Bolesław Szabelski
Életrajzi adatok
Született	1896. december 3. Radoryż, Lengyelország
Származás	lengyel
Állampolgársága	Kongresszusi Lengyelország lengyel Lengyel Népköztársaság
Elhunyt	1979. augusztus 27. (82 évesen) Katowice, Lengyelország
Sírhely	Municipal Cemetery on the Panewnicka Street in Katowice
Családja
Édesapja	Franciszek Szabelski
Házastárs	Ireną Marmol
Gyermekei	Maria
Pályafutás
Tevékenység	zeneszerző, orgonaművész, zenepedagógus
Műfajok	szimfónia szimfonikus költemény versenymű concertino
Hangszer	orgona
Híres művei	Fuvolaverseny Aforyzmy 9 Reduta 56
Díjak	Badge of the 1000th anniversary of the Polish State Commander with Star of the Order of Polonia Restituta Work Flag Order, 1st class Commander of the Order of Polonia Restituta Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje
IPI névazonosító	00638229530
Bolesław Szabelski aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolesław Szabelski témájú médiaállományokat.

Bolesław Szabelski (1896. december 3. - 1979. augusztus 27.) lengyel zeneszerző, orgonaművész, a katowicei Zeneművészeti Főiskola tanára, az ún. sziléziai iskola egyik alapítója. Híresen jó tanár volt, mások mellett az ő tanítványa volt a jeles komponista, Henryk Górecki is. A lengyel zenei avantgárd mozgalom neves képviselője.

Szabelski a Mazóviai vajdaságban fekvő Sadowne nevű faluban nőtt fel, közel Varsóhoz, ahol édesapja, Franciszek Szabelski a 20. század elején orgonistaként szolgált a helyi templomban. A fiú 12 éves korától a Varsói Zenei Társaság orgonistaképzőjébe járt. 1913-ban végzett, egyik legjobb növendékként. Ezután Mieczysław Strużyńskinál folytatta orgonista tanulmányait.

Az I. világháború kitörésekor a visszavonuló orosz csapatokkal Kijevig jutott. Zenetanári kurzust végzett a Macierz Polska^[1] egyesületnél és tagja volt a titkos Polska Organizacja Wojskowa, POW (Lengyel Katonai Szervezet)nek is. Visszatérve Lengyelországba, rövid ideig Płockban volt a helyi katedrális orgonistája és az orgonistaképző iskola tanára. 1918-ban a lengyel hadsereg katonája lett. Vilniusban szolgált a 3. tüzér ezredben és részt vett a lengyel–szovjet háborúban is. Leszerelés után, 1920 őszén Felső-Sziléziába utazott, ahol a népszavazás előkészítésében munkálkodott.

1921-ben visszatért Varsóba, ahol orgonistaként dolgozott, egyebek közt a Varsó-Powązki helyőrségi templomban is. Folytatta orgona tanulmányait Strużynskinál, de közben zeneszerzést is kezdett tanulni, előbb Roman Statkowskinál, majd annak halála után Karol Szymanowskinál. Szymanowski ajánlotta később Szabelskit 1929-ben az akkor megnyitott katowicei konzervatórium (ma Zeneakadémia) tanárának.

Katowicében Szabelski hamarosan ismertté vált, nemcsak mint hangszerének virtuóza, aki tanította is azt a konzervatóriumban (a 40-es évek végéig hangversenyeket is adott a katowicei templomokban és a rádióban), hanem mint feltörekvő zeneszerző is. A sziléziai közönség melegen fogadta mind a II. szimfóniát, mind az Suite-et vagy az Etiude-öt.

A zeneszerző munkásságát azonban félbeszakította a II. világháború kitörése. 1939. szeptember 1-én Szabelski elhagyta Katowicét és a családjánál rejtőzött el Sadownében. Neve ugyanis szerepelt a Német Birodalom ellenségeinek hírhedt listáján (Sonderfahndungsbuch Polen), azon lengyel értelmiségiek jegyzékében, akiket a Gestapo kivégezni szándékozott. Belépett a földalatti ellenállási szervezetbe (Armia Krajowa, AK). „Chmiel” álnéven harci küldetésekben, illegális kiadványok terjesztésében, árulók leleplezésében vett részt. Mindezek ellenére folyamatosan komponált. A megszállás ideje alatt keletkezett az Orgonaszonáta, a Magnificat, a Concertino zongorára és zenekarra

A felszabadulás után, 1945 februárjában visszatért Katowicébe és azonnal bekapcsolódott a konzervatóriumi képzés háború utáni újraindításába. Az Állami Zeneművészeti Főiskola megszervezése után a tanárképző kar dékánja lett. Zeneszerzést és – 1955-ig – orgonát is tanított. Katowice Ligota nevű városrészében testvérével, Józeffel zenei magániskolát is nyitottak, ahol ő professzorként tanított. Ez az iskola 1950-től 1959-ig működött.

A zeneszerző hírneve hazájában az 1940-es évek második felében kezdett emelkedni. A Lengyel Rádió katowicei szimfonikus zenekara adta elő a műveit Grzegorz Fitelberg vezényletével. Később is olyan neves sziléziai karmesterek dirigálták a kompozícióit, mint Karol Stryja vagy Jan Krenz. Szabelski alkotóművészetének hírneve hamar eljutott a határokon túlra is. Kapcsolat tartott egyebek között a francia zeneszerző, tanár Nadia Boulanger-val, vagy az Egyesült Államokban dolgozó lengyel Leopold Stokowskival, aki bemutatta ott a Toccatáját. A Lengyel Népköztársaság hatóságai nem engedték külföldre utazni (eltekintve egy jugoszláviai úttól a 60-as években), így nem volt módja személyesen bemutatni a műveit.

Szabelski a legnagyobb népszerűségre az 50-es évek második felében tett szert, a kortárs zenének is fórumot adó Varsói Ősz Fesztiválok 1956-os kezdetétől, ahol a komponista alkotásai rendre szerepeltek. 1959-ben, a III. Varsói Ősz keretében mutatta be áttörést jelentő Improwizacje / Improvizációk című művét. Közönsége elámulva és csodálattal hallgatta, mivel az Improvizációk – bár a 60 éves komponista alkotta – a zenei avantgárd ösvényét jelölte ki. További művei is ebben stílusvilágban születtek. Szabelski egészen a haláláig folyamatosan alkotott. 1979. augusztus 27-én halt meg, a Katowice-Panewniki temetőben alussza örök álmát.

2010-ben Katowice Városi Tanácsa egy teret nevezett el a zeneszerzőről Katowice Ligota városrészében, a Panewnicka és a Piotrowicka utcák kereszteződésében.^[2] A névadó ünnepségre 2011. április 16-án került sor.^[3]

Szabelski rendkívül szerény ember volt. A mulandó dolgok nemigen érdekelték, a muzsika volt az élete. A katowicei konzervatórium legendái zárkózottként festik le (a főiskolások „hallgatag ember”-nek nevezték), de arról a kedvességről és nyitottságról is szólnak, ahogy a tanítványait kezelte. Mindezek folytán kapta az Isten szolgája becenevet. Ha csak tehette, kerülte a nyilvános megjelenéseket és a médiainterjúkat.

Néha azonban másként is tudott viselkedni. „Egy alkalommal mindenkit elképesztett, amikor egy banketten a Forum hotelben vitába keveredett. Végül még magát Fitelberget is túlbeszélte.” – emlékezett vissza Jan Krencz.^[4]

Attól a kivételtől eltekintve, hogy közvetlenül a háború után belépett a Demokrata Pártba^[5] – amely persze sokkal inkább volt diktátum következménye, mintsem a belső meggyőződésé – Szabelski nem volt politikailag elkötelezett. Szoros kapcsolatokat ápolt az állami hivatalokkal és az egyházi vezetőkkel – köztük Herbert Bednorz katowicei püspökkel – egyaránt. A háború után a hatóságok egy villát juttattak a számára Katowicében, a Vilnius utca 21. szám alatt, melynek a lakóit a németek deportálták. 1955-ben feleségül vette Ireną Marmolt (†2009), egy évvel később jött világra kislányuk, Maria. A család egy villában lakott, Katowice Ochojec lakónegyedében, Szabelski itt komponált élete utolsó napjaiig.

Szabelski nevéhez 32 opus fűződik, elsősorban szimfonikus művek – egyebek közt 5 szimfónia, egy concerto grosso, egy concertino és egy-egy versenymű fuvolára és zongorára. Ez utóbbi hangszer kiemelkedő szerepet játszik a szerző szimfonikus műveiben. Több kórusművet is alkotott. Különös, de annak ellenére, hogy virtuóz orgonista volt, csak néhány darabot írt erre a hangszerre. Ugyancsak kevés kamaradarab került ki a műhelyéből: az egyetlen (fennmaradt) Vonósnégyes és az Aforyzmy 9.

Stílusát tekintve a szerző művészetét a dinamika és a gazdag tonális-harmóniai rétegezettség jellemzi. Gyakran kelt dinamikai, hangzásbeli feszültséget, a tematikus anyag azonban soha nem ismétlődik. Ha mégis, akkor variáció tárgyaként – és ez zenéjének egyik állandó jellemzője. A másik legfontosabb az egymást követő zenei gondolatok erős kontrasztja.

Alkotói munkásságát két periódusra lehet felosztani, amelyek még további fázisokra tagolódnak:

Tematikus periódus, amelyet a komponista indulásától számítunk, és a Szonettek bemutatójáig tart (Varsói Ősz, 1957.)

Főiskolai fázis: A kezdetektől az 1920-as évek végéig tart. Első eredményei a Variációk zongorára, az I. vonósnégyes, a Kantáta az Örömóda szövegére, illetve az I. szimfónia, amelyek azonban – sajnos – nem maradtak fenn. Ez a fázis a Passacaglia orgonára és a II. szimfónia művekkel zárul. Ezek a művek, bár a kései romantika és Szymanowski hatása alatt születtek, már jól mutatják azt az egyéni hangot, amely Szabelski későbbi munkásságában teljesedik ki.

Második fázis: A 30-as és 40-es éveket öleli fel, ekkor születik a Szvit, az Etűd, az Orgona szonáta és a Szimfonietta. Ekkor Szabelskit elsősorban a neoklasszicizmus inspirálta, de fel lehet fedezni a műveiben a barokk monumentalitás nyomait és Sztravinszkij hatását is.

Harmadik fázis: (1949 - 1957). Ekkor alkotja meg a nagyszabású III. és IV. szimfóniát és a Concerto grossót. Érdekes, hogy barokk megoldásokat találunk a Katonainduló és a Hősi költemény narratív és gazdag melodikus zenei anyagaiban egyaránt.

Témák nélküli periódus (1957 -

Első fázis: (1957 - 1966). Jellemzője, hogy az addigi stílust megtöri a zenei avantgárd megjelenése. Szabelski túljut a tizenkét fokú alkotási technikán és közelít Anton Webern művészetéhez. Expresszív formák kidolgozása helyett tömör formákban komponál. Ebben az időszakban születik a Szonettek, a Versek, az Improvizációk, az Aforizmák 9, a Prelúdiumok, a Fuvolaverseny és az V. szimfónia.

Második fázis: (1966 - 1979). A zenei beszédmód még erőteljesebb tömörsége jellemzi. Ez a forma a csúcspontját az 56-os erőd-ben, a Kopernikusz című szimfonikus költeményben, illetve utolsó művében, a Zongoraversenyben éri el.

• Wariacje Fortepianowe (Variációk zongorára, 1922) – elveszett
• Preludia na organy (Prelúdium orgonára, 1922) – elveszett
• I Kwartet Smyczkowy (I. vonósnégyes, 1923) – elveszett
• I Symfonia (I. szimfónia, 1925–26) – töredékekben maradt fenn
• Kantata na chór i orkiestrę (Kantáta kórusra és zenekarra, 1927–28)
• Passacaglia e-moll na organy (Passacaglia orgonára, e-moll, 1930)
• II Symfonia (II. szimfónia, 1929–32)
• Muzyka do sztuki Emila Zegadłowicza Lampka Oliwna (Kísérőzene Emil Zegadłowicz „Az olajlámpás” című tragédiájához, 1933–34)
• Suita na orkiestrę (Zenekari szvit, 1936), a Toccata tételt önállóan is előadják^[6]
• Etiuda na orkiestrę (Etűd zenekarra, 1938)
• Magnificat na sopran solo, chór i orkiestrę (Magnificat szoprán szólóra, kórusra és zenekarra, 1938–42)
• Sonata na organy (Szonáta orgonára, 1943)
• Marsz Żołnierski (Katonainduló, 1946)
• Sinfonietta na orkiestrę smyczkową i perkusję (Sinfonietta vonós zenekarra és ütőhangszerekre, 1946)
• III symfonia (III. szimfónia, 1951)
• Poemat Bohaterski na chór mieszany i orkiestrę (Hősi költemény vegyes karra és zenekarra, 1952)
• Uwertura uroczysta na orkiestrę (Ünnepi nyitány, zenekarra, 1953)
• Concerto grosso (Concerto grosso, 1954)
• Concertino' na fortepian i orkiestrę (Concertino, zongorára és zenekarra, 1955)^[7]
• II Kwartet smyczkowy (II. vonósnégyes, 1956)
• IV symfonia (IV. szimfónia, 1957)
• Sonety na orkiestrę (Szonettek, zenekarra, 1958)
• Improwizacje na chór i zespół kameralny (Improvizációk, kórusra és kamaraegyüttesre, 1959)
• Wiersze na fortepian i orkiestrę (Versek, zongorára és zenekarra, 1961)
• Aforyzmy 9 (Aforizmák 9, 1962)
• Preludia na orkiestrę kameralną (Prelúdium, kamarazenekarra, 1963)
• Koncert na flet i orkiestrę (Fuvolaverseny, 1964)^[8]
• V symfonia (V. szimfónia, 1968)
• Sygnał pozdrowienie (Köszöntő szignál, 1968)
• Poemat symfoniczny "Mikołaj Kopernik" na sopran solo, 2 chóry mieszane i orkiestrę (Kopernikusz, szimfonikus költemény, szoprán szólóra, két vegyes karra és zenekarra, 1976)
• Kantata Reduta 56 (Az 56-os erőd, kantáta, 1976)
• Koncert fortepianowy (Zongoraverseny, 1979)

Szabelski 1929 és 1955 között tanított a katowicei konzervatóriumban (a háború alatti megszállás kivételével), az első időszakban orgonát, 1949-től pedig zeneszerzést is. Az oktatást folytatta 1967-es nyugdíjba vonulása után is – a tanítványai az otthonában látogatták meg.

Bolesław Woytowicz zeneszerzővel, aki kollégája is volt a konzervatóriumban, ők voltak az alapítói az ún. sziléziai iskolának. Ebbe sorolják a katowicei Állami Zeneművészeti Főiskolán (ma Zeneakadémia) végzett jeles zeneszerzők több generációját. A két alapító és a tanítványaik jelentős hatással voltak hazájuk zenei életére.

A tanítványok listája

Zeneszerzői szakon:

• Jan Wincenty Hawel
• Henryk Górecki
• Zdzisław Szostak
• Stanisław Kotyczka
• Zbigniew Bargielski
• Edward Bogusławski
• Piotr Warzecha
• Gabriela Moyseowicz
• Aleksander Glinkowski
• Ryszard Gabryś
• Tadeaš Salva
• Bronisław Przybylski
• Jan Partyka

Orgona szakon:

• Jan Gawlas
• Antoni Poćwierz
• Kazimierz Bała
• Irma Thenior-Janecka
• Bronisław Sierakowski

• 1953 – Állami-díj II. fokozata.^[9]
• 1959 – Lengyelország Újjászületése érdemrend parancsnoki keresztje
• 1961, 1967 – Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díja
• 1972 – a Lengyel Állam millenniumi érme
• 1976 – Lengyelország Újjászületése érdemrend parancsnoki keresztje a csillaggal
• – Munka Érdemrend I. fokozata
• a lengyel kulturális és művészeti miniszter több díja és kitüntetése

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bolesław Szabelski című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Leon Markiewicz Bolesław Szabelski. Życie i twórczość, Polskie Wydawnictwo Muzyczne 1995, ISBN 83-224-0460-3
• Rövid életrajz, művek jegyzéke
• Jerzy, Moskal. ... Bogucice, Załęże et nova villa Katowice − Rozwój w czasie i przestrzeni, 61. o. (1993). ISBN 83-85831-35-5