Szent Liga (1511)

Szent Liga (1511)
Típusakatonai szövetség
Megszövegezve1511
Aláírás dátuma1511. október 1.
Aláírás helye?
AláírókPápai állam, Velencei Köztársaság, Német-római Birodalom, Aragóniai Királyság, svájci kantonok.
Később csatlakozott:
Angol Királyság, Magyar Királyság
Életbelépés1511. október 1.
A Cambrai-i Liga átalakulása
Cambrai-i Liga (1508–10)
Pápai állam,
Franciaország,
Német-római Birodalom,
Aragóniai Királyság,
Ferrarai Hercegség
Velencei Köztársaság
Pápai–velencei szövetség (1510–11)
Pápai állam,
Velencei Köztársaság,
Svájci zsoldosok
Magyar Királyság
Franciaország,
Ferrarai Hercegség
Szent Liga Franciaország ellen (1511–13)
Pápai állam,
Velencei Köztársaság,
Spanyolország,
Német-római Birodalom,
Anglia,
Svájci zsoldosok
Magyar Királyság
Franciaország,
Ferrarai Hercegség,
Firenzei Köztársaság
Francia–velencei szövetség (1513–16)
Pápai állam,
Spanyolország,
Német-római Birodalom,
Anglia,
Milánói Hercegség,
Svájci zsoldosok
Velencei Köztársaság,
Franciaország,
Skócia,
Ferrarai Hercegség

A Szent Liga (olaszul: Lega Santa) nevű katonai szövetséget 1511. október 1-jén kötötte meg az itáliai háborúkban hadat viselő államok egy csoportja. A Cambrai-i Ligából, melyet 1508-ban a Velencei Köztársaság ellen szerveztek, II. Gyula pápa 1510-ben kivált, és új szövetséget kovácsolt, melyben a pápai állam, a Svájci Államszövetség, az Aragóniai Királyság és a Velencei Köztársaság egyesítette erőit korábbi szövetségesük, XII. Lajos francia király ellen.

Később csatlakozott a ligához VIII. Henrik angol király és I. Miksa császár is. A szövetség célja az itáliai francia terjeszkedés megállítása, a franciák által az 1499-1500-as háborúban elfoglalt Milánói Hercegség felszabadítása. (lásd Itáliai háborúk). 1511–16 között a liga változó összetételű csoportjai több háborút vívtak egymással, ezeket gyakran a Cambrai-i Liga háborúihoz sorolják. 1513-ban Velence átállt Franciaországhoz, 1516-ban a velencei–francia szövetség győztesként került ki a háborúból, egy évtizedre biztosítva a francia dominanciát Észak-Itáliában.

Előzmények

1508. december 10-én II. Gyula pápa, XII. Lajos francia király, I. Miksa német-római császár, Katolikus Ferdinánd aragóniai király, I. Alfonz ferrarai herceg, III. Károly savoyai herceg és Francesco Gonzaga mantovai herceg megkötötték a Cambrai-i Liga nevű katonai-politikai szövetséget, amely a Velencei Köztársaság ellen irányult. Később csatlakozott II. Ulászló magyar király, VIII. Henrik angol király és a Svájci Államszövetség is. A szerződő felek megegyeztek Velence birtokainak felosztásáról. 1509-ben kitört a Cambrai-i Liga első háborúja. Kezdetben a liga csapatai sikereket értek el, de 1510-től Velence ügyes diplomáciai manőverek révén, kis területi engedmények árán egyenként kiegyezett a császárral, majd a pápával és Aragónia királyával is. A szerződő felek ellentmondó hatalmi igényei a cambrai-i liga széthullásához vezettek.

A Szent Liga létrehozása

II. Gyula pápát, aki korábbi szövetségesének, a Ferrarai Hercegségnek területére is pályázott, erősen aggasztotta Franciaország megnövekedett ereje, ezért Franciaország ellen fordult. Előbb (1510-ben) Velencével szövetkezett, majd 1511. október 4-én új francia-ellenes katonai szövetséget hozott létre, a Szent Ligát (Lega Santa). A Velencei Köztársaság mellé bevonta a spanyol királyságokat (Aragónia királya egyben a Nápolyi Királyság és a Szicíliai Királyság uralkodója is volt). Ugyanezen a napon írták alá a csatlakozást a pápa szövetségese, II. Ulászló magyar és cseh király képviselői is, mivel az országot a cambrai-i ligához fűződő kötelmek a pápa pártváltásával megszűntek.[1]

A Szent Ligához később csatlakozott VIII. Henrik angol király, aki első felesége, Aragóniai Katalin révén Katolikus Ferdinánd aragóniai király veje volt. 1511 novemberében VIII. Henrik, aki észak-franciaországi területek meghódítására készült, „egy füst alatt” külön katonai szövetséget is kötött Katolikus Ferdinánddal Franciaország ellen. Végül 1512 májusában csatlakozott a Habsburg-házi Miksa császár is, aki mindaddig névleg Franciaország szövetségese volt.[2]

E szövetség XII. Lajos francia király terjeszkedő politikája és általában az itáliai francia jelenlét ellen irányult. Kitűzött célja a franciák Itáliából való teljes kiűzése, és a Milánói Hercegségben a Sforzák hatalmának visszaállítása volt. (Milánót a franciák még 1499–1500-ban foglalták el, eltávolítva a Sforzákat. Ludovico il Moro herceget elfogták és haláláig francia várbörtönben tartották).

A Szent Liga háborúi és felbomlása

1511–12, a franciák kiűzése Milánóból és Itáliából

1510-ben váltakozó sikerrel folytak a harcok a pápai–velencei szövetség és XII. Lajos francia seregei között. 1511 közepére azonban már egész Romagna francia kézre került.

1512 áprilisában franciák megsemmisítő vereséget mértek a ligára a ravennai csatában, a harcban azonban elesett Gaston de Foix-Nemours francia főhadparancsnok, a király unokaöccse. A háború menete megfordult, a francia seregek dezorganizálódtak, nyár végére az Alpok mögé szorultak vissza, csak Genovát tudták megtartani. Őszre a liga helyreállította a Sforzák uralmát Milánóban és a Mediciekét Firenzében. A franciabarát Piero Soderinit erőszakkal távolították el Firenze éléről. A pápai állam megszerezte Bolognát, Parmát, Reggiót és Piacenzát.

1513 tavasza, velencei–francia szövetség

1513 februárjában II. Gyula pápa halálával a Szent Liga szétbomlott. Gyula utódja, a Medici-családból való X. Leó, saját családjának firenzei hatalmát veszélyben látva, felmondta II. Gyula Velence iránti elkötelezettségeit, és a franciák felé próbált orientálódni. Március 23-án Velence Franciaországgal szövetkezett, mert tervei összeütközésbe kerültek Miksa császár régi területi igényeivel. (Ez is oka volt a Medici-pápa döntésének, hogy kizárta Velencét a Szent Ligából). A velencei–francia szövetség Milánót bekerítéssel fenyegette. A liga többi tagja, a Habsburgok, a spanyolok, a milánói Sforzák és a svájci zsoldosok folytatták a háborút, VIII. Henrik Flandriában megtámadta Franciaországot. Június 13-án a novarai csatában a svájciak vereséget mértek XII. Lajos hadseregére, akik nem tudták visszaszerezni a Milánói Hercegséget.

A liga bukása: pápai–francia szövetség

Két évvel később, 1515. szeptember 14-én azonban az új francia király, I. Ferenc a marignanói csatában leverte a liga oldalán harcoló svájciakat és elfoglalta Milánót. X. Leó pápa, aki már 1514-ben mindkét hadviselő féllel titkos szerződéseket kötött, most közvetítőként lépett fel, és a győztesek oldalára manőverezte magát. A maradék ligának a kegyelemdöfést az 1515 októberében Viterbóban létrejött pápai–francia megegyezés adta. Decemberben a pápa és a király személyesen is találkozott Bolognában. Ottani megegyezésüket 1516. augusztus 18-án a bolognai konkordátumban foglalták össze.

1516. májusban az új spanyol király I. Károly és I. Ferenc szintén béketárgyalásokat kezdtek a pikárdiai Noyon-ban, és augusztus 13-án megkötötték a noyoni békeszerződést, amelyben Károly elállt nagyapjának, Miksa császárnak támogatásától. Végül decemberben Brüsszelben Miksa császár és VIII. Henrik angol király is aláírták a noyoni szerződést, ezzel lezárultak a Cambrai-i Liga és a Szent Liga háborúi.

X. Leó és I. Ferenc szövetsége 1521. tavaszáig tartott, ezekben az években az itáliai katonai–politikai folyamatok döntő tényezője maradt.

Jegyzetek

  1. Fraknói Vilmos: Magyarország és a cambrayi liga, 1509-1511. In.: Századok, 1882. 3. sz. 117-201. old.; 5. sz. 366-387. old.; 9. sz. 705-727 old.; 10. sz. 793-811 old.
  2. Kislexikon.hu (Pallas alapján) [Tiltott forrás?]

Irodalom

Kapcsolódó szócikkek