A Bükk-vidék döntő többségét az Északi-középhegység nagyobb részétől eltérően nem vulkanikus, hanem tengeri üledékes kőzetek építik fel. Legmagasabb részén, a Bükk-fennsíkon a földtörténeti középkorban ülepedett karbonátos kőzetek (dolomit, mészkő) bukkannak felszínre. A fennsíkot, amelyet „köveknek” nevezett meredek sziklaszirtek ölelnek körül, a Garadna-patak két részre, Nagy- és Kis-fennsíkra bontja.
Az agyagpala környezetből markánsan kiemelkedő „kövek”:
Déli-Bükk: Imó-kő, Fehér-kő, ill.
Északi-Bükk: Odvas-, Látó-, Örvény- (773 m), Pes-, Tar- és Buzgókő stb.
Ablakoskő: Hatalmas mészkőborda „ablakkal” az Ablakoskő-völgyben
Istállós-kő: A Bükk-vidék második legmagasabb csúcsa (959 m). A csúcs alatt nyílik az ősember-leleteiről nevezetes Istállós-kői-barlang bejárata. Az itt kiásott mintegy harmincezer éves, 80 mázsás őskori tűzhelyet a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki számos kőeszköz társaságában.
A csúcsok többségén áthalad az Országos Kéktúra. A mészkőfelszíneken, illetve alattuk változatos karsztformák (barlangok, töbrök, víznyelők, zsombolyok, karrmezők, ördögszántások stb.) alakultak ki. A hegyek lábánál a karsztforrások vizéből mésztufa-képződmények váltak ki. Jellemzők a bércek és a szurdokvölgyek.
Forrásai, patakjai bővizűek. A vidék nevezetessége a Szalajka-patak mésztufa gátakon 17 méter magasról aláhulló Fátyol-vízesése.
Az ország legnagyobb hegyvidéki, erdős nemzeti parkjának létrehozását főleg a névadó hegység földtani viszonyai indokolták. A földtörténeti ókor és középkor változatos tengeri üledékei gyűrődtek itt fel. A változatos kőzeteken sokféle talaj alakult ki. A változatos felszíni formák miatt kialakult, egyedi mikroklímájú élőhelyeken egymás közelében nőnek a sajátos kárpáti, mediterrán és a magashegyi jellegű fajok, köztük az elmúlt korok számos maradványfaja.
Növényzete
Légybangó (Ophrys insctifera)
A park 94 %-át erdő borítja. A legnagyobb területen cseres–tölgyes nő. A magasabb régiókban ezt gyertyános–tölgyes, majd kb. 400 méter fölött hegyvidéki bükkös váltja fel. A BNP egyik legérdekesebb helye az Őserdő, melynek legöregebb bükkfái már több mint 200 évesek. Területén több mint 150 éve nem végeznek erdőművelési tevékenységet, sőt, a túrázókat is kitiltották onnan néhány éve, mert szemeteltek és rongálták a parkot. (Régen jelölt turistaút haladt keresztül rajta, az elkerítés óta jelentős kerülővel és kaptatóval kerülhető meg. A hegységben valamennyi fenyves extrazonális helyzetben telepített erdő.
A növényvilág a fennsík töbreiben kialakult réteken a legváltozatosabb. Olyan ritkaságok élnek itt, mint a tüzes liliom (tűzliliom, Lilium bulbiferum), a karcsú- (Aconitum variegatum subsp. gracile) és a moldvai sisakvirág(Aconitum moldavicum), a sárga ibolya(Viola biflora), valamint az északi sárkányfű(Dracocephalum ruyschiana). A legeltetett hegyi rétek jellegzetes ékessége a nemzeti park emblémájában is szereplő szártalan bábakalács(Carlina acaulis).
Az orchideák közül a legféltettebb a Boldogasszony papucsa (erdei papucskosbor, rigópohár, Cypripedium calceolus). A parkban 53 orchidea faj él, egyebek közt:
Fokozott védelmet élveznek a meredek, északi, sziklás dolomit-mészkő oldalakon, törmeléklejtőkön kialakult, rosszul záródó, letörpült, göcsörtös fákból álló sziklai bükkösök, amelyek számos növényritkaságnak és jégkorszaki maradványfajnak adnak otthont. A Boldogasszony papucsa hazai fennmaradása szempontjából kiemelkedően fontos a Bükk sziklai bükköseinek és tölgyeseinek megóvása. A legmeredekebb nyugati sziklaoldalakon alhavasi maradványfajokban kivételesen gazdag hársas–berkenyés reliktum erdő nő. Az alacsonyabb térszínek az ugyancsak reliktum jellegű dolomittölgyes.
A Bükkben sokkal kevesebb a dolomit, mint a mészkő, de az ezen kialakult sziklagyepek kivételesen fontosak. Legértékesebb társulása a tarka nyúlfarkfüves sziklagyep, amelynek csak egyetlen előfordulása ismert a hegységben. Itt gyepalkotó a tarka nyúlfarkfű és a tarka nádtippan(Calamagrostis varia), amelyek mellett a szárazabb, napsütötte részeken jelenik meg a lappangó sás(Carex humilis). Az északnyugatnak lejtő gyepek ritka orchideája a légybangó(Ophrys insctifera), a sokszor rovarutánzó orchideáknak nevezett bangó nemzetség egyik legkisebb és legészakabbra hatoló képviselője. Ugyancsak különleges az apró rózsaszín virágú illatos bibircsvirág(Gymnadenia odoratissima).
A jégkorszak utáni hideg, kontinentális idők tanúja a hazánkban már csak a Bükki Nemzeti Parkban megtalálható poloskavész. Magyarországon egyedül a Bükk-fennsík oldalain nyílik a kék virágú északi sárkányfű, amelynek jellegzetes formájú virágja Linnét egy sárkány fejére emlékeztette.
A déli meredek oldalak gyorsan felmelegedő erdeiben, gyepjein a melegebb időszakok növényei is menedéket találtak. Közéjük tartozik a cserszömörce, amely ősszel vérvörösre színeződő leveleivel lángba borítja a hegyoldalakat.
A Bükk-vidék legeldugottabb zugaiban élnek azok a reliktum állatfajok is, amelyek a jégkorszak mostoha körülményeihez alkalmazkodtak. Az alpesi gőte bükki alfaja a Bükk-fennsíkon és az Észak-Bükk völgyeiben él az erdei tavacskákban, forrásokban, gyakran a mélyebb vizű pocsolyákban. A kárpáti havasokat idézi a nagy termetű kék meztelen csiga.
A Bükk-vidéken legalább 22 ezer állatfaj ismert. A száraz, meleg hegyoldalak déli gyepjein él a fűrészlábú szöcske. Hasonló élőhelyeken találjuk az apró pannon gyíkot. A meleg tölgyesek, bokorerdők változatos rovarai közül talán a lepkék a leglátványosabbak. Néha éppen a kis, jelentéktelen külsejű fajok a legértékesebbek, hiszen egyesek elterjedésének súlypontja tőlünk délre esik, mások pedig élőhelyeik eltűnése miatt szerte Európában visszaszorulnak.
A Bükk-vidék féltett madártani ritkasága a kerecsensólyom, melynek sikeres elterjedéséhez a csaknem két évtizede kezdett, komplex védőprogram teremtette meg a feltételeket. A sziklákon és a felhagyott kőbányákban helyenként még megtalálható a kövirigó(Monticola saxatilis) és e volt bányákban költ az uhu(Bubo bubo) is. Kiemelkedő zoológiai értékűek a veszélyeztetett, egyedi védelmet igénylő nappali ragadozó madarak, mint a parlagi sas, a békászó sas és a kígyászölyv(Circaetus gallicus). Az állatvilág barlangok világhírű ritkaságaira példa a hosszúszárnyú denevér(Miniopterus schreibersii), amely kizárólag barlangokban szaporodik és telel.
Történelmi emlékek
Ember már jóval az időszámítás előtt is élt a hegységben. A régészek több barlangban megtalálták a neandervölgyi ember eszközeit, csontmaradványait is. A hegycsúcsokon avar sáncok, várak falainak maradványai láthatók.
A vadászatot és a gyűjtögetést idővel a nagy mésztartalmú kőzetek bányászata és a mészégetés váltotta fel. Az összefüggő erdőségekben kitermelt fa lett a szénégetés alapja, a massákban pedig fémeket olvasztottak. A fahamut a hutákban hasznosították a káliüveg gyártásához — ez utóbbin alapult az üvegmívesség.
A Diósgyőri vár a 12. századi vár helyén épült a 14–15. században egy gótikus vár, amit 16. században megerősítettek. A királynék egyik váraként Nagy Lajos uralkodása alatt élte fénykorát. Ma az ország egyik legjelentősebb műemléke. A 2500 négyzetméter alapterületű palota valaha mintegy 50 helyiséget magában foglaló, vastag falú épületéből csak négy magas torony és az őket összekötő épületszárnyak földszintje áll, néhol az emelet romjaival. A kazamatában rendezték be Közép-Európa legtöbb bábut felvonultató panoptikumát, amelyben hat életkép mutatja be a 14. századi középkori életet. Egy régi kemencét rekonstruáltak.
Fontos kulturális helyszín: évtizedek óta otthona többek között a Dixieland Fesztiválnak, a Kaláka Nemzetközi Folkfesztiválnak, a várjátékoknak, a Történelmi Forgatagnak, színházi és operaelőadásoknak, a Várszínházi estéknek és már a Miskolci Operafesztiválnak is ez az egyik játszóhelye.
Lillafüred a Garadna és a Szinva összefolyásánál létrehozott Hámori-tó partján épült üdülőhely. A Bükk-vidék egyik legfestőibb pontjához Diósgyőrből a Szinva szurdokvölgyében juthatunk el.
Turistáknak kiépített cseppkőbarlangja a Szent István-barlang. Az Anna-mésztufabarlang igazi különlegesség, hiszen az egész világon összesen hat ilyen típusú barlang látogatható. A Lillafüredi Palotaszálló függőkertjén át közelíthető meg a tavat elrekesztő gát vízesése. Az üdülőhelyen áthalad a Lillafüredi Állami Erdei Vasút — ezen épült Magyarország legmagasabb és leghosszabb erdei kisvasúti hídja. Lillafüredtől néhány kilométere 1932 óta működik egy pisztrángkeltető. Az őshonos sebes pisztrángot Magyarországon csak itt tenyésztik nagyobb tételben.
Szilvásvárad a Bükki Nemzeti Park egyik legkedveltebb kirándulóhelye. Nyáron kisvasúttal is végigutazható az öt kilométer hosszú Szalajka-völgy, benne a Fátyol-vízesés tizenhét méter magas lépcsősorával. A Szabadtéri Erdei Múzeum az egykor a völgyben lakó szénégetők életébe nyújt betekintést. A Szalajka-forrástól gyalog is elérhető az istállóskői ősemberbarlang. A Lipicai Lótenyésztés Történeti Kiállítás a közeli Csipkéskúton legelő lipicai lovakat és a ménesük történetét mutatja be. Az őspark közepén áll az egykori Erdődy-Pallavicini-kastély. A lovaspályán szeptemberben fogat- és hajtóversenyt, lovasbemutatót tartanak.
A tájvédelmi körzet az Upponyi-hegységben van; a védelmet a víztározó érdemelte ki. Fokozottan védett az Upponyi-szoros és — az ivóvíz tisztaságának megőrzése érdekében — a Lázbérci-víztározó és annak parti sávja. Az 1967–1969 között létesült, 6,2 millió köbméter víz befogadására alkalmas mesterséges tó fontos szerepet játszik Ózd és Kazincbarcika, valamint több falu vízellátásában. A tó belső védőövezete egy 20 méter széles parti sáv. Ezt egy 100 méter széles külső védőövezet veszi körül.
A 141 hektáros körzetet 1987-ben hozták létre. A várat és az ófalut 1987-ben vették fel az UNESCOvilágörökség listájára. A környező terület természetvédelmi oltalom alatt áll. A vár körüli tanösvény a terület kulturális és természeti értékeit mutatja be.
Az 11 862,7 hektáros körzetet az 5/1985. (XI. 22.) OKTH rendelkezés létesítette a Mátra középső és nyugati részén, Kisnána, Domoszló, Markaz, Gyöngyös, Gyöngyössolymos, Parádsasvár, Recsk, Mátraszentimre, Hasznos és Bátonyterenye között. Két különálló, országos jelentőségű természetvédelmi területből áll, ezek a gyöngyösi Sár-hegy és a siroki Nyírjes-tó. A védetté nyilvánításának célja a földtani értékek és a felszínformák, a felszíni vizek, növény- és állatfajok, a természetes növénytársulások, a természetszerű erdők megóvása és fenntartása, az ember felüdülését szolgáló természeti környezet fenntartása.
A Borsodi Mezőség átmenet az Alföld és a Bükk-vidék hegyei között. Arculatát a Tisza és mellékvizei, valamint az itt pásztorkodó emberek alakították ki. A védetté nyilvánítás célja a még háborítatlan sztyepprétek fajgazdag növény- és állatvilága mellett a túzok természetes pusztai környezetének védelme, a tájkép és a kultúrtörténeti értékek megőrzése.
A tájvédelmi körzet 6709 hektáros területéből 447 hektár szigorúan védett. A védetté nyilvánításhoz több kisebb természetvédelmi területet vontak itt össze: Salgó vára, a Szilvás-kő, a Kercseg-völgy, a Földház-tető, a Gortva-völgy, a Bárna-patak és a Zagyva forrásvidéke korábban külön-külön volt védett. A nógrád–gömöri-bazaltvidéken több mint 100 egykori bazaltvulkánjának többsége Szlovákiában található. A Medves-fennsík a Nógrádi-medence legszebb vulkáni kiemelkedése, amelynek meredek gerinceit mély völgyek tagolják. A csúcsok anyaga oszlopos bazalt; a leglátványosabbak a Szilvás-kő orgonasípokra emlékeztető bazaltoszlopai.
A Keleti-Cserhát dombvidéke hazánk leginkább lepusztult, legváltozatosabb felszínű egykori hegysége. Főleg a vonulatok gerincein négy piroxén-andezit változatot különítenek el, főleg ezek agglomerátumait és tufáit. Itt írták le hazánkban a legteljesebben kifejlődött miocén rétegsort, ez a harmadidőszaki képződmények tanulmányozására legkedvezőbb terep. A Keleti-Cserhátban az alábbi Natura 2000 területeket jelölték ki:
Törzsterülete Füzesabony, Kisköre, Poroszló és Jászapáti között, tehát a Tisza-völgy és a Mátra között van. A Tisza-tótól keletre hét kisebb, különálló mozaikos rész csatlakozik hozzá. A TK teljes területe 8199 hektár. Szabadon látogatható.
