Jevgenyij Nyikolajevics Prilepin (oroszul: Евге́ний Никола́евич Приле́пин;[2][3][4][5]; Iljinka, Rjazanyi terület, 1975. július 7.–) Zahar Prilepin néven ír (oroszul: Захар Прилепин), néhol egy másik álnevet használ: Jevgenyij Lavlinszkij (oroszul: Евгений Лавлинский), orosz író, 2020. február 1-jétől az Igazságért (За правду) politikai párt vezetője volt, egészen addig, amíg 2021 februárjában beolvadt az Igazságos Oroszországba (Справедливая Россия).[6]
Korábban 1996 és 2019 között az oroszországi be nem jegyzett Nemzeti Bolsevik Párt(wd) (Национал-большевистская партия) tagja volt.
Prilepin a 6. Moszkvai Nemzetközi Könyvfesztiválon 2011-ben
1999-ben pénzügyi nehézségek miatt Prilepin otthagyta az OMON-t, és újságírói állást kapott. Számos álnéven publikált, amelyek közül a leghíresebb Jevgenyij Lavlinszkij. 2000-ben az újság szerkesztője lett. Ugyanebben az időben Prilepin elkezdett dolgozni első regényén, a Patológiákon.[7]
Prilepin művei különböző újságokban jelentek meg, köztük a Лимонка, a литературная газета stb. A Nyizsnyij Novgorod Nemzeti Bolsevik Párt szervezete újságjának, a Népi Figyelőnek volt a főszerkesztője. Részt vett a fiatal írók Moszkva – Peredelkino(wd) szemináriumán (2004. február) és a IV., V. és VI. Fiatal Írók Fórumán Moszkvában. Tagja az Izborszki klub(wd)[8]ideológiaiagytrösztnek.[9]
Prilepin tagja volt a betiltott Orosz Nemzeti Bolsevik Pártnak[3] és a Másik Oroszország(wd) (Другая Россия) koalíció támogatója volt, és 2007. március 24-én részt vett a Nyizsnyij Novgorod-i Ellenzékiek Menetének megszervezésében. 2012 júliusában kiadott egy rövid esszét „Levél Sztálin elvtársnak” címmel,[10] amely sztálinista kritika a modern orosz „liberális társadalom” ellen irányult, amelyet széles körben antiszemitának tartottak.[11][12]
A média többször is megemlítette Prilepin barátságát Vlagyiszlav Szurkovval(wd)[13], akinek unokatestvére Prilepin nővérét, Jelenát vette feleségül.[14]
2017 februárjában Prilepin hosszas interjút adott, amelyben elárulta, hogy egy önkéntes zászlóaljat vezet az önmagát kikiáltott Donyecki Népköztársaságban. A zászlóalj a DNR fegyveres erői[15] különleges erőinek 4. felderítő és rohamzászlóalja volt, közismert nevén Prilepin zászlóalja; Prilepin azt állította, hogy 2016 júliusában hozták létre az ő kezdeményezésére, és bejelentette, hogy "fehér lovon lovagolunk be minden elhagyott városba". Prilepin továbbá azt mondta, hogy ő a második parancsnok őrnagyi ranggal.[16][17] Prilepin a DNR befolyásos alakja és híressége volt, és a Malorossiya koncepcióját látszólag ő alkotta meg.[18] 2018. július végén Prilepin „leszerelve” visszatért Moszkvába;[19] a zászlóaljat, amelyben szolgált, 2018 szeptemberében feloszlatták.[20][21] 2019. augusztus 15-én a Znak.com orosz hírportálnak adott interjújában Prilepin azt állította, hogy a zászlóalj több ukránt ölt meg, mint bármelyik másik, ami azonban vitatott.[22][23][24] Terrorizmus vádjával keresik Ukrajnában és biztonsági okokból nem engedték be Bosznia-Hercegovinába.[22][25]
2023 januárjában Prilepin szerződést írt alá, hogy csatlakozzon az Orosz Nemzeti Gárdához(wd), és másodszor is harcoljon Ukrajnában.[29]
Prilepin határozottan támogatta Oroszország 2022 februárjában megújított ukrajnai invázióját. Az ukrajnai háború támogatásáért Prilepint Ausztrália, Kanada, az Európai Unió, Új-Zéland, Svájc és az Egyesült Királyság szankcionálta.[30] Az Európai Unió 2022. február 28-án bevonta az inváziót támogatókkal szembeni szankciók első körébe.[31]
Antiszemita vita
2012 júliusában Prilepin egy rövid esszét tett közzé "Levél Sztálin elvtársnak"[32] címmel, amely felháborodást[33] és antiszemitizmus vádját váltott ki.[34][35][36] A kollektív zsidó tudat 1. személyben írt esszében[37] antiszemita jellegű „autovádakat”, valamint az orosz nép, a kultúra és a gazdaság elleni „bűncselekmények beismerését” tartalmazza.[34]
Prilepin feleségül vett egy Maria nevű nőt, két fia és két lánya van: Gleb, Ignat, Kira és Lilia. Prilepin Nyizsnyij Novgorodban él.[7][46] Van egy nővére, Jelena, aki édesanyjukkal él Dzerzsinszkben.[3] Apja 1994-ben halt meg.[7]
Művei
Regények
Санькя – (Sankja) Ad Marginem, Moszkva 2006, 280 pages
Патологии – (A patológiák) Andreevsky Flag, Moszkva 2005, 250 pages
↑Maxim Jurjevics Fomin (1982. április 25. – 2023. április 2.), ismertebb nevén Vladlen Tatarszkij, ukrán származású orosz katonai blogger, elítélt bankrabló és az orosz-ukrán háború résztvevője.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Zakhar Prilepin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
