Búbos lonc
|
|
Virágai
|
Rendszertani besorolás
|
|
Tudományos név
|
Lonicera periclymenum L. (1753)
|
Szinonimák
|
- Caprifolium distinctum Moench
- Caprifolium germanicum Röhl.
- Caprifolium periclymenum Delarbre
- Caprifolium quercifolium Meigen
- Caprifolium semperflorens Dippel
- Euchylia verticillata Dulac
|
Elterjedés
|
Elterjedési területe
|
Hivatkozások
|
|
A búbos lonc (Lonicera periclymenum) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
A búbos lonc Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, egészen Svédország déli részéig megtalálható. Az afrikai Marokkóban is őshonos. Magyarországon nem őshonos, de régóta ültetett díszcserje.
Alfajai
- Lonicera periclymenum subsp. hispanicum
- Lonicera periclymenum subsp. periclymenum
Megjelenése
A búbos lonc 4-5 méterre is felkapaszkodó kúszócserje. Jobbra csavarodó ágai kopaszok, gyéren vagy mirigyesen szőrösek. A levelek átellenesen állnak, 9 centiméter hosszúak és 5 centiméter szélesek, hosszúkásak vagy elliptikusak. Csúcsuk tompa vagy hegyes, színük felül sötétzöld, fonákjuk kékesen hamvas, a fiatal levelek gyengén szőrösek. A virágok ötcimpájúak, nagyok, kellemes illatúak, sárgásfehérek vagy sárgák, gyakran bíborpirossal futtatottak.
Életmódja
A búbos lonc élőhelye erdők széle, cserjések, bokros lejtők és napfényes erdők.
A virágzási ideje május–június között van, ritkán szeptemberig tarthat a virágzás.
A borostyán és az iszalag mellett Európa harmadik legjellegzetesebb liánnövénye.
Képek
-
a növény
-
-
virágai
-
különböző
-
-
színekben
-
levele felülről
-
és alulról
-
termései
-
indái
-
rajzok a növényről
-
Források