PROFILPELAJAR.COM

Az abdzsad (/ˈæbdʒæd/, arabul: أبجد; más néven abgad)^[1]^[2] olyan írásrendszer, amelyben csak a mássalhangzókat jelölik, a magánhangzókat az olvasónak kell következtetnie. Ez ellentétben áll más ábécékkel, amelyek mind a mássalhangzók, mind a magánhangzók jeleit tartalmazzák. A kifejezést 1990-ben Peter T. Daniels vezette be.^[3] 1990-ben ugyanerre a fogalomra más kifejezések is születtek: részleges fonémikus írás, szegmentálisan lineáris hibás fonográfiai írás, konszonánsírás, konszonáns írás és konszonáns ábécé^[4] A nem tisztán abdzsad írásjelek magánhangzóit vagy opcionális diakritikus jelekkel, vagy korlátozott számú különálló magánhangzójelekkel, vagy mindkettővel ábrázolják. Az abdzsad elnevezés az arab ábécé első (eredeti sorrendjében) négy betűjén alapul - amelyek az a, b, dzs, d betűknek felelnek meg -, hogy a „nyugati sémi” kategóriába sorolt írásmódok családjának leírásakor a "mássalhangzós" és "mássalhangzós ábécé" elterjedtebb kifejezéseket helyettesítse.

A név eredete

A hangjelölő írásokat ábécének (A-B-C), vagy alfabétának (α-β) nevezik, az első betűk sorrendje szerint. A sémi ábécék első négy betűje általában az alif-b-g-d (arabul: د-ج-ب-ا, latin átiratban a-b-g-d, vagy a-b-j-d), azaz kiolvasva abdzsad.

Eredete

A nyelvészek vitatkoznak rajta, hogy az egyiptomi hieroglifáktól, vagy a sumer ékírástól származik-e az abjad, de biztosra vehető, hogy valamilyen képírásból ered. Ezek ugyanis túl bonyolultak voltak ahhoz, hogy a hétköznapokban használják őket, csak a vezető réteg írnokai dolgozták ki részletesen a szöveget. Az átlagemberek csak a legjellemzőbb vonalakat húzták meg, hogy felismerhetők legyenek. Ha egy fogalomhoz nem tartozott jel, néhány gyakori jelet írtak helyette, melynek kezdő hangjai összeolvasva adták a szót. Forradalmi újításnak számított, mikor csak ezeket a hangjelölő jegyeket írták le. A magánhangzókat nem jelölték, mivel a közel keleti nyelvekben minden szó mássalhangzóval kezdődik, így nem volt jel sem, amivel leírták volna. Egyébként sem volt rá szükség, mert többnyire az a hangot használták a szavakban.

Lényege

Magánhangzók

Az, hogy csupán mássalhangzókat írnak le, félreértésekre adhat okot. Például a magyart mgyr-nek írva az mogyorónak is olvasható. Természetesen a szövegkörnyezet miatt általában elkerülhetők a félreértések, de például egy jogi, politikai szövegben fontos, hogy félreérthetetlen legyen az üzenet. Egyes nyelvek, például a ge'ez, vagy a görög, elég rugalmas, így mégis volt lehetőség magánhangzók beillesztésére. A héber viszont sokkal kötöttebb, inkább mellékjelekkel jelöli a magánhangzókat. Az arab azért különösen nehéz az európaiak számára, mert a mellékjelek mellett külön magánhangzó-betűik is vannak, amik viszont egyszerre több hangot jelölnek. Ezzel szemben a mellékjelek (melyeknek elvben végtelen sok kombinációja létezhet) nem is mindig magánhangzót jelölnek, így olvasásához szükséges egy rutin.

Kurzivitás

Az ősibb (arámi, berber) abjadokat még kőbe vésték, az újabb (arab, szír) írást viszont kifejezetten a tollal írásra találták fel. A karakteret kötni kellett, hogy a tinta ne csöpögjön szét, így viszont a szóban elfoglalt helyétől függően minden betű megváltozik alapalakjához képest. Mivel többnyire jobbról balra írják, praktikusabb bal kézzel írni, ellenkező esetben ugyanis a toll hegye átlyukasztja a papírt, az író kéz pedig elmaszatolja a tintát. Mégis, az iszlám világban inkább jobb kézzel írtak, írnak, mert a bal kéz tisztátalan. Mivel úgyis folytonos vonalt húz, az író személy gyakran elnyújtja a betűket, így leplezve a bal kéz ügyetlenségét, a torzulást pedig dekoratív mellékjelekkel, cikornyás vonalakkal ellensúlyozza. Néhány vallásilag szigorú berendezkedésű területen büntetik az (ember-) ábrázolást, ezért a betűket elhajlítva kalligrafikusan viszik papírra a képet, beleírva, hogy mi látható. Ezek a dekoratív elemek azonban csak a tollírásos abjadokra igaz, a kőírásosokra nem.

Biszmilláh-i r-rahmán-i r-rahím

Fajtái

Szír

Napjainkban már csak a szír egyház által használt 22 mássalhangzós kihalt "jobbról balra" kurzív írás.

Héber

A jiddis, és az irodalmi héber által használt írás. Szintén 22 mássalhangzós, de van 5 kisegítő betű is. Szintén jobbról balra írt, újabban a kurzivitás is terjed.

Alefbet-ivri

Arab

A leghíresebb, és a legelterjedtebb abdzsád. Napjainkban a legtöbb nyelv, köztük a nyugati nyelvek is, leírhatók arabul. Eredetileg 28 betűs, de szamtalan bővített változata van, különféle mellékjelekkel, és segédkarakterekkel. Valószínűleg ez a mongol, a tibeti, és az indiai írás alapja is. Jobbról balra írják, kizárólag kurzív formában.

Arámi

Régen elterjedt 22-karakteres írás. Napjainkban, politikai okokból, a kevés megmaradt olvasója is tagadja, hogy ismerné. Érdekesség, hogy Jézus a héber mellett az arámit is olvasta, és elsősorban azt beszélte.

Berber

Más néven tifinag, a marokkói-tuareg törzsek által ma is használt 25 betűs írás. Érdekessége, hogy fentről lefelé írják. Az 1980 - ban megalkotott új változata (Neo-Tfinag) már teljes értékű ábécé, és balról jobbra írják.

Nabáteus

Az arámiból, és a szírből mesterségesen kialakított, régóta használaton kívüli abjad.

Perzsa

Más néven pahlavi, a Szasszanida Birodalomban használt, mára kihalt óperzsa nyelv használaton kívüli írása.

Manda

A perzsa-arab műveltséget átvevő irakiak által az arámiból mesterségesen kialakított használaton kívüli kurzív abjad.

Pszalter

Az északnyugat-kínai Hszincsiang tartományban élő ujgurok kurzív írása. Az arab elterjedése óta nem használják.

Föníciai

A legősibb abjad, és egyben a legősibb betűírás, minden későbbi ettől származik.

Párthus

Az óperzsa nyelv nomád beszélői által használt írás. A nyelv kihalásával, és a nép asszimilálódásával megszűnt.

Szábeus

A mai Jemen területén élő törzsek által használt ún. ódélarab írás.

Pun

A Karthágóban élő, és sok gyarmattal rendelkező pun nép föníciai gyökerű írása. Sajnos Karthágó pusztulásával a legtöbb irat megsemmisült, használatát pedig betiltották, így nem sokat tudunk róla.

Sínai

Más néven ókánaánita, a Sínai-félszigeten élő nomádok írhattak vele. A sivatagi barlangokban találtak rá nemrég az értékes iratokra, megfejtésük nehézségekbe ütközik.

Ugariti

Hasonló a sumer ékíráshoz, valószínűleg a föníciai elődje. A mai Szíria területén régen nagyon elterjedt volt, de már Róma terjeszkedése előtt kihalt.

Ge’ez

Más néven zabúr, vagy tigrinya. Eredetileg Jemenben találták föl, ma Afrika szarvában, a Vörös-tenger partján, és Etiópiában használt egyedi abjad.

Szogd

A Belső-Ázsiai Turkesztán buddhista lakosai által használt írás. Vélhetőleg az arabból alakították át, hogy könnyebben használhassák a türk népek. Ez a mongol, és valószínűleg a tibeti, és indiai írások őse is. Hatással lehetett a manicheus írásra is.

Szamaritánus

A Közel-Keleti etnikai-vallási kisebbség, a szamaritánusok ma is használt abdzsádja. Mind az izraeli, mind az arab kormányok küzdenek megsemmisítéséért, eddig sikertelenül.

Tengwar

J. R. R. Tolkien az általa írt regény, a Gyűrűk ura világához találta ki ezt az írást. Az írás módjától függően abc-ként, vagy abugidaként is használható. Mellékjeles változata számít abdzsádnak. A betűk, és a mellékjelek is emlékeztetnek arab-perzsa-török jelekre, csak nem a megfelelőikre.

Számírás

Az arab számokat eredetileg Indiában találták ki, előtte az arabok, a rómaiakhoz hasonlóan, betűiket írták le számokként. Abc sorrendben társítják a számokhoz a betűket 9-ig, onnantól újrakezdődik, és csak a tízes helyiértéken folytatódik a betűrend. A betűk elfogyása után kiegészítő karaktereket, és mellékjeleket is használnak.

Gyorsírás

Samuel Taylor, és Isaac Pitman külön-külön kidolgoztak egy egy gyorsírási formát, melyekben csak pontok, és vonások vannak, és ezek csak mássalhangzókat jelölnek. Ennek ellenére találmányukat elsősorban nyugati nyelveken használják.

Jegyzetek

↑ Understanding Relations Between Scripts II, 24. o. (2019. október 10.). ISBN 978-1-78925-092-3
↑ The Idea of Writing. Leiden • Boston, 35. o. (2012. január 10.). ISBN 9789004215450
↑ Daniels, P. (1990). Fundamentals of Grammatology. Journal of the American Oriental Society, 110(4), 727-731. doi:10.2307/602899: "El kell ismernünk, hogy a nyugati sémi írások egy harmadik alapvető írástípust alkotnak, amely csak az egyes mássalhangzókat jelöli. Ez nem sorolható be egyik másik kifejezés alá sem. E típus megfelelő neve alefbeth lenne, levantei eredetének tiszteletére, de ez a kifejezés túlságosan hasonlít az ábécéhez ahhoz, hogy praktikus legyen; ezért azt javaslom, hogy ezt a típust "abjad"-nak nevezzük, [Lábjegyzet: azaz a korábbi sémi ábécékből ismert alif-ba-jim rend, amelyből a modern alif-ba-ta-tha rendet a hasonló alakú és különböző számú pontokkal rendelkező betűk egymás mellé helyezésével vezették le. Az abjad az a sorrend, amelyben a betűkhöz számértékeket rendelnek (mint a héberben).] az arab írás hagyományos rendjét6 jelölő arab szóból, amely (kimondatlanul) természetesen ebbe a kategóriába tartozik... Van még egy negyedik alapvető írástípus, amelyet több mint negyven évvel ezelőtt James- Germain Fevrier ismert fel, és amelyet ő "neoszillabáriának" nevezett (1948, 330), majd harminc évvel ezelőtt Fred Householder, aki "pszeudoalphabet"-nek nevezte (1959, 382). Ezek Etiópia és "Nagy-India" írásai, amelyek egy alapformát használnak az adott szótag mássalhangzó + egy adott magánhangzó (a gyakorlatban mindig a jelöletlen a) jelölésére, és ezt módosítják a mássalhangzóval vagy magánhangzó nélkül álló szótagok jelölésére. Ha nem lenne ez a létező kifejezés, akkor azt javasolnám, hogy a minta megtartásával nevezzük ezt a típust "abugidá"nak, az etióp szóból, amely a mássalhangzók segédhangzó-sorrendjét jelenti a jelzőben."
↑ Amalia E. Gnanadesikan (2017) Towards a typology of phonemic scripts, Writing Systems Research, 9:1, 14-35, DOI: 10.1080/17586801.2017.1308239 "Daniels (1990, 1996a) az abjad elnevezést javasolja ezekre az írásokra, és ez a kifejezés jelentős népszerűségre tett szert. Más kifejezések között szerepel a részleges fonémikus írás (Hill, 1967), szegmentálisan lineáris hibás fonográfiai írás (Faber, 1992), mássalhangzóírás (Trigger, 2004), mássalhangzóírás (Coulmas, 1989) és mássalhangzó ábécé (Gnanadesikan, 2009; Healey, 1990)."

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Abjad című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Abjads / Consonant alphabets, Omniglot (2015. január 10.)

The Arabic Writing system, The Oxford Handbook of Arabic Linguistics. Oxford University Press, 415. o. (2013. január 10.)

The World's Writing Systems. OUP (1996. január 10.). ISBN 978-0195079937

Ekhtiar, Maryam. Masterpieces from the Department of Islamic Art in the Metropolitan Museum of Art. New York: Metropolitan Museum of Art, 21. o. (2011. január 10.). ISBN 9781588394347

Ch 2 27-30-22-26. How Many Letters Needs an Alphabet? The Case of Semitic, The idea of writing: Writing across borders. Leiden: Brill, 11–52. o. (2011. január 10.). ISBN 978-9004215450