PROFILPELAJAR.COM

	Antarktisz-egyezmény
	El nem ismert területi igények az Antarktiszon: Új-Zéland Ausztrália Franciaország Norvégia Egyesült Királyság Chile Argentína
Alapítva	1959. december 1.
Tagság	53 részes állam
	Az Antarktisz-egyezmény weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Antarktisz-egyezmény témájú médiaállományokat.

Az Antarktisz-egyezmény és a hozzá kapcsolódó megállapodások, melyeket összefoglaló néven Antarctic Treaty System-nek vagy ATS-nek neveznek, Antarktisznak, a Föld egyetlen, állandó lakosság nélküli földrészének nemzetközi jogi viszonyait szabályozza. Az egyezmény definíciója értelmében Antarktisz a 60. déli szélességtől délre eső szárazföld és jégmező együttesen. Az egyezményt napjainkig 53 ország írta alá. Az aláírók Antarktiszt tudományos, védett területként ismerik el, melyen szabad tudományos kutatás folyhat, és melyen megtiltják a katonai tevékenységet. Ez volt az első olyan fegyverkorlátozási egyezmény, melyet még a hidegháború idején hoztak tető alá.

Az Antarktisz-egyezmény és a kapcsolódó szerződések

Kutatóállomások és területi igények az Antarktiszon (2002).

Az alapszerződés

Az alapszerződést 1959. december 1-jén nyitották meg aláírásra, és 1961. június 23-án lépett hatályba.^[1] Az eredeti aláíró felek közé az az 1957-58-as nemzetközi geofizikai évben aktív 12 ország tartozott, akik elfogadták az Amerikai Egyesült Államok meghívását a megállapodásról folytatott konferenciára. Ezeknek az országoknak jelentős érdekeltsége fűződött az Antarktiszhoz. Az országok: az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Belgium, Chile, a Dél-afrikai Köztársaság, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Norvégia, a Szovjetunió, és Új-Zéland. Az aláírók összesen több mint 50 antarktiszi kutatóállomást létesítettek a nemzetközi geofizikai évre. Az egyezmény a tudományos együttműködés diplomáciai kifejezése volt.

Az Antarktisz-egyezmény cikkelyei

1. cikkely – a terület kizárólag békés célokra vehető igénybe, katonai tevékenység, például fegyverek tesztelése tilos, azonban tudományos kutatásra és bármilyen más békés célra katonai személyzet és eszközök felhasználhatók;
2. cikkely – a tudományos kutatás és együttműködés szabadsága;
3. cikkely – az Egyesült Nemzetek Szervezetével és más nemzetközi szervezetekkel együttműködve, az információ és személyzet szabad cseréje;
4. cikkely – az egyezmény nem ismer el, nem vitat, és nem alapoz meg területi igényeket; az egyezmény hatálya alatt új igény nem juthat érvényre;
5. cikkely – megtiltja a nukleáris robbantásokat és radioaktív hulladékok elhelyezését;
6. cikkely – az egyezmény hatálya alá tartozik a 60 déli szélességtől délre eső minden szárazföldi terület és jégmező;
7. cikkely – az egyezményt aláíró részesállamoknak szabad hozzáférése van bármely területhez, beleértve a légi megfigyeléseket is, és bármelyik kutatóállomást, telepített eszközt illetve berendezést megvizsgálhatják. Minden tevékenységet és katonai személyzet érkezését előre be kell jelenteni;
8. cikkely – a megfigyelők és kutatók ügyeiben saját országuk igazságszolgáltatása illetékes;
9. cikkely – a részes országok között gyakori konzultációs találkozókat kell tartani;
10. cikkely – az egyezményt aláíró országok megakadályozzák bármely ország részéről folytatott, az egyezmény szellemével ellentétes tevékenységet;
11. cikkely – a felmerülő vitákat az érintett felek békés úton igyekeznek elrendezni, vagy ha ez nem jár eredménnyel, a Nemzetközi Bírósághoz fordulhatnak;
12., 13., 14. cikkelyek – az egyezmény fenntartásával, értelmezésével és módosításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak.

Az egyezmény fő célja, hogy biztosítsa, hogy az Antarktisz területét az egész emberiség érdekében mindig is kizárólag békés célokra használják, és ne váljon nemzetközi viszály helyszínévé vagy tárgyává. Az egyezmény megtilt mindenféle katonai természetű tevékenységet, de nem tiltja a katonai személyzet jelenlétét.

Egyéb megállapodások

Az egyezmény konzultatív tanácskozásain a részes államok mintegy 200 javaslatot dolgoztak ki, melyeket kormányaik ratifikáltak. Ezek közül néhány jelentősebb:

Az antarktiszi állat- és növényvilág megőrzésére irányuló szabályok (1964) (1982-ben lépett hatályba)
Egyezmény az antarktiszi fókák védelméről (1972)
Egyezmény a déli-sarki tengeri állat- és növényvilág védelméről (1980)
Egyezmény az ásványkincsekkel kapcsolatos tevékenységekről (1988) (bár az egyezményt 1988-ban aláírták, később mégis elutasították, és soha nem lépett hatályba)
Az Antarktisz-egyezmény környezetvédelmi jegyzőkönyvét 1991. október 4-én írták alá, és 1998. január 14-én lépett hatályba. Az egyezmény felszólít az Antarktisz természeti adottságainak megőrzésére és az Antarktisz környezetvédelmére. Öt függeléke öt speciális területre vonatkozik: a tengerszennyezésre, növény- és állatvilágra, a környezeti hatások felmérésére, hulladékkezelésre és a védett területekre. A tudományos kutatás kivételével megtilt mindenfajta, ásványi anyagokkal kapcsolatos tevékenységet. Hatodik függelékét – mely a környezeti vészhelyzetekkel kapcsolatos kötelezettségekkel foglalkozik – 2005-ben elfogadták, de még nem lépett hatályba. 2011-ben Oroszország jelezte, hogy az ásványkincsekkel kapcsolatos rendelkezéseket felmondja.

Találkozók

Az Antarktisz-egyezmény éves konzultatív tanácskozása (ATCM) a terület irányításának és igazgatásának nemzetközi fóruma. Az egyezmény aláírói közül csak 28-nak van joga döntéshozóként részt venni a tanácskozásokon, bár a többi 19 tag is részt vehet rajtuk. A döntéshozó résztvevők a „tanácskozó” tagok, ezek az eredeti 12 aláíró mellett az a 16 ország, mely ott folytatott jelentős tudományos tevékenységével kifejezte az Antarktisz iránti érdeklődését.^[2]

Részes országok

Megjegyzés: az ikonra kattintva a táblázat betűrendben vagy időrendben rendezhető.

Ország^[3]	Eredeti aláíró fél	Tanácskozó	Később csatlakozó
Amerikai Egyesült Államok**	1960. 08. 18.
Argentína (igény)*	1961. 06. 23.
Ausztrália (igény)	1961. 06. 23.
Ausztria			1987. 08. 25.
Belgium	1960. 07. 26.
Brazília		1983. 09. 12.	1975. 05. 16.
Bulgária		1998. 05. 25.	1978. 09. 11.
Chile (igény)*	1961. 06. 23.
Costa Rica			2022. 08. 11.
Csehország (eredeti aláíró Csehszlovákia)			1962. 06. 14.
Dánia			1965. 05. 20.
Dél-afrikai Köztársaság	1960. 06. 21.
Dél-Korea		1989. 10. 09.	1986. 11. 28.
Ecuador		1990. 11. 19.	1987. 09. 15.
Egyesült Királyság (igény)*	1960. 05. 31.
Észak-Korea			1987. 01. 21.
Észtország			2001. 05. 17.
Fehéroroszország			2006. 12. 27.
Finnország		1989. 10. 09.	1984. 05. 15.
Franciaország (igény)	1960. 09. 16.
Görögország			1987. 01. 08.
Guatemala			1991. 07. 31.
Hollandia		1990. 11. 19.	1967. 03. 30.
India		1983. 09. 12.	1983. 08. 19.
Izland			2015. 10. 13.
Japán	1960. 08. 04.
Kanada			1988. 05. 04.
Kazahsztán			2015. 01. 15.
Kína		1985. 10. 07.	1983. 06. 08.
Kolumbia			1989. 01. 31.
Kuba			1984. 08. 16.
Lengyelország		1977. 07. 29.	1961. 06. 08.
Malajzia			2011. 10. 31.
Magyarország			1984. 01. 27.
Monaco			2008. 05. 30.
Mongólia			2015. 03. 23.
Németország (igény) (1945 óta pihentetve) NDK		1981. 03. 03. 1987. 10. 05.	1979. 02. 05. 1974. 11. 19.
Norvégia (igény)	1960. 08. 24.
Olaszország		1987. 10. 05.	1981. 03. 18.
Oroszország (eredeti aláíró Szovjetunió)**	1960. 11. 02.
Pakisztán			2012. 03. 01.
Pápua Új-Guinea			1981. 03. 16.
Peru		1989. 10. 09.	1981. 04. 10.
Portugália			2010. 01. 29.
Románia			1971. 09. 15.
Spanyolország		1988. 09. 21.	1982. 03. 31.
Svédország		1988. 09. 21.	1984. 03. 24.
Svájc			1990. 11. 15.
Szlovákia (eredeti aláíró Csehszlovákia)			1962. 06. 14.
Szlovénia			2019. 04. 22.
Törökország			1996. 01. 25.
Ukrajna		2004. 05. 27.	1992. 10. 28.
Új-Zéland (igény)	1960. 11. 01.
Uruguay		1985. 10. 07.	1980. 01. 11.
Venezuela			1999. 05. 24.

* Átfedő igények
** Fenntartja a jogot igény benyújtására

2009 őszéig 47 részes állam írta alá az egyezményt: 28 tanácskozó és 19 később csatlakozott állam. A tanácskozó (szavazati joggal rendelkező) tagok közé tartozik az a hét részes állam is, akik területi igényt támasztanak az Antarktisz egy részére. A 21, területi igényt nem támasztó részes állam némelyike vagy nem ismeri el az igény jogosságát, vagy nem foglalt állást a kérdésben.

Területi igények


Argentína	Ausztrália	Chile	Egyesült Királyság	Franciaország	Norvégia	Új-Zéland

Az Antarktisz-egyezmény Titkársága

Az Antarktisz-egyezmény Titkárságát (Antarctic Treaty Secretariat) Argentína fővárosában, Buenos Airesben 2004 szeptemberében hozta létre az Antarktisz-egyezmény Konzultációs Ülése. Az első titkárságvezető a holland Jan Huber volt, ötéves megbízatása 2009. augusztus 31-én járt le. Utódja, a német Mandfred Reinke négyéves mandátumot kapott.

Az Antarktisz-egyezmény Titkárságának feladatai a következők:

Megszervezi az Antarktisz-egyezmény éves konzultatív tanácskozását (ATCM), valamint a Környezetvédelmi Bizottság (CEP) találkozóit.
Elősegíti az információáramlást az egyezmény és a környezetvédelmi jegyzőkönyv által érintett felek között.
Gyűjti, tárolja, rendszerezi és publikálja az ATCM dokumentumait.
A nyilvánosság számára elérhetővé teszi és terjeszti az egyezményről és az Antarktiszon folyó tevékenységről szóló információkat.

Jogrendszer

Az Antarktiszon nincs állandó lakosság, ennek következtében állampolgárságról vagy kormányzatról sem lehet beszélni. Az Antarktisz területén élő bármely személy valamely másik állam fennhatósága alá tartozik, nem létezik antarktiszi fennhatóság. Az Antarktisz területének nagy részére egy vagy több ország tart fenn igényt, de az országok többsége nem ismeri el határozottan ezt az igényt. A földrész területének a nyugati hosszúság 90. és 150. foka közé eső része, valamint a norvég szektor belső része a Föld egyetlen olyan nagyobb területe, melyre egyetlen ország sem tart fenn igényt.^[4]

Az Antarktisz-egyezményt és a hozzá kapcsolódó környezetvédelmi jegyzőkönyvet aláíró részes államok végrehajtják az egyezményekben foglaltakat, döntéseiket saját jogrendszerük alapján hozzák. Ezek a törvények általában csak saját, az Antarktisz területén tartózkodó állampolgáraikra vonatkoznak, a törvények elősegítik a tanácskozó tagok konszenzuson alapuló döntéseinek érvényre jutását: milyen tevékenységek engedhetők meg, mely területekre való belépéshez szükséges engedély, milyen környezetvédelmi hatásvizsgálatnak kell megelőznie a tevékenységeket, stb. Az Antarktisz-egyezményt gyakran az emberiség közös örökségének egyik példájaként emlegetik.^[5]

Jegyzetek

↑ Information about the Antarctic Treaty and how Antarctica is governed.. 70South, 2005. december 28. (Hozzáférés: 2007. június 3.)^{[halott link]}
↑ Antarctic Treaty Secretariat
↑ Az Antarktisz-egyezmény Titkársága: Részes országok. [2009. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 2.)
↑ Wright, Minturn, "The Ownership of Antarctica, Its Living and Mineral Resources", Journal of Law and the Environment 4 (1987).
↑ Jennifer Frakes, The Common Heritage of Mankind Principle and the Deep Seabed, Outer Space, and Antarctica: Will Developed and Developing Nations Reach a Compromise? Wisconscin International Law Journal. 2003; 21:409