PROFILPELAJAR.COM

	Enyedi György
	2007-ben; Mánfai György felvétele
Született	1930. augusztus 25.; Budapest
Elhunyt	2012. szeptember 10. (82 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Enyedi Ildikó
Szülei	Eichbaum Béla
Foglalkozása	geográfus; közgazdász;
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem (1949–1953)
Kitüntetései	Kőrösi Csoma Sándor-emlékérem (1986); Széchenyi-díj (1998);
Sírhelye	Farkasréti temető
	MTMT;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Enyedi György témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a geográfusról szól. Hasonló címmel lásd még: Enyedi György (egyértelműsítő lap).

Enyedi György (Budapest, 1930. augusztus 25.^[5] – Budapest, 2012. szeptember 10.) Széchenyi-díjas magyar geográfus, közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1999 és 2002 között alelnöke. A társadalomföldrajz és a regionális tudomány neves kutatója.

Életpályája

Eichbaum Béla (1901–1945) labdarúgó és Moik Erzsébet Emma fia.^[6]^[7] Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. A vészkorszak alatt Angyalföldön talált menedéket.^[8] 1949-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a Regionális Tervezés-gazdaságföldrajz szakon, ahol 1953-ban szerzett diplomát.^[5] 1958-ban szerezte meg egyetemi doktorátusi címét.

Diplomájának megszerzése után egyetemén tanársegédi állást kapott, majd 1955-ben átment a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol előbb tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. 1960-ban távozott az egyetemről,^[5] amikor a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének munkatársa lett.^[5] 1962-ig osztályvezető volt, majd az intézet helyettes igazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztségét 1969-ig töltötte be. 1974-ben főmunkatársi címet kapott, valamint 1976 és 1983 között ismét osztályvezetőként dolgozott. 1983-ban távozott az intézettől, amikor az MTA Regionális Kutatási Központjának főigazgatójává nevezték ki.^[5] 1991-ben az intézet kutatóprofesszora.

Intézeti állásai mellett több egyetemen oktatott: 1962 és 1969 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem docense, majd 1976-tól címzetes egyetemi tanára. 1985 és 1990 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi tanára volt, majd 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociálpolitikai tanszékének egyetemi tanára lett. Az egyetemről 2001-ben, az intézettől 2008-ban vonult nyugdíjba.

1962-ben védte meg a földrajztudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Regionális Tudományok Bizottságának lett tagja. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották. 1988 és 1996 között az akadémia nemzetközi titkára volt. 1999-ben a londoni Európai Akadémia is felvette tagjai sorába. 1998 és 1999 között az Országos Tudományos Kutatási Alap alelnöke volt. 1996-tól 1999-ig az MTA tudományos szakfolyóirata, a Magyar Tudomány főszerkesztője volt.

A magyar és nemzetközi tudományos közéletben is szerepet vállalt: 1984-ben a Nemzetközi Földrajzi Unió alelnökévé választották, mely tisztséget 1992-ig töltött be. 1994 és 1997 között az Országos Környezetvédelmi Bizottság, 1995 és 1998 között az Országos Területfejlesztési Tanács tagja, 1998 és 2002 között a Magyar UNESCO-Bizottság elnöke volt.^[5] Több nemzeti és külhoni földrajzi társaság tiszteletbeli tagjává választották.

Munkássága

Kutatási területe a regionális tudomány, ezen belül a társadalomföldrajz. Kutatásai során vizsgálta a társadalom és a gazdaság régiók (agrártérség–ipari) közötti, valamint településhálózaton (falu–város) belüli egyenlőtlenségeit.

Emellett leírta az ezt kiváltó mechanizmusokat és kidolgozott egy erre felépíthető modellt. További elméleti eredménye a falusi régió koncepciójának kidolgozása, amely szerint a falusi térség nemcsak befogadója vagy elszenvedője a városi hatásoknak, hanem saját dinamizmusa van: idegenforgalom, környezetóvás, illetve adott esetben a városban dolgozók lakóhelye. Felállította és kidolgozta ezenkívül a globális városiasodásos (urbanizációs) ciklus modelljét. A rendszerváltás után időszakban az átmenet magyarországi térfolyamatait vizsgálta.

Munkássága jelentős a magyar és nemzetközi geográfiai tudomány egymás közti kapcsolatának felerősítésében.

Családja

Nős, házasságából egy leánygyermek, Enyedi Ildikó filmrendező született. Veje: Wilhelm Droste Magyarországon élő német irodalomtörténész.

Díjai, elismerései

Akadémiai Díj (1961)^[5]
Kőrösi Csoma-érem (1986)^[5]
Pro Regio díj (1993)
Trefort Ágoston-díj (1994)^[5]
Pro Regio-díj (1995)^[5]
Széchenyi-díj (1998) – A hazai és a nemzetközi regionális kutatások területén elért kiemelkedő, iskolateremtő tudományos munkásságáért. Tudományos megállapításai alapjául szolgáltak az új magyar területi politika kialakításához.
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004)^[5]
Hazám-díj (2007)^[5]
Pro Renovanda Cultura Alapítványi Fődíj (2008)^[5]
Hild János-díj (2009)^[5]

Főbb publikációi

A magyar mezőgazdaság termelési körzetei (1961)
A Délkelet-Alföld mezőgazdasági földrajza (1964)
A mezőgazdaság földrajzi típusai Magyarországon (1965)
Hungary: An Economic Geography Boulder (1976)
Kelet-Közép-Európa gazdasági földrajza (1978)
Falvaink sorsa (1980)
Földrajz és társadalom (1983)
Az urbanizációs ciklus és a magyar településhálózat átalakulása : akadémiai székfoglaló 1982. december 6. (1984)
A városnövekedés szakaszai (1988)
Budapest – A Central European Capital (Szirmai Viktóriával, 1992)
Regionális folyamatok Magyarországon (1996)
Social Change and Urban Restructuring in Central Europe (1998)

Emlékezete

A gödöllői Szent István Egyetemen az Enyedi György Regionális Tudományok Doktori Iskola az ő nevét viseli.
Emlékét gondozza a róla elnevezett Enyedi György Regionális Tudományi Alapítvány, melynek elnöki tisztségét barátja és kutató-társa, Rechnitzer János tölti be.