Csak egy részük él vízben, de a szárazföldön élők is ragaszkodnak a nedves környezethez. A víz alatti oxigénigényüket a hasi oldal szőrein tárolt levegőből fedezik; ezt a tor szőrzete és a túlnyúló szárnyfedők segítik. A légcseréhez fejüket féloldalasan a vízfelszínre emelik, és csápjukat begörbítve kis csatornát alakítanak ki a tartalék légpárna felé. A levegőt a vízből kiemelt csápbunkó finom szőrzetének rezgetésével hajtják a hasukhoz.
Lárváik ragadozók, az imágók korhadék- vagy növényevők.
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
Csabai, Z., Gidó, Zs. & Szél, Gy. 2002: Vízibogarak kishatározója. II. kötet. – Vízi Természet- és Környezetvédelem, 16. kötet, Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 204 pp.
Endrődy-Younga, S. 1967: Csiboralkatúak – Palpicornia. – In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), VI, 10. Akadémiai Kiadó, Budapest, 97 pp.
