Napóleon fel akarta számolni a forradalmi építészet kihatásait, önmagát a római császárok utódának tekintette. A politika és az építészet szerinte összetartozik, ezért aztán mindenáron új, klasszikus birodalmi stílust kezdett létrehozni, mégpedig valami egészen monumentális fényűzés bevezetésével. Végeredményben a napóleoni klasszicizmust empire stílusnak is nevezik. Elemeit a görög és a római művészet formakincséből meríti, s olykor egyiptomi motívumokat is használ. Kerüli a hajlott vonalakat, de az enteriőrművészetben szereti a gazdag aranyozást és a díszes vereteket. Általában bizonyos komolyság és ünnepélyesség jellemzi. Legszebb és leggazdagabb példái a bútorművészet, belsőépítészet és a ruházkodás területére esnek, míg az építészetben főleg antik példák másolására és átültetésére törekszik. Csakhogy ez az átültetés az egész épített környezettel összhangban történik, s ez adja meg az ampír-építészet nyugodt és fenséges hatását. (Étoile- és Carrousel-didalívek, a Madeleine-templomPárizsban). Bonaparte Napóleon első feleségének birtokába került malmaisoni kastélyt is empire stílusban alakították át.
Tény, hogy az empire-stílust Bonaparte Napóleon császárságához köthetjük joggal, de egy stílus nem egyik napról a másikra alakul ki, a klasszicizmus (vagy neoklasszicizmus), melynek az empire stílus egyfajta betetőzése, már megjelent korábban is, ezt fedezhetjük fel a XVI. Lajos-stílusúkönyvtárszobát megtekintve a versailles-i kastélyban, amely függőleges irányú vonalainak tisztaságával és a rokokó díszítmények hiányával mutatja, hogy az ízlés változása már jóval a francia forradalom előtt megindult.[1] A másik példa a klasszicista stílusra a kis Kis-Trianon-kastély, amelyet a mai versailles-i parkban épített Jacques-Ange Gabriel még XV. Lajos francia király uralkodásának végén, s melynek egyszerű mértani formái, kiegyensúlyozott arányai a rokokó (XV. Lajos korszakának meghatározó stílusa) utáni új stílus térhódítását jelzik.
Bonaparte császárságát így a stílusváltozás megelőzi, de az empire-stílus európai elterjedése kifejezetten a napóleoni hódításokhoz köthető, ugyanakkor jóval túl is éli Napóleont az empire-stílus, főleg a bútorok és a ruházkodás területén. Napóleon bukása után a francia restauráció (XVIII. Lajos francia király és az utána következő X. Károly korának) stílusa szerves folytatása az empire-stílusnak, olyannyira, hogy szokás késő empire-nak is nevezni, miután a legjellegzetesebb napóleoni motívumok (mint pl. a méh) „kigyomlálása” után és némileg egyszerűsítve, és fokozatosan romantizálódó tartalommal gazdagítva még tovább használta az addigra elterjedt empire formákat és motívumokat.
A klasszikus egyiptomi, görög és rómaiképzőművészet megismerését, feltárását nagyban segítette, sőt a keleti kultúra iránti érdeklődést is felkeltette az empire stílus megjelenése (is).
A magyar építészetben
A 19. század elején Magyarországon a barokk és copf stílus már letűnt, de a klasszicizmus még nem alakult ki. Ebben az interregnumban épültek empire-stílusú épületek (főleg templomok). Ezek nagyon hasonlítanak a copf stílusú épületekre, de kicsit több bennük a klasszicizmusra utaló részlet és erősebb a monotonitás, ami például az ablakok egyforma kiképzésében ölt testet.
A romantika enciklopédiája. (Encyclopédie du Romantisme) Összeáll. Francis Claudon. Ford. Balabán Péter. Corvina, Budapest, 1990. Napóleon építészeti elveiről l. 166. o. ISBN 9631326659
Művészeti lexikon /szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor, 1926. Empire szócikk, 211. o.
b.gif)
