Heller Ágnes (Ágnes Heller)
Az Ünnepi Könyvhéten, 2015
Született	Heller Ágnes 1929. május 12. Budapest
Elhunyt	2019. július 19.[1] (90 évesen) Balatonalmádi
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Hermann István (1949–) Fehér Ferenc
Foglalkozása	filozófus egyetemi tanár MTA-tag
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1947–1951, filozófia)
Kitüntetései	a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal Hannah Arendt-díj (1995)[2] Széchenyi-díj (1995) a Buenos Aires-i Egyetem díszdoktora (1997) Budapest díszpolgára (2008) Goethe-érem (2010)[3] Concordia Prize (2012) Carl von Ossietzky Prize (2012) az Innsbrucki Egyetem díszdoktora (2015) Manès Sperber-díj (2017)[4]
Halál oka	fulladás
Sírhelye	Kozma utcai izraelita temető
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Nyugati filozófia XXI. század
Iskola/Irányzat	budapesti iskola
Érdeklődés	etika, történelemfilozófia
Akik hatottak rá	Lukács György, Sören Kierkegaard
IMDb MTMT MTA
A Wikimédia Commons tartalmaz Heller Ágnes témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Heller Ágnes (Budapest, 1929. május 12. – Balatonalmádi, 2019. július 19.) Széchenyi-díjas magyar filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fehér Ferenc filozófus özvegye, fiuk Fehér György (1964–).^[5] Első férje Hermann István volt, lányuk Hermann Zsuzsa (1952–).^[6] Kutatási területe az etika, az esztétika, a történet- és kultúrfilozófia, valamint a filozófiai antropológia kérdései voltak. A budapesti iskola egyik jelentős személyisége volt. 1986-tól 25 éven át tanított New Yorkban a New School for Social Research egyetemen.^[7]

Zsidó származású polgári családban született. Nagynénje Meller Rózsi,^[8] anyai nagyapján keresztül Auer Lipót távolabbi rokona, Ligeti György zeneszerző másod-unokatestvére.^[9] A szigorodó zsidótörvények ellehetetlenítették a család életét, 15 éves korában kezdődtek a deportálások, számos családtagját, barátját elveszítette; az ösztönei és a véletlenek folytán menekült meg. A háború befejeződése után Budapesten ugyan visszakapták Falk Miksa utcai lakásukat, de éhezésben és nyomorban éltek édesanyjával.^[10]

Az éhezés elől édesanyja beadta a szegedi zsidó árvaházba, s ott ismerkedett meg a cionista mozgalom képviselőivel.^[11]

A cionista mozgalomban aktív szerepet töltött be, több cionista táborban volt, és cionista tüntetéseken vett részt. Gondolkodott azon, hogy kivándorol Izraelbe, de ettől elállt. Harcolt az ellen a nézet ellen, hogy a „kommunisták a cionizmust nacionalista ideológiának tekintették.” Önéletírása szerint, melyet Kőbányai János, a Múlt és Jövő folyóirat szerkesztője riportkönyvben dolgozott fel – A bicikliző majom – két évig volt a cionista világmozgalom tagja.

A cionizmussal való szakítása jeléül is 1948-ban férjével, Hermann Istvánnal együtt belépett a kommunista pártba.^[12]

Interjúregényéből, A bicikliző majomból idézi Kőbányai János a következő filozófiai gondolatokat:

„Istent a másik oldalról sem lehet belekeverni a holocaust magyarázatába vagy értelmezésébe. Ha belekeverem: úgy kell gondolnom, hogy a holocaust Isten büntetése volt a bűneinkért. Megváltás az asszimilációtól. Ha nincs holocaust, a zsidóság eltűnik. De Isten meg akarta menteni a zsidóságot, nem elveszejteni. Azzal, hogy ránk küldte Adolf Hitlert, menekült meg a zsidóság. Ettől nem asszimilálódott egészen. Ez istenkáromlás. Amit nem lehet megmagyarázni, arról legjobb, ha hallgat az ember.”^[13]

Felsőfokú tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen magyar–filozófia szakon 1947-től 1951-ig. 1951-ben nyert magyar–filozófia szakos középiskolai tanári oklevelet.

A budapesti iskola^[14] megalapítójának, Lukács Györgynek tanítványa lett az ELTE Filozófia Tanszéken. Politikai okokból mindkettőjüket eltávolították 1958-ban, 1958–1963 között Heller középiskolában tanított. 1963 és 1973 között az MTA Szociológiai Kutatócsoportban dolgozott. 1955-ben megszerezte a kandidátusi, 1968-ban pedig a filozófia tudományok doktora (DSc) fokozatot. A gondolkodás szabadságának korabeli erős korlátait nem tudta elfogadni, ezért megfosztották állásától. Pár évig fordításokat vállalt, abból tartotta fenn magát, majd 1977-ben hosszú „tanulmányútra” indult, azaz emigrációba vonult.

Tanított a berlini egyetemen, a melbourne-i La Trobe Egyetemen, a torinói egyetemen, a São Pauló-i egyetemen, végül New Yorkban (New York, New School for Social Research) kapott katedrát, 1986-ban. Ez utóbbi állását még az 1990-es évek elején is fenntartotta, de közben, 1990-től már hazajárt filozófiai előadásokat tartani a szegedi József Attila Tudományegyetemre (1994–) és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre. 1995-ben habilitált. 1995-től 1999-ig, nyugdíjazásáig az ELTE Esztétika Tanszékén tanított. Hazajövetelekor megválasztották az MTA levelező- (1990), majd rendes (1995) tagjának. Mind a tudományos, mind a politikai és kulturális életnek aktív szereplője maradt. 2010-től professor emeritaként ismét tanított az ELTE Esztétika Tanszékén.

2019. július 19-én a balatonalmádi strandról úszni ment, ám a parton hiába várták az ismerősei, nem tért vissza. Pár órával később a rendőrség is megerősítette a hírt, miszerint a 90 éves filozófusnő a Balatonba fulladt. Július 29-én helyezték végső nyugalomra a Kozma utcai izraelita temetőben.^[15]

• Az 1957-ben megjelent, Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában című tanulmányában megbélyegezte Kosztolányi Dezső munkásságát, kimutatta benne a dekadens polgári erkölcs megnyilvánulási formáit. A hanyatló erkölcsű, dekadens, nihilista polgári osztály írójának nevezi.^[16][17] Könyvével sokat ártott Kosztolányi megítélésének. Heller azonban évtizedekkel később már nem vállalta a Kádár-korszak hajnalán született művét.^[18]
• Ungvári Tamás szerint Heller Ágnes korábbi marxista ideológiájától és politikai állásfoglalásaitól hiába próbál szabadulni, az akkori és a mai kor szellemében újra kiadni korábbi művét (kigyomlálva a Marx-idézeteket), nincs két Heller. Az akkori nemzedék arroganciájának példájaként feleleveníti, hogy mindenhez értett: Arisztotelészről és klasszika-filológiai kérdésekről úgy írt, hogy nem is tudott görögül. Emiatt még az Akadémia is bírálta.^[19]
• 2011 elején a Magyar Nemzet cikksorozatban foglalkozott egy korábbi, Heller témavezetésével az NKTH-hoz 57 millió forint értékben beadott pályázattal, Heller Ágnes azonban visszautasította a szerinte politikai vádakat.^[20] A Magyar Filozófiai Társaság elnöksége állásfoglalásban tiltakozott a filozófusok meghurcolása ellen,^[21] és több konzervatív tudós is megszólalt a szóban forgó filozófusok védelmében.^[22] Az ügyben Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján nyomozás zajlott.^{[23][24][25][26][27]} A nyomozást bűncselekmény hiányában 2012 májusában megszüntették.^[28][29][30]
• 2011 márciusában rövid előadást tartott az Európai Parlamentben. Az előadás egy momentuma (Heller Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő felvetésére kijelentette,^[31] hogy 2006 októberében „no one was shot, no one was tortured” – „senkit sem lőttek le, senkit sem kínoztak meg” vagy „senkit sem lőttek meg, senkit sem kínoztak meg”) a kétértelműsége miatt újabb felháborodást keltett a magyarországi közvéleményben.^[32][33][34]
• A Hankiss Ágnes által a Magyar Országos Levéltárban felfedezett és közzétett levélben, amelyet Heller a Magyar Szocialista Munkáspártnak írt 1959-ben, elítélte az 1956-os „ellenforradalmat”, és helyeselte annak leverését.^[35] Heller nem tagadta, hogy sor került a levél megírására, azonban kijelentette, hogy legnagyobb részét az azóta már elhunyt első férje, Hermann István hamisította.^[36]

• Heller Ágnes és Jutta Hausmann disputája a Genezisről – Asztali beszélgetések...1 – Öt párbeszéd szerk.: Galambos Ádám, Budapest: Luther Kiadó, 2008
• Csepregi András, Fabiny Tamás, Heller Ágnes és Jókai Anna disputája a Honnan jövünk, kik vagyunk, hová megyünk kérdéséről – * Asztali beszélgetések...2 – A csendesség felé szerk.: Galambos Ádám, Budapest: Luther Kiadó, 2008
• Rózsa Erzsébet: Se félelem, se keserűség. Beszélgetések Heller Ágnessel; Jelenkor, Pécs, 2009
• Krízis & katarzis. Beszélgetések. Bagdy Emőke, Bihari Mihály, Bod Péter Ákos, Heller Ágnes, Illéssy János, Kéri László, Korzenszky Richárd, Lévay Miklós, Oberfrank Ferenc; riporter Erdélyi András; Harmat, Bp., 2009
• A véletlen értéke. Heller Ágnes életéről és koráról; riporter Georg Hauptfeld, ford. Bartók Imre; Noran Libro, Bp., 2019 (Heller Ágnes életműsorozat)
• Beszélgetések a baloldaliságról Heller Ágnessel és Tamás Gáspár Miklóssal; riporter Révai Gábor; Libri, Bp., 2019

• Magyar Filozófiai Szemle (Budapest) szerkesztője (1956)
• Thani Eleven (Melbourne), szerk. bizottsági tag
• A Magyar Tudományos Akadémia Tudományetikai Bizottságának és a Filozófiai és Történettudományok Osztálya Filozófiai Bizottságának tagja

• Collège International de Philosophie (Párizs)
• International Society of the Sociology of Knowledge
• Société Européenne de Culture (Velence)
• Magyar Filozófiai Társaság

• Lessing-díj, Hamburg (1981)
• Kitűnő oktató (1990)
• Hannah Arendt professor of Philosophy, Bréma, (1995)
• Széchenyi-díj (1995) – Tudományos munkássága elismeréseként
• Díszdoktor, Melbourne, (1996)
• Díszdoktor, Buenos Aires, (1997)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004)
• Európai Parlament Olasz Szekciója kitüntetése (2004)
• Firenze város kitüntetése (2004)
• Pro Scientia aranyérem (2005)
• Sonning-díj (2006)
• Hermann Cohen-díj (2007)
• Víg Monika-díj (2007)
• Mazsike Várhegyi György-díj (2007)
• Budapest díszpolgára (2008)
• Goethe-érem (2010)
• MSZP Közéleti díj (2011)
• Concordia-díj, Bécs (2012)
• Carl von Ossietzky-díj (2012)
• Díszdoktor, Innsbrucki Egyetem, (2015)
• Manès Sperber-díj (2018)^[37]
• Friedrich Nietzsche-díj (posztumusz) (2019)^[38]

• Szegedi egyetemi almanach : 1921–1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Heller Ágnes lásd 131. p. ISBN 963-482-037-9
• Ki kicsoda 2000 : Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza. 1. köt. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, Greger–Biográf, 1999. Heller Ágnes lásd 676. p.
• Giampiero Stabile: Soggetti e bisogni. Saggi su Ágnes Heller e la teoria dei bisogni; La Nuova Italia, Firenze, 1979 (Quaderni aut aut)
• Reiner Ruffing: Agnes Heller. Pluralität und Moral; Leske + Budrich, Opladen, 1992
• Rózsa Erzsébet: Heller Ágnes, a fronézis filozófusa; Osiris, Bp., 1997 (Horror metaphysicae)
• Diotíma. Heller Ágnes 70. születésnapjára; szerk. Kardos András, Radnóti Sándor, Vajda Mihály; Osiris–Gond, Bp., 1999
• Agnes Heller and the Budapest School. A bibliography; comp. Joan Nordquist; Reference and Research Services, Santa Cruz, 2000 (Social theory: a bibliographic series, 59.)
• John Grumley: Agnes Heller, a moralist in the vortex of history; Pluto Press, London–Ann Arbor, 2005
• Ethics and heritage. Essays on the philosophy of Ágnes Heller; szerk. Boros János, Vajda Mihály; Brambauer, Pécs, 2007 (Kortárs magyar filozófusok)
• Engaging Agnes Heller. A critical companion; szerk. Katie Terezakis; Lexington Books, Lanham MD, 2009 (Lexington books)

• Heller Ágnes a New York-i magyar kulturális évad testületében, 2007
• Heller Ágnes önéletrajza
• Heller Ágnes a Mindentudás Egyetemén
• Heller Ágnes: 1968
• Gábor György emlékezik rá
• Riport-műsor
• Heller Ágnes: Elmélkedés a hiszékenységről, 1997.
• Heller Ágnes a MAZSIKE (Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) honlapján
• ATC Classic-interjú
• Szarvas István: A filozófia (bölcsesség szeretete) nagyasszonya – Hetedhéthatár
• A Bánó és Bolgár műsorában, interjú
• Portré-riport, ATV
• Mi az a Sánta Kutya-díj?
• MTV Záróra 2008. május 20.
• Eszes – Tőzsér: Álomvilág. Heller Ágnes Az álom filozófiája című könyvének bírálata a BUKSZ-ban (17-23. o.)
• Születésnapi interjú a Klubrádióban
• Vajda Mihály Heller Ágnesről
• Gábor György Heller Ágnesről
• Tarján András: Csináljanak végre valamit, hogy érezzék, a szabadság az ő ügyük! (Heller Ágnes); K.u.K., Bp., 2017
• Heller Ágnes-ünnep 90; összeáll. Kőbányai János; Múlt és Jövő, Bp., 2019