Bellariva, Corpolò, Marebello, Miramare di Rimini, Rivabella, Rivazzurra, San Fortunato, San Giuliano a Mare, San Vito, Santa Aquilina, Santa Giustina, Torre Pedrera, Viserba, Viserbella
Területe 134 km², Lakosainak száma 149 211 fő (2023. január 1.).[1].
Hagyományos iparágai a hajózás és a halászat és Riccione mellett a legnépszerűbb üdülőközpont az adriai riviérán.
Közigazgatásilag Rimini község része (olaszul frazioni): Bellariva, Corpolò, Marebello, Miramare di Rimini, Rivabella, Rivazzurra, San Fortunato, San Giuliano a Mare, San Vito, Santa Aquilina, Santa Giustina, Torre Pedrera, Viserba, Viserbella.
Rimini az Adriai-tenger partján, Emilia-Romagnarégió délkeleti részén fekszik. A város felett emelkedik a Covignano-domb, amely 152 méter magas.
A tengerpart látképe a kikötőbőlRimini tengerpartja télen
Rimini a San Marinóhoz legközelebb eső olasz város, amellyel egy, a második világháború után amerikai támogatással épített autóút köti össze. Az autóút az egykori Rimini-San Marino nemzetközi vasútvonal mentén épült, amelyet 1944-ben pusztított el a szövetségesek bombázása.
A rómaiak a Kr. e. 3. században alapították az Ariminus folyó (a mai Mareccha) torkolatánál Ariminum kolóniát. A régiót korábban már etruszkok, italicusumberek, görögök és gallok is lakták. Alapításakor a be-betörő gallok elleni erőd volt, illetve ugródeszkaként szolgált a rómaiak számára a Pó-síkság meghódításához. A gallok a Kr. e. 6. században foglalták el, Kr. e. 283-ban elszenvedett vereségük után visszakerült az umberekhez, majd Kr. e. 263-ban római kolónia lett, amely fontos szerepet játszott a gall háborúkban.
Fontos római utak találkoztak itt: a tengeri és folyami hajózás útvonalai, illetve a Közép-Itáliát az észak-itáliai adriai parttal összekötő Via Flaminia, az északnyugatra elhelyezkedő Placentia (a mai Piacenza) felé tartó Via Aemilia és az egyil Via Popilia, amely szintén észak felé tartott.
A várost nem kerülte el a Római Köztársaság polgárháborúja. Mariushoz, majd Julius Caesarhoz volt hű. Caesar, átkelve a Rubiconon, Rimini fórumán (főterén) mondott beszédet légiói katonáinak.
A város sok császárkori műemlékkel rendelkezik. Augustus diadalívet, Tiberius hidat és amfiteátrumot építtetett Riminiben. A San Stefano templom megépíttetése Galla Placidia nevéhez fűződik. Rimini korai keresztény központ is volt, az egyház 359-ben fontos zsinatot tartott a városban.
728-ban más városokkal együtt Liutprand lombard király foglalta el, de 735-ben ismét bizánci fennhatóság alá került. Kis Pippin frank uralkodó a Szentszéknek adományozta, a pápák és a császárok későbbi harcai közben azonban Rimini a császárok oldalán állt.
A 13. századot Riminiben a Bambacari és az Ansidei családok egymás elleni harca jellemezte. A 14. században önkormányzatot szerzett. Az ide települő vallásos rendek sok új konventet, templomot építettek, számos kiváló művésznek adva munkát. Giotto festészete inspirálta a 14. századi Rimini iskola létrejöttét.
A nemes családok versengéséből a Malatesták emelkedtek ki győztesként. Malatesta da Verucchio1239-ben a város podestàja, azaz feudális ura lett és családja megszakításokkal egészen 1528-ig uralta a várost.
Későbbi története
A 16. század elején Rimini, a pápai állam egyik városa, az apostoli legátus vezette önkormányzat vezetése alatt állt.
Gazdaság
Rimini tengerpart.
A rimini gazdaság húzóágazata az idegenforgalom, és az e köré kiépült szolgáltatóipar. Nagy jelentőséggel bírnak az itt megrendezésre kerülő konferenciák és vásárok, amelyeknek Olaszország egyik legnagyobb konferencia-és vásárközpontja, a Rimini Fiera és a Palazzo dei Congressi ad otthont.
Idegenforgalom
Rimini Európa legnagyobb üdülőközpontja.[forrás?] Tengerpartja igen széles, a víz pedig sekély, emiatt különösen alkalmas fürdőzésre.
Az első fürdőhelyet 1843-ban építették. A 19. század végén a Secolo című milánói napilap kijelentette, hogy Rimini strandjai az első számúak egész Olaszországban, mind az éghajlat, mind a partszakasz szépsége, mind a lakosok vendégszeretete miatt.
A tengerparton bicikliút is található, amely egy a jövőben valamennyi adria-parti településen áthaladó bicikliút, a Cicloviva adriatica egy szakasza.
a Strada Statale 16 AdriaticaPadovával és Otrantóval, valamint a közöttük elhelyezkedő valamennyi jelentős Adria-parti településsel köti össze, szakaszosan autópályaként is kiépült díjmentes főútvonal,
San Marino felé az SS72 részben autóútként működő 2x2 sávos főút köti össze.
A városban jól kiépített hálózatú és főidényben sűrűn közlekedő autóbusz hálózat működik. A parkolás az áprilistól szeptemberig tartó főidényben 0-24 órán át díjköteles.
Rimininek egy nemzetközi repülőtere van, amely a régióban a második legfontosabb: a Federico Fellini nemzetközi repülőtér. Eredetileg katonai repülőtér volt. A város közelében találjuk Forlì (kb. 60 km), Bologna és Ancona repterét is.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rimini című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rimini című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.svg){kind=small}
