Csáky István
A Magyar Királyság tárnokmestere
Hivatali idő 1644. március 15. – 1662. november 5.
Előd	Bánffy Kristóf
Utód	Erdődy György
Született	1603. május 3.[1] Regeteruszka[2]
Elhunyt	1662. november 5. (59 évesen)[1] Szepesváralja[1]
Párt	politikus a politikai pártok megjelenése előtt
Szülei	Wesselényi Anna Csáky István
Házastársa	1. Forgách Éva (házasság 1625–1639) 2. Perényi Mária (házasság 1640–1641) 3. Mindszenti Krisztina (házasság 1643)
Gyermekei	9 gyermek, köztük Csáky István
Foglalkozás	tanácstag kormányzó politikus

Ez a szócikk a tárnokmesterről szól. Hasonló címmel lásd még: Csáky István (egyértelműsítő lap).

Körösszegi és adorjáni gróf Csáky (VIII.) István (Regeteruszka, 1603. május 3. – Szepesi vár, 1662. november 10.) tárnokmester.

Gróf Csáky (VII.) István (1570–1605) erdélyi főtábornok és Wesselényi Anna^[3] második fia. 22 éves korában, 1625. június végén nőül vette Forgách Zsigmond nádor leányát, Évát (†1639 áprilisa). Megözvegyülve, 1640. június 3-án Perényi György abaúji főispán leányát, Máriát vezette oltár elé, aki azonban már 1641. szeptember 3-án meghalt. Harmadszor 1643. július 19-én nősült, sombereki Erdélyi István özvegyével, Mindszenti Krisztinával lépve házasságra. Három nejétől 9 gyermeke született, kik közül két fia, István és László terjesztette tovább a családot:

• Anna (1627–1662) klarissza apáca
• István (*Nagyalmás, 1628, †kisgyermekként)
• Ferenc (1630–1670)
• Krisztina (*Szendrő, 1632, †kisgyermekként)
• Anna (*Szendrő, 1634, †kisgyermekként)
• István (*Szendrő, 1635. április 15. – 1699. december 7.)
• Zsuzsanna (*Szendrő, 1638, †kisgyermekként)
• Éva (†kisgyermekként)
• László (1641. március 2. – 1697/98)

Atyja halála után özvegy édesanyja felügyelete alatt nevelkedett Sáros várában és Adorjánban (Bihar vármegye). 1614-ben római katolikus hitre tért. 1620–1623-ban Bécsben tanult, s nagy műveltségre tett szert. 1623-tól birtokain gazdálkodott, s családot alapítva az erdélyi Nagyalmás várában telepedett le.

1625 júliusában Bethlen Gábor fejedelem Kolozs vármegye főispánjává nevezte ki. Brandenburgi Katalin legbensőbb hívei közé tartozott, ezért 1630-ban mint trónkeresőt I. Rákóczi György kiüldözte Erdélyből, s birtokait is elkoboztatta. 1633. augusztus 25-én Szendrő várának (Borsod vármegye) kapitányságát és uradalmát szerezte meg a fiscustól, Brandenburgi Katalintól pedig megszerezte a tarcali uradalmat és Tokajt, sőt hamarosan erdélyi jószágait is visszanyerte. 1636-ban grófi rangot nyert. 1636–1638 között felesége, Forgách Éva jogán kitartó munkával megszerezte a Thurzók kihalása után a kincstárra szállt Szepesi vári uradalmat 123 helységgel^[4] együtt, mindössze 85 ezer forint fejében. (Ez az összeg azután a királyi kincstár ügyeskedései révén 1651-ig felment 168 ezer forintra.) A Rákóczi-hadjárat alatt szerzett érdemeiért a király 1647-ben tárnokmesterré nevezte ki. Az 1649. évi pozsonyi országgyűlésen jelen volt és Bécsben is többször megfordult.

Levelezését (1626–1661.) közli Deák Farkas, Gr. Csáky István életrajza című munkája mellett. A kassai levéltárban őrzött Zöld könyvbe (mely táblája színéről bírja nevét) a családfők a családi élet egyes mozzanatait jegyezték be; az első följegyző anyja, Wesselényi Anna 1603-ban, a második gróf Cs. István volt, kinek bejegyzéseit szintén közli Deák Farkas említett munkájában; a harmadik följegyző ennek fia, István, az országbiró, s így tovább a XVIII. századi családfők. Arcképe rézmetszetben a Widemann-féle gyűjteményben van.

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora (1672–1732). Kalocsa, 1933. 25–27.
• Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 3. kötet, Budapest, 1958. Csáky család. (Keres-szeghi, gróf). 78–79. oldal és II. táblázat, 87. oldal.