Az autó egy másfél literes, V8-as Alfa Romeo turbómotort kapott, aminek körülbelül 780 lóerő volt a teljesítménye.[1] Mikor 1983-ban bemutatták, az akkor legerősebb BMW-, Renault-, és Ferrari-motorokkal összehasonlítva is megállta a helyét, és az sem volt szempont, hogy rengeteg üzemanyagot fogyasztott, hiszen versenyek közben lehetett tankolni. Csakhogy az 1984-es idénytől kezdve kötelező előírás lett, hogy egy versenyen maximum 220 liter üzemanyagot lehet felhasználni, ami hátrányosan érintette a csapatot.
1984-ben összesen 11 pontot szerzett az Alfa Romeo. Legjobb eredményüket az olasz nagydíjon érték el, amikor Patrese harmadik lett - ráadásul úgy, hogy a csapattársa, Cheever haladt ebben a pozícióban sokáig, ám a futam végére elfogyott az üzemanyaga. Az üzemanyag-fogyasztás egyébként versenyképtelenné tette őket - takarékoskodni pedig nemigen tudtak a benzinnel, ugyanis a riválisok fejlesztései miatt már nehezebb dolguk volt a pályán, ha nyers erőről volt szó. A futamok kétharmadáról az üzemanyag kifogyása vagy a túlerőltetés miatti meghibásodások miatt kiestek.
A 184T-t be kellett vetniük még 1985-ben is, ugyanis az utódjának szánt 185T modell csapnivaló volt. A módosított kasztnit 184TB néven versenyeztették. Sokkal jobb eredményeket nem értek el vele, mindössze egyszer értek célba. Ez volt az Alfa Romeo csapatkénti utolsó szereplése 2019-ig.