Ez a szócikk a katonatisztről szól. Hasonló címmel lásd még: Bartha Károly (egyértelműsítő lap).

Bartha Károly
Berlinben (középen), Wilhelm Canaris és Edmund von Glaise-Horstenau társaságában
Született	1884. június 18. Budapest
Elhunyt	1964. november 22. (80 évesen) Linz
Állampolgársága	osztrák–magyar magyar osztrák
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	politikus katona
Tisztsége	Magyarország honvédelmi minisztere (1938. november 15. – 1942. szeptember 24.)
Iskolái	Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia (–1904)
A Magyar Királyság honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1938. november 15. – 1942. szeptember 24.
Miniszterelnök	Imrédy Béla Teleki Pál Bárdossy László Kállay Miklós
Előd	Rátz Jenő altábornagy
Utód	Nagy Vilmos altábornagy
Politikai pályafutása
Párt	Független
Katonai pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Ország	Osztrák–Magyar Monarchia Tanácsköztársaság Magyar Királyság
Fegyvernem	gyalogság
Szolgálati ideje	1904–1945
Rendfokozata	vezérezredes
Egysége	Magyar Királyi Honvédség (1904-1918) Vörös Hadsereg (1919) Magyar Királyi Honvédség (1920-1945)
Háborúi, csatái	első világháború magyar-román háború második világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartha Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vitéz dálnokfalvi Bartha Károly (Budapest, 1884. június 18. – Linz, 1964. november 22.) magyar katona, honvédelmi miniszter.

1904-ben végzett a mödlingi műszaki katonai akadémián. Az első világháború idején magasabb parancsnoki tisztségeket töltött be Budapesten és Triesztben. 1919-ben a Vörös Hadsereg soraiban harcolt előbb a csehek, majd a románok ellen. A Tanácsköztársaság bukása után a Nemzeti Hadseregbe lépett be, ahol 1920-ban alezredesi rangot kapott. 1936-tól a Honvédelmi Minisztériumban volt katonai csoportfőnök, majd 1938-ban táborszernagy lett. Ugyanebben az évben honvédelmi miniszter lett az Imrédy-kormányban. Ezt a tisztségét a Bárdossy-kormányban is megőrizte. 1941-ben vezérezredesi rangot kapott.

Mandátuma idején történtek a bécsi döntések, a Bácska és a Muravidék megszállása, valamint Kassa bombázása, amiért 1941. június 26-án Magyarország belépett a második világháborúba. Szintén mandátuma idején történt a délvidéki razzia, melynek során az általa és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök által kirendelt Feketehalmy-Czeydner Ferenc által irányított honvédi és csendőri alakulatok lemészároltak több mint 3000 bácskai - főként szerb - polgári lakost.

1942. szeptember 24-én Horthy kormányzó lemondatta. Ennek kiváltó oka a túlzott és a Kállay-kormány irányvonalával össze nem egyeztethető németbarátsága, a németek által igényelt biztosító hadosztályok kiküldésének túlontúl készséges támogatása, a miniszterelnök bizalmas tájékoztatásának a német követtel való közlése és a magyar hadiipari tevékenység német ellenőrzése körüli vitában a kormány kompromittálása volt.^[1] Bartha Károlyt ezt követően nyugdíjazták.

Bartha Károly nyugdíjaztatása után nem vállalt sem politikai, sem katonai szerepet. A háború után a népbírósággal együtt működő Katonai Bíróság lefokozta és elcsapta a honvédségtől, ugyanis őt tekintették egyik felelősének, hogy Magyarország belépett a II. világháborúba. A kommunista hatalomátvételt követően állandóan figyelemmel tartották, zaklatták, emiatt az 1950-es években nyugatra emigrált, Venezuelában telepedett le, ahol vasútépítő mérnökként dolgozott. 1964-ben, egy európai látogatása során hunyt el az ausztriai Linzben.

• A Wikimédia Commons tartalmaz Bartha Károly témájú kategóriát.
• Rövid életrajza a Vitézi Rend honlapján
• Dombrády Lóránd. Hadsereg és Politika Magyarországon 1938-1944 (magyar nyelven). Kossuth Könyvkiadó (1986) 

Elődje: Rátz Jenő

Honvédelmi miniszter 1938. november 15. – 1942. szeptember 24.

Utódja: Vitéz nagybaconi Nagy Vilmos