Óriásvirágfélék
Rhizanthes sp. bimbói és elnyílt virágai Szumátrán
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Malpighiales Család: Óriásvirágfélék (Rafflesiaceae) Dumort.
Típusnemzetség
Rafflesia
Nemzetségek
Rafflesia Rhizanthes Sapria[1][2] (2014. március 26.) Botryocytinus Brugmannsia Haematolepis Mycetanthe Richthofenia Thyrsine[2] (2014. március 26.)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Óriásvirágfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásvirágfélék témájú médiaállományokat és Óriásvirágfélék témájú kategóriát.

Az óriásvirágfélék (rafléziavirágúak, Rafflesiaceae) a zárvatermők (Magnoliophyta) közé tartozó valódi kétszikűek (eudicots) Malpighiales rendjének egyik családja. A családot és annak típusnemzetségét is az egykori brit gyarmat, Szingapúr alapítójáról nevezték el. Sir Stamford Rafflest Délkelet-Ázsiába elkísérte a botanikus Joseph Arnoldi. Kettejük családnevét egyesíti a Föld legnagyobb ismert virágának tudományos fajneve: Rafflesia arnoldii.

A fajok többsége ritka és veszélyeztetett.

Erősen redukált felépítésük miatt rendszertani besorolásuk sokáig bizonytalan volt.^[3] A hagyományos rendszertanokban (pl. Cronquist-rendszer, Tahtadzsján-rendszer, Borhidi-rendszer, Dahlgren-rendszer, Thorne-rendszer) a Rosidae (rózsaalkatúak) alosztályának óriásvirágúak (rafléziavirágúak, Rafflesiales) rendjébe vonták össze az élősködő növények három, hasonlóan redukált családját:

• óriásvirágfélék (Rafflesiaceae) — 7 nemzetséggel,
• Mitrastemonaceae — egyetlen nemzetség (Mitrastemon) két fajával,
• Hydnoraceae — 2 nemzetséggel.

Ez a taxon parafiletikusnak bizonyult, ezért a molekuláris biológia eredményein alapuló APG III rendszertan megszüntette; a három családot különböző kládokba sorolták be, illetve át. Jelentősen ingadozik a nemzetségek száma és besorolása. Külön, Apodanthes családba különítették el és a tökvirágúak (Cucurbitales) rendjébe soroltak át két nemzetséget: a monotipikus Apodanthát (Apodanthes) és a 10 fajt számláló Pilostylost.

Davis et al. (2007) szerint a (tágabb értelemben vett) kutyatejfélék (Euphorbiaceae) egyik alcsaládjának tekinti őket a konszenzussal idesorolt három nemzetséggel.

Természetes élőhelyeik az óvilági trópusok (főleg Afrika és Délkelet-Ázsia).

Kétlaki növények redukált vegetatív és lassan hatalmasra fejlődő szaporító szervekkel. A vegetatív szervek néhány, a gazdanövény szöveteiben húzódó fonalszerű sejtsorrá csökevényesedtek.

Más növényeken, jellemzően fákon élősködnek. Nincs klorofilljuk, tehát nem fotoszintetizálnak: minden tápanyagot fonalaik vesznek fel a gazdanövény nedveiből.

Miután bimbóik áttöri a gazdanövény kérgét, mintegy 10 hónap alatt nőnek meg teljes méretükre, és csak néhány napig nyílnak. Jellemzően döglegyek porozzák be őket; csalogatásukra a húsos szirmok a rothadó húséhoz hasonló bűzt árasztanak.

Sok bimbót leszednek a népi gyógyászathoz vagy különleges csemegét készítenek belőlük.

• Britannica Hungarica nagylexikon 19. (Minnesota–Niger). Főszerk. Nádori Attila. [Budapest]: Kossuth. 2013.  355–356. o. ISBN 978-963-09-6813-3