A Bükki kultúra a közép-európai kora (kárpát-medencei középső) neolitikus kultúra-komplexum kései szakaszában, az i. e. 6. évezred végén az addigi nagyobb régészeti egységből vált ki.[1]
Négy korszakra osztható:
A korszak = ősi bükki kultúra
AB korszak = preklasszikus bükki kultúra
B korszak = klasszikus bükki kultúra
C korszak = fiatal bükki kultúra
A kultúra emberei obszidiánt bányásztak, feldolgozták, és kereskedtek vele. Folyómedrek teraszaira építették településeiket, és voltak magasabban fekvő településeik is. Gyakran választottak barlangokat lakhelyül. Az újkőkori Közép-Európában nekik volt a legfejlettebb a keramikájuk – nagyon vékony falú, alaposan kiégetett edényeket készítettek, sárga, fehér vagy piros díszítéssel ékesítették.
A Domica-barlang a bükki kultúra legfontosabb helyszíne, ezt az ott talált bőséges leletanyag bizonyítja.
A bükki kultúra hirtelen ért véget, ennek okai a mai napig vitatottak.
A mai Szlovákia keleti területén talált leleteket a zselízi kultúrába sorolják.
Magyarországi lelőhelyek
A mai Magyarország területén a Baradla-barlangban találták meg a bükki kultúra nyomait. A régészek csontvázakat, kőből és csontból készült eszközöket, valamint a barlangba épített cölöpkunyhók maradványait tárták fel. A halottakat arccal lefelé, behúzott térddel, kővel a tarkójukon temették. A bükki kultúrára jellemző gömbölyded cserépedényeiket korong nélkül készítették az itt élők, a vonaldíszeket pedig csontfésűvel karcolták beléjük, majd a rovátkákat festékfölddel színezték.[2]
A bükki kultúra elterjedési területe a Bükk hegységen kívül az Alföld északi szegélyén, különösen a folyók mentén gyakori, de jelentős településeit találjuk a Nyírségben is. E kultúra kisugárzása nyugat felé egészen a Duna vonaláig tart, délen pedig még a szerb területeken is észlelhető.
A kultúrában a vonaldíszes stílusjegyek lépnek fel. A Bükk hegységtől távolabbi területeken a vonaldíszes kerámia jut túlsúlyra (protobükknek nevezett anyag). Az Alföld északkeleti részén pedig a fiatalabb és az idősebb vonaldíszes kerámia teljesen összekevert stíluselemei az uralkodók. A tiszai kultúra és a bükki kultúra érintkezési zónájában gyakori a stíluskeveredés.
A bükki kultúra elsősorban a gazdagon díszített fazekastermékeiről ismert. Kelet-Szlovákia területén mintegy 120 lelőhelye van a kultúrának.
Az északi (Samborozec-csoport) és délkeleti (Szakálhát-csoport) hatásai jelentették a bükki kultúra végét, melynek Kisráska határában találták bizonyítékait. Ezek a leletek a poszt-bükki kultúra zempléni típusa elnevezést kapták.
↑SZILÁGYI V., T. BIRÓ K., CSENGERI P., S. KOÓS J., SZAKMÁNY GY., TÓTH M., TAUBALD H., ELŐZETES EREDMÉNYEK A BÜKKI KULTÚRA FINOMKERÁMIÁJÁNAK NYERSANYAG AZONOSÍTÁSI ÉS TECHNOLÓGIAI VIZSGÁLATÁBÓL, Archeometriai Műhely 2008/3.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bukovohorská kultúra című szlovák Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.