A budapesti iskola, más néven Lukács-iskola filozófusok, gondolkodók Lukács György köré csoportosult köre volt az 1960–70-es években. Az iskolához tartozott többek között Fehér Ferenc, Heller Ágnes, Márkus György, Vajda Mihály. Tágabban véve ide sorolható még Almási Miklós és Hermann István is.

Az ő tanítványaikat nevezték később Lukács-óvodának, köztük több későbbi politikussal (pl. Kis János, Bence György, Ludassy Mária, Radnóti Sándor), akik már a későbbi demokratikus ellenzékhez tartoztak.

Az iskola a Kádár-rendszerben ellenzékinek számított, és kapcsolódott a demokratikus ellenzékhez is. Tagjait megfigyelték, zaklatták, végül az úgynevezett filozófusper (1973) során lényegileg felszámolták, több egykori tagja külföldre kényszerült, pl. Heller, illetve Mészáros István vagy Krassó György is.

Heller Ágnes később így nyilatkozott az iskoláról:

A budapesti iskola több volt baráti körnél. Egy Lukács köré csoportosult filozófiai kör volt, egymás munkáit olvastuk, személyes barátságokat kötöttünk. Életemből 10-14 évet töltöttem ebben a körben. De vége kellett hogy legyen, hiszen minden iskola elpusztul.^[1]

• Tanulmány az iskoláról a Hídban
• Interjú Heller Ágnessel az iskoláról
• Vajda Mihály írása az iskoláról
• Vajda Mihály Heller Ágnesről, információkkal az iskola kapcsán is

• Fejezetek századunk magyar filozófiájából. Lukács György és a budapesti iskola; összeáll. Csáki Lajos; Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Bp., 1991
• A Budapesti Iskola. Tanulmányok Lukács Györgyről, 1-2.; T-Twins–Lukács Archívum, Bp., 1995–1997
• Miklós György: A megfojtott reneszánsz, 1-3.; Kalopress, Kalocsa, 2011
  • 1. Olvasókönyv a Budapesti Iskola tanulmányozásához