PROFILPELAJAR.COM

	Asiagói csata
Konfliktus	Az első világháború Olasz frontja
Időpont	1916. május 15. – június 10.
Helyszín	Trient (Dél-Tirol) térsége
Eredmény	Visszavert Osztrák–Magyar monarchiabeli támadás
	Szemben álló felek
Olasz Királyság	Osztrák–Magyar Monarchia
	Parancsnokok
Luigi Cadorna marsall; Roberto Brusati tábornok; Guglielmo Pecori tábornok; Pietro Frugoni tábornok	Conrad von Hötzendorf tábornagy; Kövess Hermann tábornagy; Habsburg–Tescheni Jenő frontparancsnok; Viktor von Kraśnik vezérezredes
	Szemben álló erők
1. hadsereg; 5. hadsereg	11. hadsereg; 3. hadsereg
	Veszteségek
140 000 fő 12 000 halott; 80 000 sebesült; 50 000 fogoly;	100 000 fő 15 000 halott; 75 000 sebesült; 15 000 eltűnt;
	Térkép
	Asiagói csata Pozíció Trentino-Alto Adige térképén
	é. sz. 45° 54′ 07″, k. h. 11° 30′ 32″45.901944°N 11.508889°EKoordináták: é. sz. 45° 54′ 07″, k. h. 11° 30′ 32″45.901944°N 11.508889°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Asiagói csata témájú médiaállományokat.

Az asiagói csata az első világháború közepén, 1916. május 15-étől június 10-éig tartott az előrenyomuló Osztrák–Magyar Monarchia csapatai és a védekező Olaszország hadserege között. A támadást „Büntető-támadásnak” is hívták, utalva arra, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia a balkáni hadjárat befejezése után igyekezett Olaszországot megtörni, az addigi az Isonzó folyó mentén folytatott védekezései után ellentámadást akart mérni az olasz csapatokra. A hadjárat egyik parancsnokává magát a Monarchia trónörökösét, Károly főherceget, a későbbi Károly császárt és királyt nevezték ki, így nevéhez kötve a sikeres támadásnak kikiáltott dicsőséget.

A tervek

A haditervek kidolgozása nagyrészt Franz Conrad von Hötzendorfhoz, a Monarchia erőinek főparancsnokához köthető. A Monarchia stratégiai kilátásai kedvezőek voltak 1916 tavaszán, mivel Szerbia vereségével a balkáni front megszűnt, az orosz fronton az orosz csapatok visszavonultak, így jelentős számú monarchiabeli haderőt tudtak átcsoportosítani az olasz frontra. Hötzendorf az Alpokból, Trientből készítette elő a támadást, mivel úgy ítélte meg, hogy az Isonzó mentén történő áttörésre a térségben tartózkodó nagyszámú olasz csapat miatt amúgy sem lenne lehetősége. A haditerv szerint Asiago irányába, Padova felé kell kitörnie a frontvonalról az Osztrák–Magyar Monarchia haderőinek, bekerítve ezáltal az Isonzó folyónál lévő teljes olasz hadsereget, és így döntő győzelmet aratva Olaszország fölött.

A csapatösszevonás

1916. május 15-re több mint 300 zászlóaljat és mintegy 2000 löveget vonultattak fel Trient térségében a Monarchia csapatai. Hötzendorf a siker bebiztosításához a német hadvezetéstől német csapatokat is kért, akik azonban visszautasították, mivel Németország ekkor még nem állt hivatalosan hadban Olaszországgal, illetve a német csapatokra a keleti fronton volt szükség. Az offenzíva majdnem meghiúsult, mivel az olasz titkosszolgálat a támadás előtt egy héttel jelezte Cadornának a csapatösszevonást Trient térségében, aki azonban a jelentésre ügyet sem vetett, mivel meggyőződése szerint az Alpok térségéből nem lehetett támadást várni a nehéz terepviszonyok miatt.

A csata

1916. május 15-én erős tüzérségi előkészítés után megindult a Monarchia 11. és 3. hadserege Padova irányába. Asiago és Arsiero városok bevétele után nyitva állt az út Vicenza felé, amit mintegy 30 km-re megközelítettek a Monarchia csapatai. A Monarchia továbbnyomulását az 1. olasz hadsereg lassította le, Cadorna az Isonzó folyónál állomásozó olasz hadsereg nagy részét, egyre több olasz hadosztályt küldött a kritikusan legyengült frontszakaszokra, kihasználva a vasútvonalak sűrű kiépítettségét Északnyugat-Olaszországban. Az olasz front helyzetét a keleti fronton június 4-én megindult nagyerejű orosz támadás, a Bruszilov-offenzíva mentette meg, ami miatt monarchiabeli csapatokat kellett kivonni az olasz frontszakaszról, ezáltal leállítva a további lehetséges előrenyomulást. A támadást június 10-én fejezték be.

Eredmények

A korlátozott siker ellenére a Monarchia hadserege jelentős nagyságú hadizsákmányra tett szert: 318 löveget, 191 gépfegyvert szereztek meg az olaszoktól, továbbá 50 000 olasz foglyot ejtettek. A támadás célja azonban meghiúsult, nem sikerült bekeríteni az olasz haderőt, sőt, az olaszok a vasútvonalakat újból kihasználva a Trient térségébe átszállított haderejüket rövid időn belül ismét az Isonzó folyóhoz telepítette vissza, felkészülve ezzel egy újabb támadás, a hatodik isonzói csata megtervezésébe. Politikai következményei azonban lettek az asiagói csatának: az olasz háborút megkezdő Antonio Salandra kormánya lemondott és Paolo Bosellit nevezték ki új miniszterelnöknek.

Források és irodalom

Galántai József: Az első világháború (p. 296) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963-282-004-5
Mark Thomson: The White War: Life and Death on the Italian Front, 1915-1919. - faber and faber 2009 ISBN 057 122 334 6