A terület lakói túlnyomórészt románok, kisebb részben szászok. Magyar lakossága nagyobb tömbökben Hunyad megyében, a Barcaságban és szórványokban él. Falvaik az egykori szász székek közé beékelődő Fehér vármegye (mely az 1775–1876 közötti években Felső-Fehér vármegye volt) területén találhatók.
Története
A Dél-Erdélyben élő magyarok eredete az Árpád-korra vezethető vissza. Letelepülésük valószínűleg összefügg a székelyek korai, 10–13. századi történetével, a középkorban a mainál jóval nagyobb területen éltek. Soraikat nagyrészt a 15–17. századi háborúk ritkították meg, ezt követően pedig a szórványokban nagyarányú asszimiláció volt. Az utolsó évszázadban a magyarság száma elsősorban a kialakuló bánya-és iparvidékeken nőtt meg, ahová Erdély különböző vidékeiről költöztek be. Ma már a régi szász városokban: Brassó, Medgyes, Nagyszeben, Segesvár is jelentősebb számú magyar él.
Fehéregyháza – református temploma 1440-ben épült, gótikus stílusban, a 15. században ez volt a ferencesek kolostortemploma. 1721-ben Bethlen Kata javíttatta.
.jpg)
.svg){kind=small}