PROFILPELAJAR.COM

Álarcos bíbic
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Család:	Lilefélék (Charadriidae);
Alcsalád:	Bíbicformák (Vanellinae);
Nem:	Vanellus;
Faj:	V. miles;
Tudományos név
	Vanellus miles; (Boddaert, 1783)
Szinonimák
	Hoplopterus miles; Lobibyx miles; Lobivanellus miles; Tringa miles;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Álarcos bíbic témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos bíbic témájú médiaállományokat és Álarcos bíbic témájú kategóriát.

Az álarcos bíbic (Vanellus miles) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.^[1]

Rendszerezése

A fajt Pieter Boddaert holland ornitológus írta le 1783-ban, a Tringa nembe Tringa miles néven.^[2] Sorolják a Hoplopterus nembe Hoplopterus miles néven is.^[3]

Alfajai

Vanellus miles miles - teljesen fehér nyakú, nagy, sárga „szakálla” van
Vanellus miles novaehollandiae - fekete-csíkos nyakú, kisebb a „szakálla”

Előfordulása

Ausztrália, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén fészkel, a Karácsony-szigetekre, Szingapúrba és Kelet-Timorra is eljut. Az 1930-as években önmagától – emberi beavatkozás nélkül – meghonosodott Új-Zéland szigetein is.

Természetes élőhelyei a mocsarak és édesvizű tavak, valamint legelők, szántóföldek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 37 centiméter, szárnyfesztávolsága 75–85 centiméter, testtömege 230-400 gramm.^[5] Szárnyai barna színűek, feje teteje és tarkója fekete színű. Torka és hasa fehér. Arcán egy sárga bőrfüggelék található.Szárnyhajlásán éles tüskét visel.

Madarakkal szemben tüskés szárnyát mint fegyverét használja, mikor hirtelen ellenségére ront és azon van, hogy szárnycsapásaival ártson neki.

Tüskéivel kétségtelenül érzékeny sebet ejthet rajtuk, mert a megtámadott madarakon meglátszik, hogy ez a csapkodás kellemetlen nekik.

Életmódja

Főként rovarokkal, férgekkel és pókokkal táplálkozik, de puhatestűeket, rákféléket, magvakat és leveleket is fogyaszt. A madaraknak több fajta hívó hangjuk van, a veszély-jelző hangtól kezdve a védekező hangon át, egészen az udvarlási hangig.

Szaporodása

Félénk és ártalmatlan madarak nyáron és ősszel, de híresek merész fészeképítő szokásaikról: képesek bármilyen összefüggő sík területen megépíteni fészküket, akár parkokban, kertekben, iskolák udvarán vagy bevásárlóközpontok parkolójában. A nászidőszak téli napforduló után van. Ilyenkor költő pár minden idegentől védi a fészkét hangosan fütyülve, gyorsan és alacsonyan csapkodva a szárnyaival, és ha szükséges a lábával támad a betolakodóra. Ilyenkor a szárnya kézcsuklójánál levő feltűnő sárga kitüremkedésével támad az állatokra. Az ilyen incidenseknek leggyakrabban más madarak esnek áldozatul, de kutyákat és macskákat sem kímélnek. Ahogy nőnek a kicsik és elérik a kifejlett méretük 60%-át (kb. 2–3 hónap alatt) az ilyen agresszív megnyilvánulások egyre ritkábbak lesznek. Gyakran megsérül a szárnyuk az ilyen összecsapások során, de túlélik és röpképesek lesznek ahogy a szárnyuk meggyógyul. Szinte mindig párban láthatóak, hím és nőstény, de néha csoportosan is megfigyelhetjük, főleg táplálkozás közben a tengerpart mentén. A fiókák 6 hónap alatt érik el a kifejlett méretüket és általában még 1–2 évig a szüleikkel maradnak.