Már gyermekkorában kitűnt rajzkészségével, fiatalon elkezdte építészeti tanulmányait, ahol mestere Antoine-François Peyre volt. Ekkor ismerkedett meg Pierre François Léonard Fontaine-nel (1762–1853), akivel barátok lettek és 1814-ig számos közös munkájuk volt. Közös utazásaik során, Rómában formálódott stílusuk. Percier építészeti csúcsidőszaka az 1794-1814 közötti időszakra tehető, mikor legtöbb munkáját Fontaine-nel közösen alkották.[8]
A francia forradalom idején a direktórium elismerte munkáit, I. Napóleon francia császár egyik építésze lett. Ekkoriban teremtették meg a francia birodalmi stílust Fontaine-nel. Nem csak építészként, de bútortervezőként, díszítések tervezőjeként is számos alkotás fűződik nevükhöz, kastélyterveikhez gyakran az számos bútort és dísztárgyat (gyertyatartókat, vázákat, függönyöket stb.) is megtervezték. 1804-től elsősorban az oktatásnak szentelte életét.[9]
Perciertől nagyon kevés írás, de számos rajz, tanulmány, terv maradt fenn.
