PROFILPELAJAR.COM

	1952-es FIA; Formula–1 világbajnokság
	Az évadot uraló Ferrari 500-as
	Egyéni világbajnok
Alberto Ascari	36
← 1951	1953 →

Az 1952-es Formula–1-es szezon volt a harmadik Formula–1-es világbajnoki szezon. 1952. május 18-án kezdődött, és nyolc verseny után szeptember 7-én ért véget. Kikerült a versenynaptárból a spanyol nagydíj, bekerült a holland nagydíj.

Az első öt célba érkezőnek járt világbajnoki pont (8, 6, 4, 3, 2). 1 pontot adtak a leggyorsabb körért. A nyolcból csak a legjobb négy pontszám számított bele a világbajnokság végeredményébe. A pontokat megosztott autókért egyformán megosztották a versenyzők között, tekintet nélkül arra, hogy ki vezette többet az autót.

A szezon menete

Az Alfa Romeo képtelen volt finanszírozni egy új autót, ezért visszavonult a Formula–1-ből. A csapat visszavonulásával a Scuderia Ferrari komoly vetélytárs nélkül maradt az 1952-es idényben. Indianapolist nem számolva minden versenyen Ferrari indult az élről, minden versenyen Ferraris pilóta nyert, és futott leggyorsabb kört. Giuseppe Farina a Ferrarihoz igazolt, Fangiónak pedig egy év eleji balesetben megsérültek a nyakcsigolyái, így az egész szezont kénytelen volt kihagyni. Alberto Ascari kihagyta az évadnyitót, mert az 1952-es indianapolisi 500-asra készült, ahol viszont eredménytelenül versenyzett.

svájci nagydíj

Az évadnyitót, akárcsak egy évvel azelőtt, akkor is Svájcban rendezték meg, Bremgartenben. A Pole pozíciót Giuseppe Farina szerezte meg a szintén Ferraris Piero Taruffi előtt. Farina vezette a versenyt, de a 16. körben motor problémák miatt kiállni kényszerült, ezért átvette francia csapattársa André Simon autóját, de az 51. körben annak is meghibásodott a motorja. A győzelem így Pierro Taruffi ölébe hullott, aki a verseny leggyorsabb köréért járó egy pontot is magáénak tudhatta.

indianapolisi 500

A második verseny az indianapolisi 500-as volt. Alberto Ascari is indult, ő volt 1952-ben az egyetlen nem amerikai induló. Az olasz a verseny feladására kényszerült.

belga nagydíj

Az évad harmadik futamát, a belga nagydíjat Spa-Francorchamps-ban rendezték. A rajtrács első három pozícióját a Ferrarisok szerezték meg, Ascari-Farina-Taruffi sorrendben. A három Ferrari zavartalanul körözött az élen, amíg Taruffi a 13. körben balesetet nem szenvedett. Ezután már csak az Ascari-Farina páros autózott a mezőny előtt. Kettőjük közül Ascari bizonyult gyorsabbnak, a 36 körös verseny végére már két percet vert Farinára, és a verseny leggyorsabb körét is ő futotta meg.

francia nagydíj

A szezon negyedik versenye a francia nagydíj volt, amit ezúttal új helyszínen, a Rouen-Les-Essarts pályán rendeztek meg. A rajtrács első három pozícióját ismét a három Ferraris szerezte meg, ismét Ascari-Farina-Taruffi sorrendben. Ezúttal minden probléma nélkül, mindhárman be is értek a célba. Az egyes pilóták gyorsaságát jól le lehet mérni az által, hogy Ascari egy kört vert Farinára, aki szintén egy kört vert Taruffira. A leggyorsabb kört ismét Ascari teljesítette.

brit nagydíj

Az ötödik versenyen, az angliai Silverstone-ban is Ferrarik indultak az első három rajtkockából, de ezúttal Farina-Ascari-Taruffi sorrendben. A versenyt viszont ismét Ascari uralta, megfutotta a leggyorsabb kört, és lekörözte a második helyen befutó csapattársát, Turaffit. Farina a hatodik helyen futott be, így nem szerzett pontot.

német nagydíj

A hatodik futam a német nagydíj volt a Nürburgringen. Az Ascari-Farina duó után a Gordini csapat két pilótája következett, és csak mögülük indult Taruffi, valamint a szintén Ferraris svájci, Rudi Fischer. A versenyt végül a négy Ferrari fejezte be az élen (Ascari-Farina-Fischer-Taruffi sorrendben). Ez minden idők legnagyobb Ferrari fölénye (és általában csapat fölény is) a befutók sorrendjét tekintve. A verseny leggyorsabb körét ismét Ascari futotta. Minthogy Ascarinak volt négy első helye és leggyorsabb köre, ezért már elérte az egy évad alatt elérhető legmagasabb pontszámot (4*9=36). A Formula–1 történelmében először fordult elő, hogy egy pilóta a világbajnokság utolsó futama előtt bebiztosította magának a bajnoki címet.

holland nagydíj

1952-ben újabb nagydíjjal bővült a versenynaptár a holland nagydíj személyében, amit a Zandvoorti pályán rendeztek. Alberto Ascari újra pole-pozícióból indult, rajt-cél győzelmet aratott, miközben a leggyorsabb kört is megfutotta. Fontos volt viszont ez a verseny a második és harmadik hely sorsa miatt. Taruffi 22 ponttal rendelkezett, Farina viszont "csak" 18-cal. Viszont Farina 3 verseny alatt gyűjtötte össze a pontjait, míg Taruffinak már négy versenyt számoltak. Döntő momentumnak bizonyult, hogy Taruffi nem vett részt a versenyen (Luigi Villoresi helyettesítette). Farina viszont a második lett Ascari mögött, ezzel két ponttal Taruffi elé került.

olasz nagydíj

Az utolsó futamot immár három éve hagyományosan Monzában rendezték meg. Farina már csak egy első hellyel növelhette pontjai számát, Taruffinak Farina előtt kellett volna végeznie az összesítettbeli második helyért. Ascari ismét pole-pozícióból indulva aratott rajt-cél győzelmet, megfutva a leggyorsabb kört is. A második helyen befutó Maseratis José Froilán González leggyorsabb köre tizedmásodpercre megegyezett Ascari leggyorsabb körével, így az azért járó 1 pontot megosztották a két pilóta között, akik így fél-fél pontot kaptak. További pontszerzők Villoresi és Farina, illetve a Maseratis Felice Bonetto voltak. Taruffi hetedik lett, így nem szerzett pontot. Maradt a 22 pontja, ami az összetett harmadik helyhez volt elegendő. Ascari végül 12 pontos előnnyel lett bajnok Farina előtt, de ha a pontjaik valódi számát nézzük, Ascari előnye 26,5 pont. A negyedik helyen pontegyenlőség alakult ki Rudi Fisher, és az ötödiknek rangsorolt fiatal, mindössze 23 éves újonc, Mike Hawthorn között. A korban rendkívül fiatalnak számító újonc tehetségére azonnal felfigyelt Enzo Ferrari is, és a következő évre leszerződtette a Scuderiához.

Nagydíjak

#	Verseny	Dátum	Pálya	Győztes pilóta	Győztes csapat	Abroncs	Összefoglaló
16	svájci nagydíj	Május 18.	Bremgarten	Piero Taruffi	Ferrari	P	Összefoglaló
17	indianapolisi 500	Május 30.	Indianapolis	Troy Ruttman	Kuzma-Offenhauser	F	Összefoglaló
18	belga nagydíj	Június 22.	Spa-Francorchamps	Alberto Ascari	Ferrari	P	Összefoglaló
19	francia nagydíj	Július 6.	Rouen-Les-Essarts	Alberto Ascari	Ferrari	P	Összefoglaló
20	brit nagydíj	Július 19.	Silverstone	Alberto Ascari	Ferrari	P	Összefoglaló
21	német nagydíj	Augusztus 3.	Nürburgring	Alberto Ascari	Ferrari	P	Összefoglaló
22	holland nagydíj	Augusztus 17.	Zandvoort	Alberto Ascari	Ferrari	P	Összefoglaló
23	olasz nagydíj	Szeptember 7.	Monza	Alberto Ascari	Ferrari	P	Összefoglaló

Végeredmény

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	Lk.	6.-20.
Pont	8	6	4	3	2	1	0

(Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

Hely.	Pilóta	SUI	500	BEL	FRA	GBR	GER	NED	ITA	Pont
1	Alberto Ascari		Ki	1	1	1	1	1	1**	36 (53.5)
2	Giuseppe Farina	Ki / Ki†		2	2	6	2	2	4	24 (27)
3	Piero Taruffi	1		Ki	3	2	4		7	22
4	Rudi Fischer	2			11†	13	3		Ki	10
5	Mike Hawthorn			4	Ki	3		4	Ki	10
6	Robert Manzon	Ki		3	4	Ki	Ki	5	14	9
7	Troy Ruttman		1							8
8	Luigi Villoresi							3	3	8
9	José Froilán González								2**	6.5
10	Jim Rathmann		2							6
11	Jean Behra	3		Ki	7		5	Ki	Ki	6
12	Sam Hanks		3							4
13	Ken Wharton	4		Ki				Ki	9	3
14	Dennis Poore					4			12	3
15	Duane Carter		4							3
16	Alan Brown	5		6		22			15	2
17	Maurice Trintignant				5	Ki	Ki	6	Ki	2
18	Paul Frère			5			Ki	Ki		2
19	Felice Bonetto						Ki		5	2
20	Art Cross		5							2
21	Eric Thompson					5				2
22	Bill Vukovich		17							1
23	Roger Laurent			12			6			0
24	Toulo de Graffenried	6			Ki†	19			NK	0
25	Peter Collins	Ki		Ki	6	Ki			NK	0
26	André Simon	Ki†							6	0
27	Jimmy Bryan		6							0
28	Peter Hirt	7			11†					0
29	Charles de Tornaco			7				Ki	NK	0
30	Duncan Hamilton					Ki		7		0
31	Jimmy Reece		7							0
32	Reg Parnell					7				0
33	Fritz Riess						7			0
34	Lance Macklin	Vi		11	9	15		8	NK	0
35	Eric Brandon	8		9		20			13	0
36	Chico Landi							9†	8	0
37	Johnny Claes			8	Ki	14	10		NK	0
38	Toni Ulmen	Ki					8			0
39	George Connor		8							0
40	Philippe Étancelin				8					0
41	Roy Salvadori					8				0
42	Ken Downing					9		Ki		0
43	Cliff Griffith		9							0
44	Helmut Niedermayr						9			0
45	Jan Flinterman							9†		0
46	Prince Bira	Ki		10	Ki	11				0
47	Louis Rosier	Ki		Ki	Ki				10	0
48	Peter Whitehead				Ki	10			NK	0
49	Johnnie Parsons		10							0
50	Yves Giraud-Cabantous				10					0
51	Eitel Cantoni					Ki	Ki		11	0
52	Jack McGrath		11							0
53	Hans Klenk						11			0
54	Jim Rigsby		12							0
55	Franco Comotti				12					0
56	Graham Whitehead					12				0
57	Ernst Klodwig						12			0
58	Joe James		13							0
59	Bill Schindler		14							0
60	Robert O’Brien			14						0
61	Tony Gaze			15		Ki	Ki		NK	0
62	George Fonder		15							0
63	Kenneth McAlpine					16			Ki	0
64	Eddie Johnson		16							0
65	Harry Schell	Ki			Ki†	17				0
66	Gino Bianco					18	Ki	Ki	Ki	0
67	Chuck Stevenson		18							0
68	Henry Banks		19							0
69	Manny Ayulo		20							0
70	Johnny McDowell		21							0
71	Tony Crook					21				0
—	Stirling Moss	Vi		Ki		Ki		Ki	Ki	0
—	Piero Carini				Ki		Ki			0
—	Bill Aston					NI	Ki		NK	0
—	Hans Stuck	Ki							NK	0
—	George Abecassis	Ki								0
—	Max de Terra	Ki								0
—	Spider Webb		Ki							0
—	Rodger Ward		Ki							0
—	Tony Bettenhausen		Ki							0
—	Duke Nalon		Ki							0
—	Fred Agabashian		Ki							0
—	Bob Sweikert		Ki							0
—	Gene Hartley		Ki							0
—	Bob Scott		Ki							0
—	Chet Miller		Ki							0
—	Bobby Ball		Ki							0
—	Andy Linden		Ki							0
—	Robin Montgomerie-Charrington			Ki						0
—	David Murray					Ki				0
—	Willi Heeks						Ki			0
—	Adolf Brudes						Ki			0
—	Marcel Balsa						Ki			0
—	Bernd Nacke						Ki			0
—	Rudolf Krause						Ki			0
—	Rudolf Schoeller						Ki			0
—	Paul Pietsch						Ki			0
—	Theo Helfrich						Ki			0
—	Josef Peters						Ki			0
—	Dries van der Lof							Ki		0
—	Franco Rol								Ki	0
—	Élie Bayol								Ki	0
—	Alberto Crespo								NK	0
—	Piero Dusio								NK	0
Hely.	Pilóta	SUI	500	BEL	FRA	GBR	GER	NED	ITA	Pont