Bábony-kultúra

Bábony-kultúra
Korszakközépső őskőkor (középső paleolitikum)
Vezérleletekszakócák, kaparókések és a levél alakú eszközök

A Bábony-kultúra (vagy bábonyien kultúra) a középső paleolitikum egyik kultúrája Magyarországon.

Lelőhelyei, leletei

Lelőhelyei az Északi-középhegység területén találhatók, nevét Sajóbábonyról kapta, amelynek határában a Méhész-tetőn először tártak fel ilyen leletanyagot. A kultúra eszközeire a kétoldali (bifaciális) megmunkálás jellemző, amiben rokonságot mutat a Rajnától a Kaukázusig elterjedt Micoquien (kiejtése: mikokien) kultúrával. Jellegzetes szerszámtípusai a szakócák, kaparókések és a levél alakú eszközök. Valószínűleg a jégkor utolsó felmelegedése alatt és az azt követő eljegesedés elején élt (150-93 ezer évvel ezelőtt), s a Szeletien kultúra elődje volt.[1]

Kutatástörténet[2]

  • 1927: a névadó Sajóbábony-Méhésztető lelőhely felfedezése
  • 1974: T. Dobos Viola ásatása a névadó lelőhelyen
  • A kultúra leírása és monografikus feldolgozása Ringer Árpád érdeme.

Jegyzetek

Források

  1. ↑ Őskori emlékek és gyűjtemények Magyarországon. Archeolinguia. 2008. Szerk.: Jerem Erzsébet, Mester Zsolt. 233. o.
  2. ↑ Magyarország a XX. században. Szerk.: Kolléga Tarsoly István. Ősrégészet. (szerző: Ilon Gábor) http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/1320.html