A Cambrai-i Liga helyét 1511-ben a pápa által szervezett új Szent Liga(Lega Santa) vette át, amelynek Franciaország és Velence ellen folytatódó háborúját is gyakran a Cambrai-i Liga háborúihoz sorolják). 1516-ban a pápai–császári szövetség vereséget szenvedett a francia–velencei szövetségtől. Az 1516-os noyoni békeszerződés Franciaország és Velence hatalmát erősítette meg Észak-Itáliában.
A cambrai-i szövetségi szerződést közvetlenül megelőzte a császárrá választás küszöbén álló I. Miksa király előkészítetlen támadása Velence legészakibb tartománya, a Dolomitokban fekvő Cadore ellen. 1508 januárjában a németek elfoglalták Pieve di Cadore városát, de a velenceiek megsemmisítették őket, és ellentámadásra készültek.
A ligát névlegesen „a török és Velence” (úgymond az „Oszmán Birodalom és annak támogatói”) ellen kötötték, valójában a Velencei Köztársaság meggyengítését és Velencei birtokainak egymás közötti felosztását tervezték. A katonai-politikai szövetségi szerződéshez később, 1509-ben csatlakozott II. Ulászló magyar és cseh király és VIII. Henrik angol király is. A szövetséget Cambrai-i Ligának nevezték.
A szerződő felek rögzítették, hogyan fogják egymás között felosztani Velence birtokait:
1509. március 23-ánII. Gyula pápainterdictum, azaz egyházi átok alá helyezte a Velencei Köztársaságot, világossá téve saját pártállását. Áprilisban Velence ellentámadást indított a Habsburg Birodalom ellen, elfoglalta Görzöt, Triesztet és Fiumét. Április végén Miksa császár sietve fegyverszünetet kötött Velencével.
Május 14-én a Cambrai-i Liga csapatai, a milánói Gian Giacomo Trivulzio zsoldosvezér vezetésével nagy vereséget mértek a velenceiekre az agnadellói csatában. Bartolomeo d’Alviano, a velenceiek parancsnoka fogságba esett. A franciák elfoglalták Bresciát, Padovát, Veronát és Vicenzát. II. Gyula pápa és Ferrara hercege elfoglalta Romagna tartományt és Ravennát. Az elfoglalt Padova fellázadt és visszatért Velencéhez. Augusztusban I. Miksa csapatai ismét bevonultak Itáliába, de Padova és Treviso sikertelen ostroma után a császár ismét kiegyezett Velencével, és visszavonult Tirolba. Novemberben váltakozó sikerrel folytak a harcok, végül Leonardo Loredano dózse és a velencei diplomácia elérte, hogy kisebb területi engedmények árán maga a pápa és Aragónia királya is különbékét kössön velük. Franciaország szövetségesek nélkül maradt.
A cambrai-i szövetséget megkötött hatalmak már eleve részben egymásnak ellentmondó igényeket fogalmaztak meg (vagy terveztek titokban). A szövetségesek ellentétei 1510-ben a liga széthullásához vezettek. A Habsburgok különbékéje és kivonulása után II. Gyula pápát nyugtalanította Franciaország növekvő ereje. A pápa ellentétbe került Ferrara hercegével, Estei Alfonzzal is, és tervbe vette Ferrara megszerzését.
1510. február 24-én II. Gyula pápa elhagyta a szövetséget, és feloldotta a Velencére kimondott interdictumot. A Cambrai-i Liga ezzel formálisan is felbomlott. A pápa Velencéhez csatlakozva Franciaország ellen fordult, majd 1511. október 4-én új francia-ellenes katonai szövetséget hozott létre, a Szent Ligát(Lega Santa), a császár és a spanyol királyságok bevonásával. E szövetség célul tűzte ki a francia hatalom teljes kiűzését Itáliából. Ehhez később csatlakozott VIII. Henrik angol király és Miksa császár is. 1513-ban II. Gyula pápa halálával a Szent Liga is felbomlott, Velence Franciaországgal szövetkezett.[2]
II. Ulászló király1510 júniusában országgyűlést hívott össze, ahol Velence küldöttsége is megjelent. A pápa már az év február 24-én elhagyta a Cambrai-i Ligát, ennek ellenére a tatai országgyűlésen a Velence-ellenes párt kerekedett felül, és július 5-én a csatlakozás mellett döntöttek. Július 7-én Ulászló királyt, ünnepélyes szentmise keretében a kereszténység bajnokává avatták, a pápától egy megszentelt, díszes kardot és egy gyöngyökkel ékesített, hermelinprémes bársonyföveget kapott.[4] A magyar küldöttség 1510 októberében Konstanzban aláírta a csatlakozást, a Cambrai-i Liga (vele Magyarország névleges kötelme) azonban az Itáliában elszenvedett vereségek és a pápa pártváltása nyomán megszűnt. 1511. október 4-én Magyarország is csatlakozott az új pápai szövetséghez, a Szent Ligához.[5]
↑Fraknói Vilmos: Magyarország és a cambrayi liga, 1509-1511. In.: Századok, 1882, 3. sz., 177-201. o.; 5. sz. 366-387. o.; 9. sz. 705-727 o.; 10. sz. 793-811 o.
Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó (1978). ISBN 963-280-714-6
Neithard Bulst: Ludwig XII., In: Französische Könige und Kaiser der Neuzeit 1498–1870, Verlag C.H. Beck, München 1994, ISBN 3-406-38506-0(németül)
Detlef Plöse: Maximilian I., In: Deutsche Könige und Kaiser des Mittelalters, Urania-Verlag Leipzig Jena Berlin, 1. Auflage 1989, ISBN 3-412-03688-9(németül)
Horst Rabe: Deutsche Geschichte 1500–1600, Verlag C.H. Beck, München 1991, ISBN 3-406-35501-3(németül)
_Allegoria_della_vittoria_sulla_Lega_di_Cambrai_-_Palma_il_Giovane_-_Doge_Leonardo_Loredan.jpg)
