című részért a rendező, forgatókönyvírók, operatőr és díszlettervező számára
1972 – Fődíj a Tbiliszi Össz-szövetségi Filmfesztiválon

Érdekességek

Fritz Diez A tavasz tizenhét pillanata című szovjet filmsorozatban is Adolf Hitlert alakította 1973-ban.
Otto Remer mint karakter szerepel Hernádi Gyula Lélekvándorlás című drámájában is, (Rivalda 79-80, Nyolc magyar színmű, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1981, szerkesztette: Kardos György), valamint a belőle készült azonos című tévéfilmben (1983, rendezte: Madaras József). A színházi előadásban és a tévéjátékban is Harsányi Gábor személyesítette meg.