„Édesapám vitt be először a magyarkanizsai Amatőrszínházba, ahol ő is játszott. Mindenki azt mondta rá, hogy ő a kanizsai Jávor Pál. Nagyon hasonlított hozzá, ugyanolyan szépfiú volt. Az egyik próbán nem volt, aki súgjon, én pedig felkaptam a szövegkönyvet és elkezdtem velük dolgozni. Ettől kezdve nem szabadultam a színháztól, ott ragadtam, és ahogy telt az idő, már nem is akartam mással foglalkozni. Djordje Lebovic Temetni délután szokás című darabjában nyújtott alakításomért tizenöt évesen kaptam meg egy fesztiválon a legjobb férfi főszerepért járó díjat. Attól a pillanattól kezdve számítom magam profi színésznek.[1]”
1971-ben a szabadkai Gyermekszínházban kezdte pályáját. Színészi diplomáját a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerezte, Lohinszky Loránd osztályában 1976-ban, majd Szabadkai Népszíházhoz szerződött. 1979-től az Újvidéki Színház tagja volt. 1985-től ismét Szabadkán szerepelt, 1986-tól az Újvidéki Rádió társulatához tartozott. Egy évig Virág Mihály mellett tanársegéd volt az újvidéki Művészeti Akadémián, egyik alapítója a H-csoport alkalmi színésztársulásnak.
„1991-ben átszöktem Magyarországra, mert nem akartam részt venni a délszláv háborúban.
1992-től a Nagy József által vezetett franciaországi JEL színház, majd az Orléans-i Nemzeti Koreográfiai Központ táncos-színésze voltam szintén Nagy József igazgatása alatt. Itt kb. 20 évet töltöttem el. A mai napig játszom a Központban.[2]”
1992-től a párizsi JEL Színház tagja. A színészet mellett rendezéssel és tanítással is foglalkozik, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen tart kurzusokat. Táncművészként készít koreográfiákat is. 2008-tól a Magyarkanizsai Udvari Kamara Színház színészeként is szerepel. 2009-ben vendégként fellépett a Békéscsabai Jókai Színházban, 2016-tól a debreceniCsokonai Nemzeti Színházban játszott. 2018-ban Aase-díjat kapott.
