Középfokú tanulmányait szülővárosában, a piarista gimnáziumban végezte. Temesvárott teológiát tanult, majd 1889-ben pappá szentelték. Ebben az évben jelent meg Latzkovits Ádám társszerzővel közösen írt műve, A csanádi növendékpapság egyhirod. isk-ja.[1]Mercifalván, Óbébán, majd Szeged-Rókuson szolgált segédlelkészként. 1897-ben torontáltordai plébános, 1913-ban a törökbecsei kerület esperese lett. Kayser Lajosmakói plébános, későbbi temesvári nagyprépost székesképtalani kanonokká való kinevezésével megüresedett helyét 1917 októberében foglalta el. Részt vett Makó politikai és társadalmi életében; tagja volt Csanád vármegye törvényhatósági bizottságának és a városi képviselő-testületnek; a Csanád Vezér Reálgimnázium püspöki biztosa.[2] Rendszeresen megjelent a Makói Belvárosi Katolikus Kör rendezvényein és eseményein.[3]
