Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

38. cannes-i nemzetközi filmfesztivál
Rendezvény
Dátum	1985. május 8–20.
Elnök	Miloš Forman
Filmek száma	77
Nyitófilm	A kis szemtanú
Zárófilm	Smaragderdő
Díjazottak
Arany Pálma	A papa szolgálati útra ment
Nagydíj	Madárka
A zsűri díja	Redl ezredes
Fesztiválok
Előző	37. cannes-i filmfesztivál (1984)
Következő	39. cannes-i filmfesztivál (1986)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

A 38. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1985. május 8. és 20. között került megrendezésre, Miloš Forman amerikai filmrendező elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 20 nagyjátékfilm és mindössze 4 rövidfilm szerepelt; versenyen kívül 10, míg az Un certain regard szekcióban 17 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 8 filmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 18 nagyjátékfilm vetítésére került sor.

Ezen a filmes seregszemlén kevesebben jelentek meg a régi megszokott sztárok közül, noha a rendezők között feltűntek olyan „nagy öregek”, mint Joseph Losey és Mario Monicelli, az őket követő korosztályt képviselő Jean-Luc Godard, Claude Chabrol és Woody Allen, valamint a már nevet szerzett fiatalabbak: André Téchiné, Alan Parker és Wim Wenders. Ott volt Clint Eastwood is, akinek filmjét (Fakó lovas) mind a kritika, mind pedig a közönség fanyalogva fogadta.

A neves személyiségeket felsorakoztató zsűri egy fiatal, jugoszláv filmest fogadott kegyeibe és indított el a világhírnév felé: az Arany Pálmát A papa szolgálati útra ment 31 éves rendezője, Emir Kusturica vehette át. E film megkapta a FIPRESCI-díját is, megosztva Woody Allen Kairó bíbor rózsája című romantikus vígjátékával. Külön nagydíjat kapott Alan Parker Madárkája, a zsűri díját nyerte a magyar Redl ezredes, a legjobb rendezésért pedig André Téchiné kapott elismerést. A fesztiválhoz való legjobb művészi hozzájárulás díját Misima Jukio, 1970-ben szeppukut (harakirit) elkövető világhírű japán író életét négy fejezetben feldolgozó filmjéért Paul Schrader vehette át. Cannes ismét megelőzte kissé a korát: Norma Aleandro (A hivatalos változat) mellett a legjobb női alakítás díját vehette át az amerikai énekes-színésznő, Cher (A maszk), ami lendített karrierjén, lehetővé tette, hogy válogasson a jó szerepekben és 1987-ben eljusson az Oscar-díjhoz.^[1] A legjobb férfi alakítás díját William Hurt (A pókasszony csókja) kapta, részben visszaigazolásaként annak a kemény munkának is, amelyet az utóbbi öt évben fajsúlyos szerepeinek megformálásával végzett.

Az eredményhirdetésnél egy kis technikai újítást vezettek be: kihangsúlyozandó, hogy felvállalják ítéletüket, a zsűri tagjai mindannyian megjelentek az emelvényen.^[1]

A fotósok elsősorban a fesztivál két újonnan felfedezett filmcsillagjára, Nicolas Cage-re (Madárka) és Juliette Binoche-ra (Randevú) vadásztak; és persze a Nathalie Baye–Johnny Hallyday ügyeletes francia „álompárra”. Látható volt ugyanakkor az „álompár” már sokat tapasztalt partnere, Claude Brasseur (Détective), Michel Piccoli (Agyő, Bonaparte!), Tony Curtis és Theresa Russell (A színésznő és a relativitás), Marcello Mastroianni (Mattia Pascal két élete), Klaus Maria Brandauer (Redl ezredes), Juliette Binoche oldalán Jean-Louis Trintignant (Randevú), Stéphane Audran (Pulyka parázson, Night Magic), Coluche (A háború bolondja), Harrison Ford és Kelly MacGillis (A kis szemtanú), továbbá Vanessa Redgrave oldalán, a zsűriben helyet foglaló Sarah Miles (Gőzben).

A fesztivál versenyen kívül vetített filmekkel tisztelgett James Stewart (The Glenn Miller Story) és Manoel de Oliveira (A király kegyeltje), továbbá François Truffaut előtt, akinek a munkásságáról szóló dokumentumfilmet (Vivement Truffaut),^[2] a benne megszólaló szinte valamennyi művész előtt, külön vetítésen mutatták be.^[3] Más neves filmrendezők is feltűntek a vásznon: Kuroszava Akira, a róla készített A.K. című portréfilmben, vagy Werner Herzog Wim Wenders Tokyo-Ga című dokumentumfilmjében.

A Rendezők Kéthete mezőnyéből kiemelkedett Mike Newell: Csak egy tánc volt, Pupi Avati: Banktisztviselők, és Francisco J. Lombardi: A város és a kutyák című alkotása. A legnagyobb sikert a Rosanna Arquette és Madonna főszereplésével forgatott Kétségbeesve keresem Susant című film aratta – a vetítés végén több mint negyedórás ováció fogadta Susan Seidelman rendezőnőt és a szereplőket.

A magyar filmművészetet a versenyben Szabó Istvánnak Alfred Redl, magas rangú K. u. k. tiszt élettörténetét feldolgozó Redl ezredes című alkotása képviselte, amelyet a zsűri díjra érdemesített. A Rendezők Kéthete keretében vetítették Kovácsi János Megfelelő ember kényes feladatra című filmjét. Magyar vonatkozásként megemlíthető még, hogy A maszk című amerikai romantikus film operatőre Kovács László volt.

A fesztiválra kiutazott hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Marx József, az Objektív Filmstúdió vezetője, Szabó István és Kovácsi János filmrendezők, Koltai Lajos operatőr, valamint Eperjes Károly színész.^[4]

• Miloš Forman, filmrendező –  Amerikai Egyesült Államok – a zsűri elnöke
• Claude Imbert, újságíró –  Franciaország
• Edwin Zbonek, a Filmintézet hivatalos képviselője –  Ausztria
• Francis Veber, forgatókönyvíró-rendező –  Franciaország
• Jorge Amado, író –  Brazília
• Mauro Bolognini, filmrendező –  Olaszország
• Michel Pérez, filmkritikus –  Franciaország
• Moses Rothman, filmproducer –  Amerikai Egyesült Államok
• Néstor Almendros, operatőr –  Argentína
• Sarah Miles, színésznő –  Egyesült Királyság

• Bernard Jubard, filmtörténész –  Franciaország
• Bertrand Van Effentere, filmrendező –  Franciaország
• Joël Magny, filmkritikus –  Franciaország
• Jose Vieira Marques, filmkedvelő –  Portugália
• Lorenzo Codelli, újságíró –  Olaszország
• Peter Cowie, újságíró –  Egyesült Királyság

• Adieu Bonaparte (Agyő, Bonaparte!)^[5] – rendező: Youssef Chahine
• Birdy (Madárka) – rendező: Alan Parker
• Bliss – rendező: Ray Lawrence
• Derborence – rendező: Francis Reusser
• Détective (A detektív) – rendező: Jean-Luc Godard
• Insignificance (A színésznő és a relativitás) – rendező: Nicolas Roeg
• Joshua Then and Now (Légy bátor és erős) – rendező: Ted Kotcheff
• Kiss of the Spider Woman (A pókasszony csókja) – rendező: Hector Babenco
• La historia oficial (A hivatalos változat) – rendező: Luis Puenzo
• Le due vite di Mattia Pascal (Mattia Pascal két élete) – rendező: Mario Monicelli
• Mask (Maszk) – rendező: Peter Bogdanovich
• Mishima: A Life in Four Chapters (Mishima)– rendező: Paul Schrader
• Redl ezredes – rendező: Szabó István
• Otac na sluzbenom putu (A papa szolgálati útra ment) – rendező: Emir Kusturica
• Pale Rider (Fakó lovas) – rendező: Clint Eastwood
• Poulet au vinaigre (Ecetes csirke) ^[6] – rendező: Claude Chabrol
• Rendez-vous (Randevú) – rendező: André Téchiné
• Szaraba hakobune – rendező: Terajama Sudzsi
• Scemo di guerra (A háború bolondja) – rendező: Dino Risi
• The Coca-Cola Kid (Coca Cola kölyök) – rendező: Dušan Makaveje

• Die Nacht – rendező: Hans-Jürgen Syberberg
• Jumping (Ugrálás)^[5] – rendező: Tezuka Oszamu
• Le soulier de satin (A király kegyeltje) – rendező: Manoel de Oliveira
• Le temps détruit – rendező: Pierre Beuchot
• Night Magic – rendező: Lewis Furey
• Steaming (Gőzben) – rendező: Joseph Losey
• The Emerald Forest (Smaragderdő) – rendező: John Boorman
• The Glenn Miller Story (Glenn Miller élete) – rendező: Anthony Mann
• The Purple Rose of Cairo (Kairó bíbor rózsája) – rendező: Woody Allen
• Witness (A kis szemtanú) – rendező: Peter Weir

• A Private Function (Magánpraxis)^[5] – rendező: Malcolm Mowbray
• A.K. – rendező: Chris Marker
• Ad Sof Halaylah (Amikor leszáll az éj) – rendező: Eitan Green
• Das Mal des Todes – rendező: Peter Handke
• Dediscina – rendező: Matjaz Klopcic
• Han Je (寒夜, Han Ye) – rendező: Csüe Ven (闕文, Que Wen)
• Himacuri – rendező: Janagimacsi Micuo
• Il diavolo sulla collina – rendező: Vittorio Cottafavi
• Latino – rendező: Haskell Wexler
• Le thé au harem d'Archimède (Tea Arkhimédesz háremében) – rendező: Mehdi Charef
• Milij, dorogoj, ljubimij, egyinsztvennij (Милый, дорогой, любимый, единственный) (Kedves, drága, egyetlenem) – rendező: Dinara Kuldasevna Aszanova
• Monsieur de Pourceaugnac – rendező: Michel Mitrani
• Mystère Alexina (Alexina titka) – rendező: René Féret
• Oriana – rendező: Fina Torres
• Padre nuestro – rendező: Francisco Regueiro
• Tokyo-Ga – rendező: Wim Wenders
• Une femme en Afrique – rendező: Raymond Depardon

• Jenitba – rendező: Slav Bakalov; Rumen Petkov
• L’anniversaire de Georges – rendező: Patrick Traon
• Stop – rendező: Krzysztof Kiwerski
• Uznik^[7] – rendező: Bondo Sositaisvili

• A Marvada Carne (Csodahús)^[5] – rendező: André Klotzel
• Fucha – rendező: Michai Dudziewicz
• Kletka dlya kanareek – rendező: Pavel Csuhraj
• Kolp – rendező: Roland Suso Richter
• Le temps détruit – rendező: Pierre Beuchot
• The color of blood – rendező: Bill Duke
• Vertiges – rendező: Christine Laurent
• Visages de femmes – rendező: Désiré Ecaré

• A Flash Of Green – rendező: Victor Nunez
• Crossover Dreams – rendező: Leon Ichaso
• Da Capo – rendező: Pirjo Honkasalo és Pekka Lehto
• Dance with a stranger (Csak egy tánc volt)^[5] – rendező: Mike Newell
• Desperatly Seeking Susan (Kétségbeesve keresem Susant) – rendező: Susan Seidelman
• Dim Sum: A Little Bit of Heart^[8] – rendező: Wayne Wang
• Gazl el Banat – rendező: Jocelyn Saab
• Golubije gori, ili nyepravdopodobnaja isztorija (Kék hegyek, avagy egy hihetetlen történet) – rendező: Eldar Shengelaia
• Hob fawk habadet al haram – rendező: Atef El Tayeb
• Impiegati (Banktisztviselők) – rendező: Pupi Avati
• La ciudad y los perros (A város és a kutyák) – rendező: Francisco J. Lombardi
• La noche más hermosa (A legszebb éjszaka) – rendező: Manuel Gutiérrez Aragón
• Les Anges – rendező: Ridha Behi
• Lieber Karl – rendező: Maria Knilli
• Megfelelő ember kényes feladatra – rendező: Kovácsi János
• O erotas tou Odyssea – rendező: Vasilis Vafeas
• Osôshiki – rendező: Itami Dzsuzo
• The Innocent (A gyanúsított) – rendező: John Mackenzie

• Arany Pálma: Otac na sluzbenom putu (A papa szolgálati útra ment)^[5] – rendező: Emir Kusturica
• A zsűri külön nagydíja: Birdy (Madárka) – rendező: Alan Parker
• A zsűri díja: Redl ezredes – rendező: Szabó István
• Legjobb rendezés díja: Rendez-vous (Randevú) – rendező: André Téchiné
• Legjobb női alakítás díja:
  • Norma Aleandro – La historia oficial (A hivatalos változat)
  • Cher – Mask (Maszk)
• Legjobb férfi alakítás díja: William Hurt – Kiss of the Spider Woman (A pókasszony csókja)
• Legjobb művészi hozzájárulás díja: Mishima: A Life in Four Chapters (Misima) – rendező: Paul Schrader

• Arany Pálma (rövidfilm): Jenitba – rendező: Slav Bakalov; Rumen Petkov

• Arany Kamera: Oriana – rendező: Fina Torres

• FIPRESCI-díj:
  • Otac na sluzbenom putu (A papa szolgálati útra ment) – rendező: Emir Kusturica
  • The Purple Rose of Cairo (Kairó bíbor rózsája) – rendező: Woody Allen
  • Visages de femmes^[9] – rendező: Désiré Ecaré
• Technikai nagydíj: Insignificance (A színésznő és a relativitás) – rendező: Nicolas Roeg
• Ökumenikus zsűri díja: La historia oficial (A hivatalos változat) – rendező: Luis Puenzo
• Ökumenikus zsűri külön dicsérete: Le temps détruit – rendező: Pierre Beuchot
• Ifjúság díj külföldi filmnek: Dance with a stranger (Csak egy tánc volt)^[10] – rendező: Mike Newell
• Ifjúság díj francia filmnek: Le thé au harem d’Archimède (Tea Archimedes háremében) – rendező: Mehdi Charef

• A cannes-i fesztivál hivatalos honlapja (angolul), (franciául)
• Cannes Film Festival Archiválva 2010. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul) (IMDb)
• Kritikusok Hete honlapja (angolul), (franciául)
• Rendezők Kéthete honlapja (angolul), (franciául)

• 1985 a filmművészetben