Boelen-piton
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa) Alországág: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Hüllők (Reptilia) Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata) Alrend: Kígyók (Serpentes) Család: Pitonfélék (Pythonidae) Nem: Morelia J. E. Gray, 1842 Faj: M. boeleni
Tudományos név
Morelia boeleni (Brongersma, 1953)
Szinonimák
Liasis boeleni Brongersma, 1953 Liasis taronga Worrell, 1958 Liasis boeleni Stimson, 1969 Liasis taronga Stimson, 1969 Lenhoserus boeleni Hoser, 2001 Morelia boeleni Kluge, 1993 Morelia boeleni McDiarmid, Campbell & Touré, 1999: 172[1] Morelia boeleni Franz, 2003 Morelia boeleni Mattison, 2007: 210
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Boelen-piton témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Boelen-piton témájú kategóriát.

A Boelen-piton (Morelia boeleni) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.

Indonézia (Nyugat-Új-Guinea a Wissel Lakes régióban) és Pápua Új-Guinea (keleti Highlands, Central és Morobe tartományai, valamint Goodenough és Torres Straits szigetek) hegyvidéki esőerdőinek lakója, kizárólag 1000 méter feletti tengerszinti magasságtól. Ködös, sötét, párás, a civilizációtól mentes területeken fordul elő.

Széles fejű, vaskos testű kígyó. Színjátszó pikkelyekkel fedett hátoldala kékesfekete vagy lilásfekete, míg hasoldala krémfehér vagy sárgásfehér. A fehér szín harántfoltok formájában az állat oldalára is kiterjed, valamint az ajakpajzsok is fehér színben pompáznak. Nagy szeme függőleges pupillájú, tehát aktivitása éjszakára tehető. Méretét tekintve a közepes testű óriáskígyók közé tartozik, hosszúsága átlagosan: 1,8–2,4 méter közé tehető.

A szabad természetben madarakkal és kisemlősökkel táplálkozik, terráriumi körülmények között laboratóriumi rágcsálókkal etethető.

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. Mint minden piton, ő is tojással szaporodik, fészekalja 14–20 tojásból áll. A nőstény a tojások köré tekeredik, az ideális költési hőmérséklet 32 °C. Ha ez alá csökken a hőmérséklet, akkor az anyapiton képes az izmai segítségével akár 7 °C-kal is növelni a hőmérsékletet. A kis pitonok 60–80 nap múlva kelnek ki, és színezetükben eltérnek szüleiktől, általában vörösesbarna vagy rozsdabarna színekben játszanak.

Mivel a Boelen-piton meglehetősen ritka faj, ezért lett Pápua Új-Guinea legfontosabb kígyófaja, miközben megkapta a legmagasabb törvényes védelmet is. A helybéliek Blu Moran (kék piton) néven ismerik vagy Papa Graun Morannak nevezik.

• J. M. Merthens- The livings snake of the world
• McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World
• Ecologyasia.com