PROFILPELAJAR.COM

Fehérhátú fakopáncs
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Coraciimorphae;
Csoport:	Eucavitaves;
Csoport:	Cavitaves;
Rend:	Harkályalakúak (Piciformes);
Alrend:	Pici;
Alrendág:	Picides;
Család:	Harkályfélék (Picidae);
Alcsalád:	Harkályformák (Picinae);
Nemzetség:	Dendropicini;
Nem:	Dendrocopos; Koch, 1816
Faj:	D. leucotos;
Tudományos név
	Dendrocopos leucotos; (Bechstein, 1802)
Szinonimák
	Fehérhátú harkály;
Elterjedés
	A világszintű elterjedési területe
	Elterjedési területe Európában és Nyugat-Ázsiában
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehérhátú fakopáncs témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérhátú fakopáncs témájú médiaállományokat és Fehérhátú fakopáncs témájú kategóriát.

A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Johann Matthäus Bechstein német ornitológus írta le 1802-ben, a Picus nembe Picus leucotos néven.^[3]

Alfajai

Dendrocopos leucotos leucotos (Bechstein, 1802) - az alapfaj a legnagyobb elterjedésű alfaj, elterjedési területe Európa északi és keleti részétől széles sávban egészen Kelet-Szibériáig tart, előfordul továbbá a Koreai-félszigeten és Szahalin szigetén is.
Dendrocopos leucotos lilfordi (Sharpe & Dresser, 1871) - Európa déli területein honos, a Pireneusoktól a Kis-ázsiai-félszigetig, továbbá a Kaukázus vidékén is él.
Dendrocopos leucotos tangi (Cheng, 1956) - Szecsuan tartomány Kína nyugati részén.
Dendrocopos leucotos subcirris (Stejneger, 1886) - Hokkaidó szigete (Japán)
Dendrocopos leucotos stejnegeri (Kuroda, 1921) - Honsú északi része (Japán)
Dendrocopos leucotos namiyei (Stejneger, 1886) - Honsú déli része, Kjúsú, Sikoku (Japán) és a Csedzsu-sziget (Dél-Korea)
Dendrocopos leucotos takahashii (Kuroda & Mori, 1920) - Ullung-sziget (Dél-Korea)
Dendrocopos leucotos fohkiensis (Buturlin, 1908) - hegyvidéki területek Fucsien tartományban (Délkelet-Kína)
Dendrocopos leucotos insularis (Gould, 1863) - Tajvan
Dendrocopos leucotos quelpartensis (Kuroda & Mori, 1918)
Dendrocopos leucotos uralensis (Malherbe, 1860)

A korábban alfajnak vélt Dendrocopos leucotos owstoni-t, manapság önálló fajként tartják számon, amami fakopáncs (Dendrocopos owstoni) Ogawa, 1905 név alatt.^[4]^[5] Viszont mások még annak vélik.^[6]

Előfordulása

Európában és Ázsia egy részén honos. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.^[7]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelő. Az öreg bükkösökben fordul elő. Április-májusban költ.^[8]

Megjelenése

Testhossza 24–26 centiméter, szárnyának fesztávolsága 38–40 centiméter, testtömege pedig 100–112 gramm.^[8] A hím sapkája vörös, a tojóé fekete. Hátán fehér folt van, szárnyfedői csíkozottak.

Életmódja

Rovarokkal táplálkozik, melyeket a fák kérgén keresgél.^[8]

Szaporodása

Magányos fészkelő. Zárt, öreg bükkösökben, korhadó, taplós fába, saját maga által vájt odúja csupasz aljzatára rakja 4-6 tojását, melyen 14-16 napig kotlik. Fiókái fészeklakók, 27-28 napos korukban repülnek ki.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy, viszont csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[7] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 250 000 forint.^[8]