Bojtosfülű disznó
|
|
Állatkerti példány
|
Természetvédelmi státusz
|
Nem fenyegetett
|
Rendszertani besorolás
|
|
Tudományos név
|
Potamochoerus porcus (Linnaeus, 1758)
|
Szinonimák
|
- Choiropotamus pictus Gray, 1852
- Sus porcus Linnaeus, 1758
- Potamochoerus albifrons Du Chaillu, 1860
- Potamochoerus albinuchalis Lönnberg, 1919
- Potamochoerus guineensis (Pallas, 1766)
- Potamochoerus mawambicus Lorenz, 1923
- Potamochoerus penicillatus (Schinz, 1848)
- Potamochoerus pictus (Gray, 1852)
- Potamochoerus ubangensis Lönnberg, 1910
|
Elterjedés
|
Elterjedési területe
|
Hivatkozások
|
|
A bojtosfülű disznó (Potamochoerus porcus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába tartozó faj.
A Potamochoerus emlősnem típusfaja.
Előfordulása
A bojtosfülű disznó Nyugat-és Közép-Afrika területén őshonos. Az általa elfoglalt élőhelyek nagyon változatosak. Elsődleges és másodlagos erdőkben, szavannák bozótjaiban, mocsarakban és pusztákon él. Akár falvak közelében is tartózkodhat.
Megjelenése
Az állat hossza 100-145 centiméter, magassága 55-80 centiméter, farokhossza 30-45 centiméter és testtömege 45-115 kilogramm. Teste erős és zömök. Színezete rozsdás-vörös, sörénye fehér, pofája és fülpamacsa fehér mintázatú. Ormányszerű pofája megkeményedett, mozgatható csúcsban végződik, amellyel a földet túrja. Két rövid, felfelé forduló agyarával ki tudja kaparni az ehető gyökereket. Négy patás lábujja van, de csak a harmadik és a negyedik ujján jár, a másik kettő nem érinti a kemény talajt.
Életmódja
A bojtosfülű disznó magányosan, vagy kisebb csapatokban él. Nagy, több mint 100 egyedből álló csapatot is jegyeztek fel, addig egy tipikus csoportméret 3-6 egyedből áll. A legtöbb esetben ezen kis családi csoportokban egy domináns, kifejlett kan is jelen van. Úgy jelölik ki útját, hogy szemfogaikval (agyaraival) a fatörzseket kaparja, valamint közben a lábmirigyeit, nyaki mirigyeit és orbitális mirigyeit is oda dörzsöli. A fenyegetések megjelenítése magában foglalja az arcmaszkok megjelenítését és hangos zajok kibocsátását. Homlokukat összenyomva, fejüket összeütve, pofájukkal döfködve és farkukkal egymást ostorozva szoktak egymással harcolni. Éjszaka a legaktívabb, addig a nappalt odúkban és a sűrű növényzetben tölti. Tápláléka növények, kisebb állatok és dögök. Az állat 10-15 évig él, bár fogságban a 20 éves kort is meghaladhatja.
Szaporodása
Az ivarérettséget 18 hónapos korban éri el. A párzási időszak ősszel van. A vemhesség 120-127 napig tart, ennek végén 1-6 malac születik. A malacok súlya 650-900 g. A kocák a fiataloknak fűfészket építenek, mely 3 méter széles és 1 méter mély. A kis családi csoporton belül az anyaállat és domináns kan egyaránt gondoskodik a malacokról és biztosítják védelmüket. A kocák évente egyszer ellenek. Az elválasztás körülbelül 3 hónap után következik be, de a malacok, a következő alomig az anyjukkal maradnak.
Természetvédelmi helyzete
Egyedszáma növekszik a ragadozójának, a leopárdnak a vadászata és a mezőgazdaság növekedése által. Ugyanakkor a faj ezen pozitív statisztikája sok szempontból káros az emberi népességre nézve, mivel a bojtosfülű disznó nagy csoportjai jelentős pusztítást végezhetnek a termésben. A háziállat-állományra is veszélyt jelenthetnek, valamint olyan betegségek hordozói lehetnek, mint például az afrikai sertéspestis, amelyek a háziállatokat érintik. Az afrikai sertéspestist a kullancsok terjesztik, és bár nem károsítja a faj állományát, de átadhatja a betegséget házi sertésre, amelynél a betegség végzetes lehet. Mivel az ember táplálékforrásaként is rendelkezésre állhat, valamint különösen a negatív gazdasági kártétele miatt Afrikában vadásszák.
A Természetvédelmi Világszövetség a bojtosfülű disznót nem fenyegetett fajként tartja nyilván.
Rokon fajok
A bojtosfülű disznó legközelebbi rokona és a Potamochoerus emlősnem másik faja, a folyami disznó (Potamochoerus larvatus).
Állatkertekben
Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Veszprémi Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban és a Szegedi Vadasparkban láthatóak.
Képek
Források