A székesfehérvári püspöki palota a Székesfehérvári egyházmegye központja. A Belvárosban, a Városház téren található, 1788–1801 között épült empire- és copf stílusban. A palotának olyan nevezetességei vannak, mint a Püspöki Könyvtár, mely körülbelül 40 000 kötetet számlál a középkori kódexekkel és ősnyomtatványokkal együtt. A fehérvári püspöki rezidencia a legjelentősebb ilyen stílusú épület Magyarországon.
Története
Az 1788 és 1801 között épült empire- és copf stílusú palota részben a Szent István által építtetett Nagyboldogasszony-bazilika helyén áll, és annak építőköveinek felhasználásával épült. Az új egyházmegye első főpásztora a kiváló képzettségű Séllyei Nagy Ignác lett, aki a kor ízléséhez és pompájához illő püspöki rezidenciát álmodott. Az építkezést 1788-ban kezdték el Franz Anton Fiegs tervei alapján, de a püspök 1789-es haláláig csak az északi szárnyat sikerült befejezni. Az egyházmegye vezetését és a palota tervdokumentációit Milassin Bertalan Miklós, II. József király gyóntatójából lett püspök örökölte, bár a mai napig vitatott, hogy az eredeti terveket felhasználva vagy új terveket készíttetve kérte fel Reider Jakabot, a kor híres építészét a mai palota főszárnyának befejezésére. Az új főpásztor jelentős művészeti magángyűjteménnyel rendelkezett, de ez az első és második világháború során a várost elfoglaló haderők kifosztották a palotát, ezért mára csak két teljes XVIII–XIX. századi berendezésű szoba található benne.[1]
Leírása
A középrizalitot nagy háromszögletű oromzat zárja le, ebben dúsan díszített barokk püspöki címer látható. Székesfehérvár második püspöke, Milassin József barokk címere. Kétfelől az oromzat tetőrészén egy-egy könyökére támaszkodó, kőből faragott fekvő nőalak van. A tető szélét kőfal díszíti puttókkal és urnákkal. A főhomlokzat dísze a hat pár korinthusi fejezetű falpillér, melyeket középen rátétes rozetták és füzér hangsúlyoznak. A palota két sarka fölött kőbábos attika ül, rajta vázák között egy-egy puttócsoport. Az épületet dekoratív manzárdtető zárja le.
A palota belső berendezésében az empire- és a biedermeier stílus érvényesül. Az ebédlőben látható klasszicista falképek a 19. század első felében készültek.[2]
A palota lépcsőházában elhelyezett díszes faragványos kövek Szent István bazilikájából valók.
A palotakert egészen a várfalig ér, ami a Várkörutat szegélyezi. A kert részben a középkori bazilika északi hajóját fedi, részben a bazilikához csatlakozó még feltáratlan kápolnákat és királyi épületeket rejti magában. Több, még a rómaiak korából származó pogány és őskeresztény kőemlék, továbbá a bazilika Szent Katalin-, illetve Nagy Lajos kápolnájából származó faragványos kő (vörösmárvány lapon az Anjou-liliom) látható.
A palota csak bejelentkezéssel látogatható.
A palota nevezetességei
- Prohászka Ottokár volt megyés püspök dolgozó- és hálószobája
- XVI. Lajos-, empire- és biedermeier-bútorzatú szobák
- Velencei csillárok
- Barokk cserépkályhák
- Emilie Reuillon: Péter hajója a viharzó tengeren (festmény)
- Székesfehérvári Püspöki Könyvtár
- Domenico Morone: Krisztus a kereszten (festmény)
- Az egyházmegye püspökeit ábrázoló festmények
- Díszterem
- Püspöki magánkápolna
Galéria
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ a b [Nevezetes épületeink - A székesfehérvári püspöki palota]
- ↑ Archivált másolat. [2014. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 16.)
Források
- Székesfehérvári Kalauz 1930, Marschall Rafael, Ma Kiadó, Székesfehérvár, 2001, ISBN 963-85423-9-X
Külső hivatkozások
- Értékeink. Különleges idegenvezetés Székesfehérvár egyházi kincsei között; szerk. Smohay András; Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, Székesfehérvár, 2010 (A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum kiadványai)
A Wikimédia Commons tartalmaz Püspöki palota témájú kategóriát.
_2.jpg){kind=small}
