PROFILPELAJAR.COM

	Ernst Wilhelm Nay
	Ernst Wilhelm Nay (jobbra) kölni otthonában 1960-ban
Született	1902. június 11.; Berlin
Elhunyt	1968. április 8. (65 évesen); Köln
Állampolgársága	német
Foglalkozása	festőművész; tervezőgrafikus; rajzoló; könyvkereskedő; litográfus;
Kitüntetései	Lichtwark Prize; Berliner Kunstpreis (1964);
Sírhelye	Melaten-Friedhof
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Wilhelm Nay témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ernst Wilhelm Nay (Berlin, 1902. június 11. – Köln, 1968. április 8.) német festő. A második világháborút követő német absztrakt festészet emblematikus alakja volt.

Élete

Polgári családban született Berlinben, Johannes Nay titkos tanácsos és Elisabeth Nay második gyermekeként. Szülei házasságából később még további négy gyermek született 1914-ig, amikor édesapja az első világháború belgiumi hadszínterén elesett. A kis Ernst affinitása a festészet iránt már 1915-ben megmutatkozott, miután édesanyja beíratta a jó hírű Bad Kösen-i internátusba, a Landesschule Pfortába. A bentlakásos intézményt 1921-ben végezte el sikeres érettségi vizsgával. Visszatért Berlinbe, és könyvkereskedő-segédnek állt a fővárosi Gsellius kiadó könyvárudájában, de szabadidejében egyre gyakrabban festett.

1924-ben néhány arc- és tájképét megmutatta a berlini Szépművészeti Akadémián oktató festőnek, Karl Hofernak. Az ifjú képei annyira megtetszettek az akadémiai tanárnak, hogy ösztöndíjat biztosított számára, aki így 1925-től rendszeresen látogatta az akadémiai festészetórákat. 1927-ben meghívást kapott az intézmény kebelén belül működő, Hofer-féle mesteriskolába, ahol egy műtermet is rendelkezésére bocsátottak. Nay ugyanebben az évben vett részt először csoportos kiállításon és adta el első festményét, egy tájképet a hannoveri tartományi múzeumnak.

1928-ban elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát, és rövid párizsi tanulmányútra utazott. 1931-ben elnyerte a Porosz Tudományos Akadémia ösztöndíját, amellyel az év októberében kilenc hónapra a római Villa Massimóba utazhatott, s idejét festészeti tanulmányoknak szentelte. Miután 1932 júniusában hazatért, Münchenben leszerződött élete első impresszáriójával (mai kifejezéssel művészmenedzserével), Günther Frankéval. Még ugyanabban az évben Berlinben feleségül vette Helen Kirchnert.

Első egyéni kiállítására a berlini Galerie Flechtheimban került sor 1933-ban. 1934–1935-ben hosszú tanulmányutat tett a Balti-tenger térségében, halászok között élt, s később számtalan képen örökítette meg élményeit. 1936-ban a hatalmon lévő náci kultúrpolitika és „állami esztétika” elfajzott művészetnek minősítette Nay képeit, amelyeket eltávolítottak a németországi közgyűjteményekből. Két, balti-tengeri halásztémát ábrázoló festményét az Entartete Kunst 1937. évi „szégyentárlatán” is kiállították. A művészettörténész Carl Georg Heise közbenjárására Edvard Munch meghívta magához Nayt, aki még ugyanabban az évben Norvégiába utazott. Előbb a nagy norvég festő vendégszeretetét élvezte annak Oslóhoz közeli otthonában, majd három hónapon keresztül Lofotenen utazgatott. Itt készült festményeivel Norvégiában nagy sikert aratott, így 1938-ban még egyszer visszatérhetett a messzi északi szigetvilágba.

A második világháború kitörését követően, 1940-ben besorozták, s gyalogos közlegényként előbb Dél-Franciaországba került, majd a bretagne-i Auray-ban állomásozott. 1942-ben egy térképészosztagba, Le Mans-ba helyezték át, ahol barátságot kötött több francia értelmiségivel, valamint az emigrációban élő Vaszilij Kandinszkijjel. Az amatőr szobrász Pierre Térouanne felajánlotta számára saját műtermét, ahol Nay elkészítette első gouache-képeit és olajfestményeit.

Nayt 1945 májusában szabadították fel az amerikaiak, s visszatért hazájába. Miután a világháborúban berlini műterme elpusztult, a Frankfurt am Mainhoz közeli Hofheimben telepedett le. 1946-tól ismét egyéni kiállításokkal jelentkezhetett több németországi városban, Berlinben, Münchenben, Düsseldorfban, Kölnben, Hamburgban, Lübeckben és Mannheimban. Tizenhét évnyi házasság után, 1949-ben elvált feleségétől, és elvette Elisabeth Kerschbaumert.

1951 októberében Nay Kölnbe költözött és csatlakozott a Zen-csoporthoz. Egyéni kiállításai mellett szerepelt a velencei (1948, 1956) és a São Pauló-i biennálén (1955, 1959), s egyre gyakrabban jelent meg tengerentúli tárlatokon is. 1956-ban megkapta Észak-Rajna-Vesztfália Festészeti Díját, és a berlini Művészeti Akadémia tagja lett. 1955–1964 között rendszeresen részt vett a kasseli Documenta tárlatokon.

1953-ban Nay belekóstolt a filmkészítésbe is, amikor Herbert Seggelke Eine Melodie – Vier Maler című absztrakt filmjében Jean Cocteau-val együtt tanácsadóként közreműködött. Az 1950-es évek közepétől több művészeti iskolában oktatott és művészetelméleti írásai is megjelentek.

Életműve

Nay korai művészetére a portré- és tájképfestészet volt jellemző, de már legelső képei részleteiben is megmutatkozott az absztrakcióra való hajlam, és a később oly egyedivé váló színkezelés. Az akadémiai évek során festményei naturalista stílusban fogantak, s 1928-as párizsi útja során erősen hatottak rá Nicolas Poussin művei.

Hamarosan azonban erőteljesen megmutatkozott valódi művészi hajlama, az absztrakt iránti affinitás. Az 1930-as évek első felében festett kisméretű, figuratív képei absztrakt és szürreális formajegyeket hordozó állat- és emberalakokat ábrázoltak. Az évtized közepén balti-tengeri útjának élményeiből merítkezve festette a dűnéket és a halászélet momentumait megjelenítő, mozgalmas, a prehisztorikus barlangi művészet látványvilágát idéző, kontrasztos kolorittal jellemezhető képeit (Dünenbilder / Dűneképek, 1935; Fischerbilder / Halászképek, 1935–1936).

Norvégiai tanulmányútja, Ernst Ludwig Kirchner és Edvard Munch expresszionista festészete hatására mozdult el művészete az absztrakt expresszionizmus felé, s ekkor tudatosult benne a színek mindent elsöprő hatása. E festői korszakának legjellemzőbb darabjai az erőteljes színű, gyakran kristályszerűen elnyújtott foltok hatására építő vízfestménysorozata (Lofotenbilder / Lofoteni képek, 1937–1938). A Franciaországban töltött katonaévei során készült festményeket különös kontraszt jellemzi. Témaválasztásában Nay a sorsszerűségre, a végzetre és a halálra helyezte a hangsúlyt, de csukott szemű alakjait és környezetüket perzselően meleg, életteli színekkel ábrázolta.

A második világháborút követő időszakban művészetére továbbra is a figurális ábrázolás volt jellemző, s döntően a görög mitológiából és a Bibliából kölcsönözte absztrakt képeinek témáit (Hekate-Bilder / Hekaté-képek, 1945–1948). 1949-től festett képeivel jutott el Nay a tiszta absztraktizmushoz: élénk és kontrasztos színvilág, pontokból, sokszögekből és ívekből komponált dinamikus látvány jellemzi ekkor készült képeit (Fugalen-Bilder / Fugale-képek, 1949–1951). Az 1950-es években, a Zen-csoporthoz való csatlakozása után festményeinek látványvilága ismét az expresszionizmus és a lírai absztrakció ötvözetében oldódott fel: zaklatott ritmusú, misztikus színezetű képeiről eltűntek a korábban oly jellemző kontrasztok és kontúrok.

1954-ben jelentkezett első, rendkívül harsány színezetű, különböző méretű, elmosódott körvonalú korongokból, körökből, pöttyökből komponált festményeivel (Scheibenbilder / Korongképek). Festészetéből a szögletes, éles formák eddigre teljesen eltűntek. 1956-ban kapta első felkérését, hogy korongkompozíciót készítsen a Freiburgi Egyetem Kémiai Intézetének egyik falára (Freiburger Bild / Freiburgi kép), s az elkövetkező években több hasonlóan nagyszabású falfestményt készíthetett el.

1963-ban Nay új művészi korszakába lépett: az ismét kontrasztossá váló, hatalmas pannóin megjelenő korongokat ovális formákba, körívekbe és körökbe foglalta be, ezzel mintegy szemekből álló kompozíciókat hozott létre (Augenbilder / Szemképek, 1963–1964). Élete utolsó éveiben művészetében mind erőteljesebben mutatkozott meg az art informel hatása s bizonyos jegyekben visszatért 1930-as évekbeli képeinek naiv látványvilágához. Kontrasztos festményeit harsány színű, homogén felületű formákból komponálta össze.

Jegyzetek

↑ ^a ^b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
↑ ^a ^b Ernst Wilhelm Nay (holland nyelven)
↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b Brockhaus (német nyelven)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
↑ Nay, Ernst Wilhelm, Ernst Wilhelm Nay
↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)

Források

Ernst Wilhelm Nay, in Karl Ruhrberg et al., Art of the 20th century, Köln, New York, Taschen, 1998, 236–238. & 778.
Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 596. o. ISBN 963-9257-09-5